Rendkívül nagy örömömre szolgál, hogy egy olyan zenészről írhatok, aki az első lemezével már szerepelt nálunk. Friss, 2015-ös megjelenés a "Transitions" című albuma. A számról-számra történő elemzést most hanyagoltam, inkább beszélgettem egy jót a szerzővel, aki betekintést engedett alkotói műhelyébe és életébe. Fogadjátok szeretettel!

Csak két év telt el az első albumod megjelenése óta, ami roppant mód tetszett és írtunk is róla a blogon. Ennyire termékeny, kreatív szerző vagy, netán néhány számot már régebben megírtál?

Tulajdonképpen a kettő vegyülete. Néhány számot már sikerült korábban megírnom és felvennem, de sosem éreztem azt, hogy ezek 100%-ban készek lennének. A "Time Shift", "Space Between" és a "Transitions" dalokat akár már az első albummal is ki lehetett volna hozni, de nem voltam meggyőzve arról, hogy teljes mértékben beleillettek volna a "Riding Out Youth" érzésvilágába, koncepciójába. Más szerzemények, mint pl. a "Foundation", "Displacement", "Structures", "Closing In" mind-mind friss dalok, az album munkálatai alatt íródtak, formálódtak. Ezzel a lemezzel egy sokkal monumentálisabb megközelítést szerettem volna megvalósítani, megjelentek a szimfonikus, nagyzenekari elemek is. Ennek köszönhetően sokkal több rétegből áll a zene, jobban bele lehet mélyedni, újabb és újabb mélységeket lehet felfedezni.

Az albumot beharangozó videóban "bonyolult másodikként" emlegeted a lemezt. Gondolom arra akartál utalni, hogy ez egy sokkal nehezebb szülés volt. Mi volt a különbség a két album munkálatai között?

Az előző kérdésben ezt már részben megválaszoltam. Sokkal több energiát fektettem bele, tisztán láttam magam előtt, hogy milyen változásokat szeretnék az elsőhöz képest. Kicsit féltem ugyan, hogy a progresszív stílus határozottabb megfogalmazása, az eredeti közönség egy részét elűzi majd. Ahogy már mondtam, roppant mód elégedett vagyok a végkifejlettel. Ez tipikusan egy olyan album, ami nem adja könnyen magát, sokszor újra kell hallgatni, hogy magával ragadjon. Rengeteg sávot használtam, végig komplex ritmikával, de ellensúlyként az erőteljes dallamok is ott vannak, hogy ne legyen aránytalan az összkép.

Hogyan állsz neki a dalszerzésnek? Mivel a gitár a főhangszered, gondolom jam-meléssel indul a dolog, felveszed az alap riffeket, aztán hozzáadod a többi hangszert is. Tévednék?

Igen, tévedsz. Szinte minden esetben a dobok, ritmusok, grooveok megírásával kezdem a sztorit. EZDrummer programban megszerkesztek néhány ütemet. Nagyon fontosnak tartom, hogy sose használjon az ember gyári előre megírt dobot, abból sosem fog semmi jó kisülni. Biztos, hogy valami olyan dolog keletkezik belőle, amit nem érezhet 100%-ban az ember a sajátjának. Ezt követően egy riff, vagy akkord kör megírása jön, ami passzol a ritmikához. Nagyon szeretem a változatosságot, semmiképpen sem akarom azt, hogy túl sokáig legyen 4/4-ben a dal. Imádom a feszültségfokozást, amit mindig valamilyen dallamos szekcióval oldok fel. Körülbelül itt érkezünk el, ahhoz a ponthoz, ahol szimfonikus részeket, zongorát adok a meglévő egészhez. Amennyiben egyszerűbb technikailag, akkor én magam játszom fel a billentyűs sávokat, ha nehezebb, akkor programozok. Sajnos a zongoratudásom messze a gitár alatt van. A legvégén a fő dallam motívumok megkomponálása következik, majd megvizsgálom a különböző részek funkcióját. Mindig az a cél, hogy minden egyes momentum, részlet hozzájáruljon a zenei utazáshoz.

Melyek a kedvenc saját szerzeményeid? Emelj ki 1-1 tételt mindkét lemezről!

Az első lemezről a címadó dal és a "Dreaming". Mindkettő markáns dallamvilággal rendelkezik, valamint a ritmikát és a harmóniameneteket tekintve sem szokványos. A második albumról egyértelműen a "Transitions" a kedvencem, nagyon baljós és drámai hatású. Szimfonikus elemekkel sűrűn átszőtt, nagyszerű lenne, ha egyszer nagyzenekarral is elő tudnám adni.

Melyik albumodra vagy büszkébb, vagy mindkét gyermekedet egyformán szereted?

Természetesen büszke vagyok az elsőre is, hiszen az volt az első alkalom arra, hogy megmutassam magam a világnak. Az pedig a hab volt azon a bizonyos tortán, hogy a Guitarist Magazin is írt rólam. Amint már beszéltük, tényleg azt gondolom, hogy a második egy nagy lépés volt előre minőségben. Tökéletesen abba az irányba mutat, amely felé tartani szeretnék a jövőben.

Hazánkban rendkívül nehéz megélni a zenélésből. Azon keveseknek, akiknek ez megadatik, több vonalon is tevékenynek kell lenniük. Tanítás, koncertezés, session, esetleg hangmérnöki munkák, hangszerdemózás és sok más. Angliában esetleg könnyebb a sztori?

Teljesen ugyanez van nálunk is. Tanítok, session munkákat csinálok, hangszereket demózok. Szerintem napjainkban ez a világ minden pontján így működik.   
 
Milyen zenével kapcsolatos terveid vannak a következő tíz évre? A legirreálisabb álmodat is elmondhatod, ne szerénykedj! Fogalmazzuk meg, aztán hátha beteljesül! :)

Fogós kérdés. Azt hiszem a számomra legideálisabb munka a stúdiózenészkedés lenne. Szeretnék egy cover albumot is készíteni, abban a stílusban mozogva, amit láthattok a csatornámon. Úgy gondolom, hogy meg tudnám lepni a közönséget egy ilyen lemezzel, ill. annak a tartalmával. A hangmérnök-produceri vonal is érdekes lehet. Segíteni mások alkotó munkáját, bedobni olyan ötleteket, ami nekik alapból nem jutott volna eszükbe.

Más projektek, zenekarok esetleg? Tervezed a két korong dalait élőben is előadni?

Elég gyakran kell hangmintákat, anyagokat készítenem a Kemper és Fractal cégeknek a termékek használatáért cserébe. Ez és a tanítás totálisan kitölti a napjaimat. Naná, hogy szeretnék egy működő zenekart a dalaimhoz, meglátjuk mi lesz belőle.

Mennyire nehéz instrumentális koncerteket leszervezni az Egyesült Királyságban?

Amennyiben nagy terveket dédelget az ember, akkor csakis menedzsment segítségével lehet boldogulni. Kisebb bulikat könnyen le lehet szervezni, bár a lakóhely azért lehet akadály. Ezt mindannyian tudjuk, hogy az instru-piac sosem lesz igazán respektálva, de szerencsére mindig akadnak lehetőségek, ha nagyon akar az ember.

Mindig is imádtam a szóló hangszíneidet, single coilos, sztratós megközelítés, mellőzve a drót hangot. Mindez modern környezetben, modern riffeken. Milyen hangszereket hallunk a "Transitions" albumon?

Köszönöm szépen! A fő gitárjaimat nem túlzottan cserélgetem. Egy Fret-King Corona 60 studiot használtam a szólókhoz, amelyben DiMarzio Virtual Vintage szedők csücsülnek az eredeti gyári pickupok helyén. Régóta a kedvenc hangszedőim. Van egy Eric Johnson sztratóm is, amit sikerült szignóztatnom a Mesterrel egy workshopon. Minden riffet egy Ibanez Universe 7 húros gitárral vettem fel. Imádom a hetedik húr mélyebb, "gonosz" tónusát. Ami az erősítőket illeti, az egész albumon a Kemper Profiler hallható. Fantasztikus kis masina, a mikrofonozás okozta stressz teljesen kikerült a képből, ennek köszönhetően minden számban garantáltan ugyanúgy szólalok meg. Effektek tekintetében, delay és reverb, csak egyszerűen, semmi csili-vili.

Valószínűleg jó pár amatőr gitáros, hangszeres fogja olvasni a cikket. Milyen hasznos tanácsokkal tudnád ellátni azokat, akik épp most írják első dalukat, vagy most fognak belekezdeni?

Elsősorban próbáljon olyat írni az ember, amivel tud azonosulni, amiben tud hinni. Az örömszerzés mindig elsődleges szerepet kell, hogy betöltsön a történetben. Próbáljuk a legjobbat kihozni magunkból és mindig valami újszerű, érdekes dolog kitalálására kell törekedni. Pihentessük a témákat, ha szükséges, nem kell sietni. Egyszerűen vannak olyan dalok, amelyek nehezebben születnek meg. Ha a gitározás felől közelítjük a dolgot, akkor ne a képességekről, hanem a kompozícióról szóljon az adott dal. Minden hangszert olyan ruhába kell öltöztetni, amilyen az eredeti funkciója. Ne csak gitárosoknak legyen érdekes a szerzemény!

Elképesztő mennyiségű és kvalitású gitáros van jelen napjainkban. Minden nap felbukkan valaki új; a gitár reneszánszát éli. Követed ezeket a srácokat, nézel esetleg YouTube-ot?

Igen nézek, rengeteg zenészt követek és nézem a videóikat. Valóban elképesztő a minőség, ami szinte arra készteti az embert, hogy szögre akassza a gitárját. Viccet félretéve. csodálom a tehetségüket, és amit csak lehet, el kell lesni tőlük.

Mondanál három kedvenc gitárost, akiket tényleg csodálsz? Annyi csavart tegyünk bele, hogy az első 30 alatt, a második 30-45 közötti, a harmadik 45 feletti legyen életkorban.

Az első Andre Nieri lenne, Virgil Donatival játszik, kivételes zenész. Amikor látom, akkor mindig azon gondolkodom, hogy többet kellene gyakorolnom. A második Guthrie Govan, aki szintén a zseni kategória és mindezek mellé nagyon alázatos, szerény ember. A harmadik csoportba két gitárost is beraknék, ha nem gond. Brian May lenne az egyik, miatta kezdtem el gitározni. A másik pedig Mark Knopfler, egyszerűen fantasztikus egyedi érzésvilággal megáldott muzsikusok.

Zárásként nézzünk egy általánosabb kérdést: három kedvenc énekes, ill. három kedvenc instrumentális lemez?

Még egy kemény kérdés, de azért rápróbálok. :) Az ízlésvilágom elég széles palettán mozog, ám mivel Billy Joel és Queen számokon nőttem fel, a válasz egyszerű lesz. Billy Joel "Turnstiles" lemeze a "Summer", "Highland Falls" és "Angry Young Man" számok miatt. A Queen II-es album a második, amit időről-időre újrahallgatok. Az utolsó pedig a Dire Straits "Brothers In Arms" korongja, a címadó dalnak hihetetlen feelingje van. Ami az instru lemezeket illeti, Steve Vai "Passion And Warfare" lemeze annak idején elég nagy hatással volt rám. Talán még ennél is nagyobbal ütött Vinnie Moore "Mind's Eye" albuma. A harmadik helyre a Planet X-től a "Moonbabies"-t tenném, rendkívül inspiráló fúzió, három zseni tolmácsolásában: Virgil, MacAlpine, Sherinian. Aki nem ismerné, mindenképpen pótolja eme hiányosságát!

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést Dave, remélem hamarosan hallunk rólad!

Mádi N.