Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.kingcompanyband.com
facebook.com/kingcompanyofficial

Volt egyszer egy fantörpikus finn progresszív metál zenekar, úgy hívták őket, hogy TunnelVision, volt egy majdnem olyan jó kis power metal banda, a Kiuas, és még ma is létezik a Warmen, illetve a Thunderstone. Ezek közül néhányat megjárt az egyik kedvenc dobosom, Mirka "Leka" Rantanen (TunnelVision, Warmen, Thunderstone, Kotipelto, stb.), aki a Frontiers Records által fölkarolt King Company alapítója. Az elképzelése az volt, hogy muzsikustársaival a kedvenc dallamos hard rock együtteseinek megidézi még ma is kísértő szellemét. Ehhez szerencsére olyan frontembert talált névrokonának, a nemrég "visszatért" Pasi Rantanennek (Thunderstone) személyében, akinek stílusa és orgánuma – lévén, hogy nagyon hasonlít a fiatalkori Coverdale-hez – ideális megfejtés ehhez a műfajhoz.

A lemezt hallgatva – amihez sikerült egy igen sablonos és minden értelmezhető tartalmat nélkülöző borítót készíteni – az a vélemény alakult ki bennem, hogy a csapat elég ütősre sikeredett, bár Jari Pailamo billentyűs (Kiuas, Ponies To Kill) túl sok esélyt nem kap a villantásra, míg a Warmenből ismert Antti Wirman, bár vitathatatlanul technikás gitáros, talán nem képes a kellő fílinget, bluesos koszosságot kölcsönözni ehhez az alapvetően blues és hard rock gyökerekből táplálkozó muzsikához.

Ha kapaszkodót akarnék keresni, talán akkor járnék legjobban, ha a King Company-t egyfajta finn (kiterjesztett értelemben tahát skandináv) válaszként értelmezem a német Voodoo Circle kihívására, azzal a különbséggel, hogy a King Company hatásai talán kevésbé egyértelműek, vagy lenyomozhatók, főleg ha a Voodoo Circle legutóbbi albumát, a "Whiskey Fingers”-t veszem alapul, ami elég nyilvánvaló Whitesnake tribute (nyúlás?) benyomását kelti.

Mirka Rantanen illusztris társasága alapvetően a '70-es évek hard rock óriásaiból (Rainbow, Whitesnake, Dio) merített ihletet, de egy egészen modern köntösbe (hangzásba) csomagolva, s így (a szerves fejlődés elméletét véve alapul) egyúttal éltető nedveket szívott a '80-as évek pufihajú hard rock klasszikusaitól is. Az eredmény egy kifogástalanul megdörrenő, jópofa, ízléses múltidézés lett, amit bármikor szívesen hallgatok sörözés közben, de kitörölhetetlen nyomokat azért biztosan nem hagy bennem. Döbbenet, hogy egy ilyen szórakoztató, ugyanakkor hangszeresen és produkcióját tekintve kifogástalan vállalkozást a finn tesók a kisujjukból kiráznak! Le a kalappal!

Tartuffe