Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Night Ranger: Don't Let Up (2017)

2017.03.20. 15:58 | Dionysos | 3 komment

y_90.jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.nightranger.com
facebook.com/nightranger

A Night Rangerrel való komolyabb megismerkedésem történetét korábban már két bejegyzésben is alaposan dokumentáltam. Ezzel most nem untatom az olvasót, mint annak ecsetelésével sem, hogy – más jellegzetesen amerikai bandákkal egyetemben (Kansas, Bad Company, stb.) – miért nem lettek igazán népszerűek Európában, miközben "otthon" legendaként ünneplik őket (mármint a 40-es, 50-es [+] korosztály). A Frontiers bábáskodása néhány jobb napokat látott együttes fölött szerencsére olyan jól is el tud sülni, mint a Night Ranger esetében. Momentán Európa exportálja a klasszikus rock n' rollt Amerikába...

A "Somewhere In California" (2011) váratlan siker lett nálam, még az ügyeletes kedvenc rovatba is bekerült a "Follow Your Heart" című dallal. Majd 2014-ben megjelent a "High Road", ami sokkal kevesebb lelkesedést váltott ki belőlem, jóllehet gyöngének egyáltalán nem nevezném. Két hónappal az album megjelenése után Joel Hoekstra bejelentette, hogy Coverdale hívására a Fehér Kígyó csapatába igazol; s akkorára talán már a saját szólóalbum (Dying To Live, 2015) gondolata is érlelődött benne. Helyére egy olyan gitáros került, aki semmilyen tekintetben sem marad el köztiszteletnek örvendő elődjétől; Keri Kelli (akit itthon talán kevésbé ismernek) olyan nagy nevekkel muzsikált már együtt, mint az L. A. Guns, Alice Cooper és Stephen Pearcy.

Tavaly decemberben a Frontiers meglepett bennünket egy "35 Years And A Night In Chicago" című koncert DVD-vel is, amit a híres chicagói House of Bluesban rögzítettek. Erről – bevallom férfiasan – azért nem született nálunk kritika, mert akármilyen jó a zenei anyag, a kapkodó vágások, igénytelen (sokszor életlen) fényképezés teljesen kiverte a biztosítékot. A Frontiers nem először tesz olyan koncert DVD-t az asztalra, ami hiánypótló ugyan, mégis jobb lett volna, ha így, ilyen formában nem jelenik meg (vagy egy kicsit jobban megfinanszírozzák).

Nem csigázom tovább az olvasót, a "Don't Let Up" borult jó kis anyag lett, kb. olyan, mint amilyen a "Somewhere In California" volt. Tiszta Amerika, és a jó értelemben! A "Somehow Someway" olyan napsütötte kaliforniai vidámsággal, könnyedséggel köszön be, hogy az ember azonmód fölpattint egy jéghideg sört és szemével mindjárt a bikinis, görkoris csajokat kutatja. (Mondjuk ez márciusban elég reménytelen...) A lényeg, hogy aki felhőtlen szórakozásra vágyik, nyugodtan szerezze be az új lemezt, mert bő 50 perces garantált örömzenében lesz része.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr5712355743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi 2017.03.23. 15:06:27

ez a hét a nosztalgia jegyében telik, új Vain, Bonfire lemez, Közben még ráakadtam egy zseniális francia prog lemezre. Aki szereti ha egy zene nincs skatulyák közé szorítva , annakannak ajánlom a JPL - Le livre blanc című lemezét

Régi Olvasó 2017.03.23. 19:39:17

@saszi:
Érdekes képződménynek tűnik a JPL! Zeneileg többgyökerű, viszont a francia nyelvet nem bírom befogadni. Egy próbát megért. :)

Emgem most a Vanishing Piont, a Vangough, a Cryonic Temple, a Retrospective, a The Point of it All és a Cellador tart éber üzemmódban.