Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • garael: @saszi11: Szerintem helyén van kezelve a dolog, oda került, ahová való - a polcra. Bár Coldy szánd... (2018.09.21. 17:40) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • saszi11: Napok óta a Voivod bűvöletében élek, ezért csak belehallgattam, mert kíváncsivá tettél a sok feles... (2018.09.21. 11:06) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • garael: @CsiGabiGa: Nem mondanám, hogy nem az én világom, talán csak az énekestől várnék valami keményebbe... (2018.09.15. 17:14) The Unity: Rise (2018)
  • CsiGabiGa: Nekem a Serious Black ugrott be erről az albumról. Tudom, az sem a te világod, de az is hasonló tő... (2018.09.15. 15:28) The Unity: Rise (2018)
  • garael: @tipeti: Köszönöm, az az igazság, hogy könnyen írok, általában negyed óra alatt készen vagyok egy ... (2018.09.14. 17:57) The Unity: Rise (2018)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Tremonti: Dust (2016)

2016.04.29. 17:57 | Dionysos | 5 komment

y_40.jpg

Kiadó:
Fret12

Honlapok:
www.fret12.com/mark-tremonti
facebook.com/MarkTremonti

Ezzel a recenzióval bizonyos értelemben eddig érintetlen, kiaknázatlan területre tévedek, tele is van a gatyám attól való félelmemben, hogy véletlen rálépek a tyúkszemére egy-két "szakmabelinek", netán internetes megmondóembernek. Vagy mégsem? Lehet, hogy van annyira vastag a bőröm, vagyok annyira pofátlan, hogy az ilyesmi ne érdekeljen. Hát, bizony megeshet... :) Minden szégyenérzet nélkül vallom be azt is mindjárt az elején, hogy az új Tremonti lemezről azért írok – noha eleddig hallgattunk a formáció tevékenységéről –, mert egy nagyon érdekes jelenség vizsgálatához szolgáltat apropót.

Szóval itt van ez a Mark Tremonti nevű gitáros-énekes, akit alaphangon szimpatikusnak találok, kb. velem egyidős, római katolikus családban látta meg a napvilágot stb. Lényeges különbség (!), hogy a srác jó gitáros és semmivel sem rosszabb énekes, sőt termékeny zeneszerző. Eddigi életútja viszont elsősorban zeneszociológiai szempontból rendkívül érdekes, egy ún. második generációs grunge bandában, a Creedben kezdte, ahol mindent elkövettek, hogy a Pearl Jam stílusát minden részletre kiterjedően elsajátítsák. Rossz magyarsággal: durván koppintottak...

Amikor a grunge mesterségesen "hájpolt" és a média által fölpuffasztott (s egyben kiherélt) népszerűsége apadni kezdett, Tremonti kerek-perec "hard rockosított" az Alter Bridge-ben, és mire eljutott odáig, hogy saját nevén bandát alapítson, már klasszikus heavy és thrash metal "húrokat" pengetett. Egyszerű, személyes véleményem az, hogy ez a változás egyértelműen fejlődésnek minősül, amit a grafikonon csak és kizárólag egy exponenciális függvény görbéjével lehetne szemléltetni. De a zeneszociológia faramuci dolog.

Mi van akkor, ha a grunge volt az őszinte, romlatlan és tiszta forrás (bár ennek a név magyar jelentése – trutyi – határozottan ellentmond), és a hard rock, majd a metál bomlasztó hatása tette ezt az üde forrást mára poshadt, bűzös pocsolyává? Ezek szerint Tremonti elvtelen áruló!? Netán lehetséges, hogy a grunge szemtelen, kihívó, a múlt értékeit gúnyosan lekicsinylő mellékvágány volt, abortív forradalmi kísérlet, aminek azért megvolt a társadalmi szerepe, amennyiben a fodros-parókás "ancien régime" korhadt, recsegő-ropogó gerendáit lebontotta? Ebben a fölállásban Kurt Cobain volt Robespierre, Tremonti pedig Napoleon, egy szerves fejlődésből kibontakozó konszolidáció szemléltető alanya!?

Mikor volt Tremonti önazonos, a Creedben, vagy most? Mindig szerette a metált, vagy csak újonnan fedezte föl az értékeit? Új megtérő vagy tékozló fiú? Esetleg üzletember, aki tudja, mikor mit lehet eladni, vagy ő is csak a korszak zenei folyamatok által meghatározott zarándoka? Vajon mindig is önazonos volt  és most végre letisztulva, az ifjonti hévtől, az elhamarkodott értékítéletektől megszabadulva eljutott a tisztánlátásra? Szerintem fontos és tanulságos kérdések ezek, amelyekről jó lenne intelligens, jól informált, érdemi vitát folytatni. Mint ahogy arról is, hogy a Tremonti zenéje (most a bandára gondolok) jó, de azért nem annyira jó, hogy igazolja a "szakmai" körökben divatos ajnározást. Akinek nem inge, ne vegye magára!

Mellesleg megjegyzem, hogy vonakodva bár, de el kell ismerjem: ha a Tremonti muzsikája kellemes hallgatnivaló (minthogy az), akkor a "Load" és "Reload" érás Metallica nem csupán katasztrofális keveréke volt a nyilvános férfi nyelvespusziknak és a "Blood & Semen" botrányos ál-művészetének, hanem előrelátó vagy éppen kétségbeesett (de mindenképpen koraszülött) kísérlet arra, hogy megszülje a szintézist, a tagadásból, a pusztításból irányt mutasson az értékek integrációja felé.

Nem, "csakazértsem" fogok semmi konkrét dolgot mondani a "tárcám" tárgyát képező lemezről azon túl, hogy dögös, jól eltalált muzsika (az eddigi legjobb) és mindig szívesen hallgatom. Tremonti nekem most elsősorban ezzel a fontos és univerzális tanulsággal szolgált: a gitárszóló és a kétlábgép – minő meglepetés! – nem az ördögtől való, mint ahogy a grunge óta polgárjogot nyert érett, középfekvésű énekhang és mélabús tónusok sem.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr138673730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lesliedawn 2016.05.02. 10:57:27

Tremonti 2009-ben ilyen dalt játszott a Creedben: youtu.be/CBEoBIwFtEQ
Nekem ez már egyáltalán nem trutyi.
Az Alter Bridge 2004-óta (ha jól számolom 12 éve) sorban adja ki a jobbnál jobb rocklemezeket, szóval a keménykedés egyáltalán nem újkeletű főhősünknél.

lesliedawn 2016.05.03. 10:06:14

Arra szerettem volna rávilágítani, hogy Tremonti nem most kezdte a metálkodást, Alter Bridge 2004-ből:
youtu.be/N-I8ALlYxdY
A 2000-es évek eleje óta egyre durvább húrokat penget, végigment a természetes rockgitáros evolúción:)

Dionysos 2016.05.03. 16:16:16

@lesliedawn: :)) Értem én, erre válaszoltam azt, hogy ez a cikkben is benne van. :)

lesliedawn 2016.09.20. 10:21:15

Az új Alter Bridge bitang jó lett! Tremonti gitárján több a kakaó, mint egy zsúfolt ovis csoport uzsijában, Kennedy meg minden refrénből slágert csinál. Az idei év termései közt ennél az albumnál és talán a Hakennél fordult elő, hogy nem kellett track-eket törölgetnem. Nálam tuti toplistás, pedig alapvetően progger vagyok...