Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Evergrey: The Storm Within (2016)

2016.08.15. 16:12 | Dionysos | 1 komment

y_57.jpg

Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.evergrey.net
facebook.com/Evergrey

Fogalmam sincs, hogy Tom Englund, a svéd power metal zenekar főnöke és zeneszerzője ezt hogy csinálja, de gyakorlatilag bármit énekel, annak azonnal Evergreyes hangzása lesz: fájdalmas, borongós hangulat telepedik rá méteres vastagságban. Valószínűleg még a legvidámabb gyermekdal is úgy hangzana a szájából, mintha valami viking siratódalt énekelne. Na, nem is véletlen lett a zenekar neve: Örökszürke! A két éves várakozás után hamarosan megjelenő új album is azt jelzi, hogy az Englundra oly jellemző belső viharok tovább tombolnak, háborognak.

Némi gyöngélkedés és útkeresés után a 2014-es "Hymns For The Broken"-nel az Evergrey bebizonyította, hogy van még keresnivalója az európai metál zene élbolyában – mondjuk ehhez úgy kellett a régi tagokkal való kiengesztelődés és újraegyesülés, mint egy falat kenyér. Az új anyagot hallgatva is úgy érzem, hogy a zenekar csúcsformában van; ahogy a rövid zongorás bevezető után a lemezt indító "Distance" mélyre hangolt gitár riffje megdörren, Henrik Danhage szólója pedig elsírja egetverő bánatát, az ember érzi az egész üdítő, ropogós frissességét.

Miközben a hangzást és a hangszeres teljesítményeket csak dicsérni tudom, azért kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nagyjából az első négy nóta után az album kissé belassul, sőt talán kommerszebbé is válik, ami nagyrészt Floor Jansen és Tom Englund felesége, Carina vendégszereplésének számlájára írható. Ezt a lazább hangulatot csak a "My Allied Ocean" katonás menetelése bontja meg. Sokat dobott volna a lemezen egy jobb dramaturgia, vagy pár igazán emlékezetes, ökölrázós power himnusz. Akármilyen tagadhatatlanul dallamos is ez a muzsika, a slágerességtől fényévnyi távolságra van, csak nehezen adja meg magát, a sokadik hallgatás után tárja föl igazi értékeit.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr5310412524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2016.08.23. 20:26:53

I
Nem kiemelkedő, de szórakoztató hallgatnivaló. Vagy még keveset hallgattam...