Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Avantasia: Ghostlights (2016)

2016.01.15. 19:27 | Dionysos | 14 komment

y_24.jpg

Kiadó:
Nuclear Blast

Honlapok:
tobiassammet.com
facebook.com/avantasia

Az Avantasia egy kicsit olyan, mint a Scorpions: legalább egyszer már végleg elbúcsúzott a közönségtől, mégis mindig új életre támad. Úgy tűnik, Tobias Sammet egy pillanatig sem gondolta komolyan az Avantasia rock opera projekt nyugdíjaztatását, túlságosan fekszik neki ez a stílus, túl sok zenei ötlete van, ami nem illeszthető be az Edguyba, és persze túl sok pénzt keres ezzel a vállalkozással (hozzáteszem: nem állítom, hogy csak a pénzért csinálja).

A 2013-as "The Mystery Of Time" megjelenésekor már kifejtettem, hogy a "The Wicked Symphony" trilógia a szakma valódi csúcsteljesítménye, hiszen már nem jellemezte a "The Metal Opera I-II" eurogalopp betegsége (ezzel a kitétellel lehet nem egyetérteni), de még nem volt olyan broadway-szagú, mint utóda(i). Ezzel megint elszóltam magam! Az elszínháziasodás, musicalesedés, amit három évvel ezelőtt helytelenítettem, itt egy újabb szintre lett emelve. Az Avantasia szerintem sohasem volt még ilyen hatásvadász, bár nem vitatom, hogy ezt a tendenciát egyesek akár pozitívan is értékelhetik.

A buliba bevont énekesek megint túl sokan vannak ahhoz, hogy egyenként fölsoroljam őket. Az bizonyos, hogy repesve üdvözöltem Jorn Lande visszatérését (a "Lucifer"-ben megint zseniális!), de hasonlóképpen nagy öröm Geoff Tate szereplése (Seduction Of Decay), és nagyon kellemes meglepetés Dee Snider teljesítménye is (The Haunting). Az egyetlen keserű csalódás Herbie Langhans (Beyond The Bridge) művi gótikus dörmögése (Draconian Love), ami nem csak azért tragikus, mert nem áll jól neki, hanem azért is, mert ráadásul ebben a dalban van az egyik legjobb gitárszóló.

Valamiért most sem maradhatott ki a csajos-nyálas duett (Isle Of Evermore), ezúttal  Tobias Sharon den Adellel énekel a Within Temptationből. Sascha Paeth mellett hallhatunk gitárszólókat Bruce Kulicktól is (ex-Kiss), aminek kifejezetten örültem, a "Babylon Vampyres"-ben pl. hatalmasat játszik.

Persze fanyaloghatok én itt naphosszat, a helyzet az, hogy egy ilyen 13 részes, 75 perces anyag megírása még mindig megsüvegelendő teljesítmény, még akkor is, ha a korábbi trilógiának (főleg a "Scarecrow"-nak) színvonalát már nem éri el. A véget érni nem akaró Avantasia "családregénynek" 2008 óta ez a leglaposabb epizódja, de még így is akadnak rajta szép pillanatok, és az sem kérdés, hogy be fogom szerezni eredeti CD-n.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr368275734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2016.01.15. 21:11:26

Mi van ma az oldalon? Be lett vezetve a teljesítménybérezés a D.R. életpálya modellbe?

Az új Avantasia egyébként nem hatott meg, amolyan jó ha szól, de szívesebben hallgatok mást - lemez. Ingerszegény.

saszi11 2016.01.16. 08:28:04

Az ilyen lemezekről nekem egy gondolat sem jutna az eszembe, annyira nem az én világom. Nekem a Hair az rockopera, ezek sziruppal bevont semmik.

garael 2016.01.16. 09:32:29

@saszi11: Szerintem itt a rockopera kifejezés inkább a Meat Loaf-féle grandiózus zenei világra utal - ami lehet persze szirupos, meg művi, de hogy kiemelkedően is sikeres, az tuti.
Egyébként már a második lemez (Metal Opera Part II.) nyitó - 11 perc fölé kúszó - számában is rengeteg Meat Loaf-féle zongorás-romantikus rész volt, tehát nem újkeletű a vonzódás.
A lemezt, hozzáteszem, még nem hallottam, úgyhogy ezek most csak okoskodások tőlem.

saszi11 2016.01.16. 09:44:59

nem az írásra gondoltam. Mindenhol rockoperának tekintik az Avantásiát. Szerintem egy rockoperának jóval szerteágazóbbnak kellene lennie. Nem x énekes a lényeg, hanem hogy ezek szimplán rock, metal dalok más köntösben. Mondjuk én sokkal inkább tartok pár King Diamond müvet, rock, metal operának,.

garael 2016.01.16. 11:33:38

@saszi11: A metal opera elnevezés szerintem a hagyományos opera analógiájára lett kitalálva: összefüggő történet, több szereplővel - az, hogy mennyire szerteágazó, szerintem nem releváns, de ebben nem vitatkozom, mert nem vagyok opera-librettó szakértő. Annyit azért tudok, hogy hát azok sem mindig a bonyolult történetükről híresek, hehehe.
Az Avantasia szerintem - a leírt meghatározóknak megfelelően - metal opera, ahogy önmagát is definiálta az első két lemezen, még annak ellenére is, hogy az utóbbi lemezek valóban "puhultak" - de még így is keményebb dalok vannak rajta, mint az egyébként klasszikus Hair-ben- meg hát ugye a hangszerelés is más. (Ezért kell megkülönböztetni a koncept sztorikat feldolgozó, de alapvetően az egy előadó által előadott lemezektől, lásd Queensryche OM, vagy Savatage Streets). Persze lehet, hogy az egészet rosszul látom, és a klasszikus zenében konkrét meghatározása van, mi is nevezhető operának.
Azt tudtad egyébként, hogy a Broadway-féle Hair mennyire különbözik a filmtől?

saszi11 2016.01.16. 11:37:55

Persze. De itt számomr az a legirritálóbb, hogy egy opera felépítése nem verze , ref verze, re szóló refr. Ennél azért jóval mélyebbre, és nem sablonok közé szorítkozva kellene alkotni. A Hair-t azért hoztam fel példának. Mert azon érezni, hogy az egy egész. Ahogy az István a király is.

saszi11 2016.01.16. 11:39:18

bocs a rossz fogalmazásért, hamarább kattintottam, mint olvastam. azért érthető gondolom.

saszi11 2016.01.16. 11:48:30

Nem láttam a Broadway es előadást, de Gillan el szívesen megnéztem volna. Nem arról van szó, hogy milyen kemény a zene, mennyi énekes, szóló van bennük. Ez a stílus nem is a szólókról szól. Max hangulatkeltésként szabadnak őket használni, nem sablontémánként. Szerintem

Régi Olvasó 2016.01.16. 12:27:05

Nem a témához kapcsolódik a kérdésem, de ha már szóba került King mester: tudtok róla valamit? Egészen pontosan az érdekelne, hogy lesz valami a lemezszerződésekből, amit pár éve aláírt?

saszi11 2016.01.16. 19:17:03

Annak én is örülnék.Imádom King lemezeit, meg könyveit is :)

Régi Olvasó 2016.01.16. 22:01:59

@garael:
Köszönöm, ez remek hír!

garael 2016.01.17. 09:36:48

@saszi11: Hát a Stephen nevezetű tényleg játszik egy rockbandában, de nem vagyok biztos, hogy azért lelkesednél, hehehehe.

garael 2016.01.31. 17:52:35

Lehet itt legyinteni az eurogalopp stílusra, de hogy az ezt megelőző albumhoz hasonlóan most is Kiske Helloweenezése a csúcspont, az tuti. :)