Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Fractal Cypher: The Human Paradox (2016)

2016.08.29. 14:58 | Dionysos | 6 komment

y_63.jpg

Honlapok:
facebook.com/fractalcypher
fractalcypher.bandcamp.com

Olykor időt, energiát nem kímélve közszolgálati feladatokat is vállalnunk, s ez nem kis dolog, mert a magyar írott és elektronikus rocksajtó rajtunk kívül nem igazán dicsekedhet ilyen pedigrével. Nem akarom (bár nem teljesen fölösleges) itt fölsorolni, hogy hány bandát "fedeztünk föl" mi a magyar zeneértő rajongók megelégedésére, okulására (akik közül azóta többen is a közönség, vagy a kritikusok kis kedvenceivé avanzsáltak).

Az külön öröm, hogy most egy olyan fiatal zenekar kerül terítékre, akik az Amerika nevű szuperkontinens északi részéről származnak, ami manapság progresszív metál szempontjából kietlen, terméketlen sivatagnak számít. A Fractal Cypher nevű, francia-kanadai csikó banda a mai napig kiadó nélkül, nem éppen kedvező zenei közegben vívja szélmalomharcát. Én rettenetesen szurkolok nekik, mert az utóbbi idők egyik legjobb, legkiforrottabb progresszív muzsikájával leptek meg (legalábbis arról a vidékről).

Az csak egy dolog, hogy a hangszeres teljesítmény lenyűgöző, különösen a billentyűs Ludovick Daoust és a gitáros Vincent Bruneau brillíroznak, de ami talán még ennél fontosabb: úgy játszanak "hagyományos" progresszív metált, hogy közben sikerült szervesen beépíteniük néhány modernebb elemet: pici hörgés, jelzésértékkel thrash, leheletnyi djent, érintésnyi groove, stb. Ebben a tekintetben a tavaly meglepetésszerűen toplistás The Paralydium Project és Chaosbay adhat támpontot.

Ahhoz képest, hogy az album saját produktum (süketek a kiadók tehetségkutatói Észak-Amerikában?), elég süti a hangzás, egyedül Simon Lavoie énekes fátyolos hangjával kell még barátkoznom. Elsősorban Scar Symmetry, Dream Theater, Periphery, stb. rajongóknak ajánlom. A kilenc hosszú tételből biztosan találnak maguknak valami "fülrevalót", ha más nem, az instrumentális részekben biztosan.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr7511659728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi11 2016.08.29. 15:10:57

Jó zene. A Dream mellett valószínűleg Kanadai mivoltukból fakadóan olyan bandák ugranak be, mint a Rush, Annihilator(elég meglepő módon)

Régi Olvasó 2016.08.29. 19:55:44

Nincs mese, nálam kilenfelet kapott már az első hallgatáskor ez a lemez!

Már csak egy új Southern Cross album kellene, hogy szentföldnek tekintsem Kanadát! :)

saszi11 2016.08.29. 21:41:56

Én nagyon szeretem a kanadai zenét szinte minden stílusban.

CockOfCthulhu 2016.09.10. 15:25:35

több szerénység nem ártana, főleg, hogy a bevezetőben elhangzottak nem is igazán helytállóak: elég csak a fémforgácsra gondolni, akik aztán tényleg az underground lelkes zászlóvivői, és igaz az is, hogy az írásaik színvonala olykor a béka seggét sem verdesi, de legalább nem nagyképűsködnek. itt nem először futok bele ebbe az ordas öntömjénezésbe. a nálatok 10x olvasottabb orgánumoknál pedig szinte soha... VALÓBAN szép dolog leásni a mainstream alá, és bemutatni az underground kincseket, de mennyivel elegánsabb lenne visszafogottabban, főleg ha a szìvedre teszed a kezed, es elismered, hogy egy fractal cyphert kb. 120 emberrel ismertetsz meg kishazánkban a kritikád által, de lehet, hogy túl optimista voltam ezzel a becsült számmal.

Dionysos 2016.09.10. 17:12:17

@CockOfCthulhu: (1) Minőségben és nem mennyiségben gondolkodom (ez az olvasóinkra nézve is helytálló). (2) Nincs okom rejtegetni azt, ami igaz, még akkor sem, ha szerénytelenül hangzik. (3) Néha megpróbálhatnál konstruktív hangnemben kommentelni, mert ez az epeömléses, fröcsögő megmondóember szerep kezd nagyon rosszul állni Neked.

Amúgy meg jó böngészést kívánok Neked az oldalon! Remélem, azért nagy néha belefutsz itt érdekes megjelenésekbe, kritikákba.

Régi Olvasó 2016.09.10. 19:18:02

Az írások színvonalának megítélése teljesen szubjektív.
Szerintem alapvetően kétféle lemezkritika irányultság létezik. Az egyik szakmai alapokra helyezve, egy zenész szemüvegén keresztül mutatja be a dalokat, a másik inkább élménybeszámolót ír és az ítészre gyakorolt hatást, a belőle kiváltott érzelmeket, reakciókat festi le. Mindkettőnek komoly rajongótábora és van, így mindkét iránynak van létjogosultsága.
Ezt csak azért írtam, mert ami valakinek a béka segge, az másnak tökéletes figyelemfelhívás lehet!