Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Dynazty: Titanic Mass (2016)

2016.04.14. 16:53 | Dionysos | 14 komment

yyy_3.jpg

Kiadó:
Spinefarm Records

Honlapok:
www.dynazty.com
facebook.com/dynaztyband‎

Mióta a Spinefarm fölkarolta a svéd Dynazty legénységét, két tendencia figyelhető meg náluk: egyrészt a súlyosabb, töményebb hangzás, másrészt a eszméletlen módon idegesítő elektronikus háttérkütyüzés, effektelés, amúgy Amaranthe módra. Nekem határozottan ellenszenves ez a manapság bizonyos körökben népszerű fogás, és mivel nem csak az Amaranthe, de pl. a Reckless Love és a Santa Cruz is ebbe az istállóba tartozik, fölmerül a gyanú, hogy nem a kiadó, a menedzsment erőlteti-e azt a fajta diszkósítást, amit újabban sajnos a Stratovariusnál is megfigyelhetünk.

A "Titanic Mass" akár ikertestvére is lehetne a 2014-es "Renatus" albumnak, itt is az újjászületett, fazonigazított Dynaztyt hallhatjuk, akik a dallamosságukból nem engedtek ugyan egy jottányit sem, de határozottan bekeményítettek és valahogy Rob Love Magnusson gitáros is bátrabban, Malmsteenosabban szólózik, arról nem is beszélve, hogy a másik gitáros, Mikael Lavér sem éppen egy favágó. Ahogy hallom (a booklet még nincs birtokomban) a szövegek is az előző lemez keresztény ihletettségét követik, de szerencsére nem tolakodóan.

Ahogy a "Renatus" esetében, úgy most is annyi észrevételem van, hogy ez a kétgitáros, power-riffektől duzzadó, ritmikailag nem éppen változatos muzsika néha nagyon hangosnak, zsúfoltnak, egyneműnek tud tűnni. Ezért kicsit többször kellene váltani, s a tempóból visszavéve, a kétlábgépet olykor pihentetve lazítani olyan dalokkal, mint pl. az "I Want To live Forever", vagy a lemezt záró ballada (The Smoking Gun).

A Dynazty nem okozott tehát semmilyen meglepetést – szerencsére! Az idén ugyanis elég volt a meglepetésekből, eddig az a tapasztalat, hogy örülhetünk, ha egy zenekar hozza, ami elvárható, és nem akaszt ki vagy hervaszt le bennünket fölösleges kísérletezéssel, stílusváltással, merőben új arculattal...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr788615182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2016.04.14. 19:44:28

A megelőző albumuk ige tetszett a glam és a heavy metal keresztezésével. Ezt még nem hallottam, de rámozdulok.

Dionysos 2016.04.14. 19:46:37

Most a Frontiers jóvoltából glam/hard rock özön van!!! Jön az új Treat, a The Defiants és a Shiraz Lane! Stipistopi!!! :))

turisas 2016.04.14. 20:55:53

ez nekem nagyon bejön....

dehogy kell feltalálni újra és újra a rockzenét!

saszi11 2016.04.15. 10:03:29

úgy látszik csak engem akaszt ki, amikor egy jól induló dalra ráérkezik egy olyan hang, amilyen egy ilyen típusú zenéhez illik. Minden dallamot előre be tudsz fejezni, a refrént előre tudod hol megy fel, milyen lesz. recept szerint van minden. Csak a zsenialitás kevés. Bármennyire jó, engem teljesen lelohaszt, mint benneteket, amikor csalódtok valamiben, mert mást csinálnak. Engem ez a futószalag mechanizmus akaszt ki. Hol egy Andre Matos szintü énekes manapság. Elő kell vennem a Virgo lemezt.

lesliedawn 2016.04.15. 10:29:39

"A Dynazty nem okozott tehát semmilyen meglepetést – szerencsére! Az idén ugyanis elég volt a meglepetésekből, eddig az a tapasztalat, hogy örülhetünk, ha egy zenekar hozza, ami elvárható, és nem akaszt ki vagy hervaszt le bennünket fölösleges kísérletezéssel, stílusváltással, merőben új arculattal..."

Ezt pont egy prog rajongó írja? Kísérletezés és új arculat nélkül nem született volna meg az Images and Words, a Pornograffitti, vagy az Operation Mindcrime, hogy csak azokat az albumokat citáljam ide, melyek hirtelen eszembe jutnak a rock/metal zene panteonjának csillogó ékkövei közül és melyek erőteljes stílus módosulást mutatnak felmenőikhez képest.
Elfogadom, hogy nem mindig kedvünkre való az új utak keresése kedvenc zenekaraink esetében, de a zene nekem még mindig művészeti ág, ahol erény az egyéni hang, az invenció. Kísérletezés nélkül ez kevéssé lehetséges.
Jó banda az AC/DC, megbízhatóan rögzítik évtizedek óta az eléggé homogén albumaikat, nem okoznak meglepetést, nem kísérleteznek, rengeteg a rajongójuk. Senki sem várja tőlük, hogy valami radikálisan mással álljanak elő, de adjunk esélyt a felfedezőknek is.

lesliedawn 2016.04.16. 08:44:18

@saszi11: Ez kérlek színtiszta moduláris pop metal, Amaranthe Hófehérke és Morgó nélkül. Olyan ez a stílus, mint a VW konszern: ugyanazokról a polcokról emeli le mindenki az alkatrészeket, de az egyikből Skoda, vagy Seat, a másikból VW, plusz törődéssel Audi lesz. Ha a mérnökök szabad kezet, a költségvetési osztály pedig szabadságot kap, na akkor születik a Lamborghini. Paradox módon az előző Dynazty és a Treat is nagy kedvenc! Ki érti ezt?

SteveDream 2016.04.16. 17:52:38

Eszméletlen! Óriási lemez. Bevallom, nem ismertem a bandát - fekete pont - , de épp ezért (is) szeretem ezt az oldalt! Engem megvettek kilóra :)

Régi Olvasó 2016.04.16. 21:14:47

Nem tudott lelkesíteni favágás közben. Talán majd máskor...

saszi11 2016.04.17. 15:48:34

@lesliedawn: engem valahogy jobban lelkesít az egyénileg készített alkatszékből összeállított termék. Az se gond ha saját a fejlesztés is. Leginkább így tudnám magam kifejezni
www.youtube.com/watch?v=C2vTUGupIzs

saszi11 2016.04.17. 15:51:03

@Régi Olvasó: Favágáshoz Ihsahn új lemezét ajánlom, vagy a feljebb linkelt japán uriember bármely lemezét. Igazán lelkesítő

Régi Olvasó 2016.04.17. 20:02:40

@saszi11:
Tudod, hogy mi volt a legtöbbet hallgatott muzsika a több hétig tartó műveletsorban? Az új Amon Amarth és az új Ossian, de csak mert egymás után jöttek a pendrájv'on és mindekettőt lejátsza a magnóm. :)

Tényleg, azt tudja valaki, hogy régebbi gyártmányú cd-lejátszó miért nem játszik le minden mp3 lemezt? Van olyan, aminek minden számából csak az alső pár másodpercet nyekkenti meg, azután marad a csend a végtelenségig.

saszi11 2016.04.17. 21:44:16

@Régi Olvasó: szerintem próbáld lassabban felégetni

Régi Olvasó 2016.04.18. 20:44:45

@saszi11:
Bocs, félreérthető voltam. Egyes lemezeket mp3 formátumban a pendrive-ról nem játsza le!
Igaz, hogy régi a magnóm, de van rajta USB bemenet, ma már szinte csak azon keresztül szól a fészerben muzsika. Csak nem értem, hogy miért válogat az albumok között, hogy egyeseket nem játszik le, míg másokat készségesen.

Más. A Grand Ukulele lemezen több szám is van, amit az általad belinkelt koncerten eljátszik. Jól nyúltam bele, tetszik! :)

saszi11 2016.04.18. 21:16:04

@Régi Olvasó: Én akkor leformáznám máshogy a pendrive-ot. Ha az sem segítene, megpróbálnám másikkal.
Amúgy az összes lemeze azonos színvonalú, csak van hol picit több a jazz, máshol a rock, máshol a latin. Engem sokszor emlékesztet Marty Friedman nyugisabb zenéire. a japán harmóniavilág mindkettejüknél érezhető. Jakenél nem annyira meglepő :)