Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Extreme: Pornograffitti Live 25 - Metal Meltdown Live! - At The Hard Rock Casino Las Vegas DVD (2016)

2016.12.01. 08:43 | Dionysos | 3 komment

y_79.jpg

Kiadó:
Loud & Proud

Honlapok:
www.extreme-band.com
facebook.com/extremeband

Az Extreme-nek már van egy koncert DVD-je, amiről Túrisas kolléga annak idején (pontosabban 2010-ben) megírta a maga igen pozitív értékelését. A "Take Us Alive" egy minden sallangtól mentes, 2009-es hazai (bostoni) föllépést rögzített, ahol a legtöbb régi sláger terítékre került, de a 2008-as "Saudades de Rock" album sem volt alulreprezentálva (lévén, hogy ennek turnéján készült a film). Ez a Frontiers által kiadott DVD azóta elég drága lett (az Amazonon kb. 25-30 fontért mérik), ráadásul a színpadi látvány se volt éppen lenyűgöző; alapvetően mégsem ez indokolta egy új DVD megjelentetését, hanem a legsikeresebb albumuk 25. évfordulója.

Az Extreme 1990-ben a "Pornograffitti"-vel robbant be a köztudatba, az album dupla platina lett, két nóta is a top 5-be került a Billboard Hot 100 listán. Jellemző, hogy már akkor sem a nyilvánvaló és valóban reprezentatív remekművek szerepeltek a listákon, vagy kaptak folyamatos adásidőt az MTV-ben, mint pl. a "Decadence Dance" vagy a "Get The Funk Out", hanem a lemez alapvető stílusától, hangulatától, tematikájától eléggé eltérő ösztrogén-kompatibilis ballada, a "More Than Words", és a folkos hangvételű kakukktojás, a "Hole Hearted". Vannak dolgok, amik a zeneiparban és a média világában nem változnak...

A "Pornograffitti" egyébként egy lazán koncepcionális album, ami az első és felületes benyomások ellenére nem a hajbandáktól megszokott élvhajhász "sex, drogs, rock n' roll" baromságot promotálja, hanem arról szól, hogy az amerikai (ergo: minden fogyasztói) társadalom kéjsóvár és anyagias kilengései mennyire kihasználják, lealjasítják, kiüresítik az embert. Itt jegyzem meg, hogy aki az Extreme-et automatikusan a glam rock, hajbanda kategóriába sorolja, óriásit téved, ez már zeneileg sem állja meg a helyét, de tematikusan is jelentősen eltértek a kor tipikus előadóitól. Ennek másik briliáns bizonyítéka a "III Sides To Every Story" (1992) bizonyos értelemben még komolyabb koncepciója, még "progresszívabb" muzikalitása közel 80 percben! Személy szerint jobban is örültem volna annak, ha ezt az anyagot örökítik meg élőben, annak teljes terjedelmében, de nyilván megértem, hogy mégiscsak a "Pornograffitti" a legismertebb, legsikeresebb albumuk. Szerencsére a DVD-n (az audio CD-vel ellentétben) helyet is kapott a punkos "Play With Me" a legelső lemezről, valamint a "Cupid's Dead" (sajnos csak a stáblista alatt).

A csomag egyébként kimondottan rajongóbarát, hiszen tartalmaz egy audio CD-t, egy régiókód nélküli DVD-t és egy Blu-ray változatot. Az extrákkal azonban most sem törődtek igazán, booklet nuku, a kb. másfél órás "documentary" is főleg koncertjelenetekből áll idegesítően kevés ismeretanyaggal és korabeli emlékkel. A legszebb pillanatokat Brian May (Queen) és Steven Tyler (Aerosmith) nyilatkozatai rejtik, akik régi jó barátként és igazi rajongóként beszélnek az Extreme-ről. Ez azért is érdekes, mert a kritikusok kezdettől fogva ezt a két bandát nevezték meg Cherone-ék legmeghatározóbb hatásai között. Az is szép pillanat, amikor Brian May a legnagyobb tisztelet hangján szól Nuno Bettencourt kivételes tehetségéről (pl. soha sem lennék képest azt eljátszani, amit ő), és a "Get The Funk Out" szólóját betorzult arccal léggitározva analizálja: számomra ez a tökéletes példája annak, hogy milyennek kell lennie egy szólónak, ez mérföldkő a rock történelmében! Azért May szájából ezek nagy szavak ám! Az biztos, hogy Nuno a zenészek körében elismert "szakinak" számít, a köztudatban valahogy mégsem igazán vert gyökeret a meggyőződés, miszerint a legnagyobb legendák (pl. Randy Rhodes és Eddie Van Halen) között a helye.

Ami a fényképezést illeti, a Las Vegas-i színpad nagyobb, komolyabb látványélményt nyújt, mint a bostoni, a hang kifogástalan (elérhető stereóban és 5.1 dolby surround változatban), a hangszeres és vokális teljesítmény pedig lehengerlő. Ezek után elképzelni sem tudom, hogy igazi rockerként milyen ürüggyel lehetne kibújni a sürgős beszerzés lelkiismereti kötelessége alól.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika dvd

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr5612013880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

turisas 2016.12.01. 12:01:11

Ne szívass! Becsöngetett ott hozzátok a postásbácsi ,hogy csomag érkezett a Desert str. 2 alá?????

Dionysos 2016.12.01. 12:06:10

@turisas: Nemúgyvanaz. Az USÁból adták föl "Army Post Office" címre, ami ott helyi kézbesítésnek számít. Überbaba ... már vagy 20 lemeznél tartok. :)

saszi11 2016.12.01. 12:59:23

Imàdom ezt a lemezt. Ezek a jubileumi kiadvànyok nemigen szoktak bejönni. Lehet ez lesz a kivétel