Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Reckless Love: InVader (2016)

2016.03.03. 17:47 | Dionysos | 3 komment

yy_12.jpg

Kiadó:
Universal/Spinefarm

Honlapok:
www.recklesslove.com
facebook.com/RecklessLove

Aki nem látja, mi történik manapság (főleg) Skandináviában, az vagy fogalmatlan, vagy a világ zajától végleg visszavonult remete. Nem lehet nem észrevenni, hogy ott fönn északon mozgalommá nőtte ki magát a '80-as évek hajmetáljának föltámasztása. Biztos, hogy közrejátszott az egykori amerikai rocklegendák mesterséges, üzleti szempontok által vezérelt reanimációja, de meggyőződésem, hogy jelen esetben ennél többről van szó. Itt nem a kiüresedett amerikai rockipar trendjeinek leutánzásáról van szó, hanem egy sajátosan skandináv jelenségről – talán a hosszú, borongós esték okozta levertség és unalom tudatos elűzéséről, vagy egyszerűen egy szép, dallamorientált zenei hagyomány ápolásáról.

Akárhogy is, ez a mozgalom igen fölkészült és kifejezetten szórakoztató együtteseket adott eddig a világnak, akik ráadásul nem is föltétlen sorolhatók egyetlen kategóriába – azaz, van közöttük némi differenciáltság. Pl. a H.E.A.T , vagy a The Poodles igyekszik modern köntösbe öltöztetni és keverni az eredeti hatásokat (pl. Def Leppard), az Eclipse és a Nordic Union egyfajta modern, AOR/glam rock-alapú euro-diszkót képvisel, míg akadnak minden mentegetőzéstől mentesen sleaze rock reinkarnációk, mint a Crashdiet, a Crazy Lixx, és a Santa Cruz. Leginkább ez utóbbi kategóriába tartozik a finn Reckless Love is, bár vannak durván (már-már vállalhatatlanul) diszkós elhajlásaik is, mint pl. a "Child Of The Sun" ezen az albumon.

A helyzet az, hogy nekem a műfaj hőskorában sem a legdurvább "glam", leginkább "sleazy" jelenségek tetszettek (Mötley Crüe, Poison, stb.), hanem pl. a White Lion, így ma sem elsősorban ehhez a változathoz vonzódom, hanem inkább ahhoz, amit a Dynazty és a H.E.A.T képviselnek. Ennek ellenére olykor szórakoztatónak találom az olyan pofátlan és egészen komolyan aligha vehető csapatokat is, mint a Reckless Love.  A "Hands" vagy a "Let's Get Cracking" pl. nagyon ülnek, de nem nagyon tudok mit kezdeni azzal a döbbenetes ténnyel, hogy a klipes "Monster" csúnyán lenyúlta mind a Nirvana "Smells Like Teen Spirit"-jének méltán vagy méltatlanul halhatatlan riffjét, mind pedig az Aqua rettenetes "Barbie Girl"-jének egyik "örökzöld" sorát: "Come on, Barbie, let's go party" (persze kicsit más szöveggel). Sajnos akad itt még néhány momentum, ami kimondottan idegesít, elsősorban a Kiss "I Was Made For Lovin' You"-jához hasonló diszkós szörnyetegek (Child Of The Sun, Scandinavian Girls), vagy az egyszerre rappes-technós zagyvaságok (Pretty Boy Swagger, Rock It).

A korábbi lemezeknél is kommerszebb "InVader"-t képtelen vagyok komolyan venni, ez vagy egy nagyon alaposan kidolgozott, jó marketinggel népszerűsített zenei vicc (mint pl. a zeneileg sokkal szimpatikusabb Steel Panther), vagy egy teljesen zagyva, célközönséget tévesztő komoly próbálkozás a sleaze modernizálására. Ettől függetlenül nagyon örülnék annak, ha a tehetségkutatókon, dalfesztiválokon ezek a csapatok nyomulnának (mint teszik azt a skandináv régióban), de az sem lenne ellenemre, ha bárokban, szórakozóhelyeken nem a kötelező tucc-tucc tépdesné az idegszálaimat, hanem valami ilyesmi késztetne szubliminálisan a térdcsapkodásra – na meg az önfeledt sörfogyasztásra.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr748441644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2016.03.03. 17:56:47

Szórakoztató ez, mondjuk a Lordi szintjén. Vagy az én zenei szintemen, hehehe.
Egyébként még szerencse, hogy a Mötley Crüe nem olvassa ezt a kritikát - bár ki tudja, ennek is van esélye, kb. 1 a végtelen mínusz egyhez - ,mert biztos dührohamot kapnának, hogy a Poison-nal egy kalap alá vetted őket:).

divaoni01 2016.03.10. 08:25:20

Haha, jó kis muzsika ez, totál kikapcsolódás.

Nyálrock disco ide vagy oda. Lehet szeretni, mert van benne kellő lendület és érzés is.

Kotta 2016.03.10. 19:37:23

hát ez tényleg gyengusz. kár, mert nagyon bírom(-tam) őket

bezzeg az új Shakra, az hibátlan a saját stílusában