Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

TOP 15 (2017) - Túrisas

2017.12.29. 10:55 | Dionysos | 5 komment

26194439_179480966122510_1211968466_o.jpgRengeteg grunge korszak előtti zenét hallgattam az idén, beszereztem a még hiányzó Dokken, Ratt, Quiet Riot, Vince Neil, stb. kedvenceket CD-n, tehát a lassan elmúló 2017-es évem alapvetően regresszív volt, ami nem jelenti azt, hogy nem figyeltem oda az új megjelenésekre, de nagyon kevés teljes lemeznél és itt-ott még esetleg egy-két dalnál éreztem, hogy zenei értelemben volt értelme 2016 és 2018 közé beiktatni a 2017-es évet. Alapvetően persze igazságtalan vagyok, tudom, hiszen nem reális elvárás arra számítani, hogy évente tömegével jelennek meg zenei mérföldkövek. Örömteli megtapasztalás volt viszont, hogy a hazai előadók is kitettek magukért, sőt számomra az év dala a "Nincs szivárvány" a Mobilmániától. A fennmaradó (zenehallgatásra fordítható) időben pedig DVD-ket néztem (kimondottam szeretem a koncert DVD-ket), Ebből a szempontból viszont határozottan erős évünk volt. A TOP 15  első két lemeze nekem kimagaslik a mezőnyből, a többit tekintsétek felsorolásnak inkább, rangsorolni magam is adott hangulat alapján szoktam, ami akár naponta változik.

Na nézzük!

1. Adagio: Life

Nem értem Tisztelt Főszerkesztő Urat. Neki csalódás (tényleg nem értem, mire számított és mit várt, ehhez képest pedig mit nem kapott...), nekünk meg (Garael és én) ez a lemez valami elképesztő módon gyilkos. Minden, ami nekem a rockzenében érték, az itt teljes tökéletességében jelenik meg és ragyog szűk egy órában. Nincs mit ragozni rajta, a legszebb karácsonyi ajándék volt a kedvesemtől, boldogan is ölelem magamhoz... (Lásd: kép)

2. Marty Friedman: Wall Of Sound.

Szinte minden hangja libabőr. Azok is bátran tegyenek próbát vele, akiknek általában sok az instrumentális önmegvalósítás. Itt valóban mesél/beszél/sír/nevet a hangszer, időtlen dallamokon és kompozíciókon keresztül.

3. Europe: Walk The Earth

Aki úgy véli, hogy a pályája zenitjén túl nyugisan levezet és el-alibizget még a banda a régi dicsőség árnyékában, az, ...hogy is mondjam finoman,.....hát kurva nagyot téved. Pályafutásuk egyik legerősebb lemezét készítették el minden túlzás nélkül. Magukra csukták a legendás Abbey Road Stúdió ajtaját és egy minden ízében analóg rögzítésű, nyers, vaddisznó hard rock albummal jöttek ki, ami úgy horzsol, mint még soha semmi tőlük. A lemezen egy árva rosszabb nóta sincs, csont nélkül lett a harmadik befutó.

4. Peta: Homo Imperfectus

Nem volt egyértelmű a lemez megítélése itt az oldalon, nekem mégis az év egyik legnagyobb meglepetése és zenei élménye volt. Tudtam, hogy minőségi cucc lesz, de ennyire jó anyagra nem számítottam. Lukács Peta nem művészkedte túl, befogadható, jól megírt és parádésan feljátszott dalokkal pakolta tele a lemezt. 

5. Ayreon: The Source

Amikor a lemez-előzetes videóban meghallottam a szerző Stratocasterrel feljátszott egyik szólóját, amit Lucassen szimpatikus beismerése szerint soha nem tudna élőben előadni, már tudtam, hogy a "The Source" év egyik legnagyobb durranása lesz. Lett is. 

6. Sons Of Apollo: Psychotic Symphony

Noha teljesen nem tudtam a hatása alá kerülni, igazából az okát nem tudnám elfogadhatóan megfogalmazni. Valami szubjektív bunkóság lehet, mert azt hallom, hogy jó lemez lett. Nagyon-nagyon jó.

7. Jónás Tamás: The Four Seasons, part 2 - Summer.

Leírtam már többször itt is, de ha kell, leírom újra és újra. Tamás Király Pitta mellett szakmailag és emberileg (!) is az egyik legértékesebb fickó idehaza, és jó látni, hogy ezt mára sokan felismerték. A "Summer" persze akkor is kiváló megjelenés lenne, ha ő lenne az egyik legnagyobb tróger, akit ismerek. 

8. Pain Of Salvation: In The Passing Light Of Day

Az utóbbi időben már nem követtem a zenekar munkásságát, ráadásul szerencsétlen Gildenlöw megjárta a poklok poklát, úgy tűnt, hogy ezzel nagyjából be is fejeződött a történet, marad a régi lemezek varázsa, de szerencsére nem így történt, izgalmas, szerethető lemezt készítettek.

9. Almanac: Kingslayer

Ez a lemez úgy zseniális, hogy közben mindenki azt érzi, lehetne ezen a színvonalon azért még emelni. A főnök tehetségéből futná még. Ellentmondás? Tulajdonképpen igen. Tartuffe jól megfogalmazta a kritikában a lényeget.

10. Tower Of Babel: Lake Of Fire

Garael ajánlásával. Megírta, én meg ráharaptam, be is kell szerezni sürgősen CD-n. A Rainbow és Joe Stump is nagy kedvenc, tehát nálam ez sikerre ítéltetett.

11. Kaipa: Children Of The Sounds

Most nem annyira kerültem hatásuk alá, mint 2014-ben, de mindig kellemes hallgatnivaló.

12. Jorn: Life On Death Road 

Igen, az általa egy jó ideje taposott (halál)úton nem számítottam már bármiféle életjelre. Ehhez képest tényleg jó kis anyag.

13.Sweet & Lynch: Unified

Először nem értettem, szerettem volna azt a slágeresebb megközelítést hallani, mint legutóbb, de szépen lassan rabul ejtettek ezek a kevésbé kézenfekvő dalszerkezetek. Nem minden dalt szerettem meg, de számos zenei finomság van a sorok között, ám az anyag csak lassan adja meg magát.

14.Black Star Riders: Heavy Fire

Egy muzsika, amit szinte mindig jólesik hallgatni.

15. Mobilmánia: Vándorvér

Az év dala: Nincs szivárvány. Az egyik legjobb magyar rockdal ever. 

Ahogy fentebb írtam, szeretem a koncert DVD-ket. Dirkschenider magasan a trónon, de a Slipknot, Black Sabbath, Schenker, és az Arch Enemy is szép pillanatokat szerzett.

Túrisas

Címkék: toplisták

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr9313530837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andr1s 2017.12.29. 12:08:36

Nem osztom a listát, szerintem az Ayreon: The Source kiemelkedő alkotás, nemcsak idén, de messze ez a leghallgathatóbb Ayreon album! sőt,ez kultlemez lesz/már most az.

második nálam a Threshold-Legends of the Shires, Az új énekes szenzációs,ilyennek kell lennie egy metál énekesnek, nem pedig mint egy nyávogó macska...

Peta: Homo Imperfectus-viszont jó választás, zeneileg jól összerakott szuper album!:)

nálam előkelő helyen lenne a Distant Dream - It All Starts From Pieces album..nemcsak magyarországon de külföldön is egy tök ismeretlen banda-előadó-köszi youtube!(Lefogadom nem ismeritek:))

Leprous-Malina nálam még felférne a listára, ez sem rossz zene ám!!

Need
Hegaiamas: A Song For Freedom-lehet érdekes még, nálam elsőre is tetszett az album.

Voyager
Ghost Mile-albumnak fogok még esélyt adni, minőségi anyag, de nehezebben áll nekem össze, még barátkozni kell vele kategória,

ilyen a In Hearts Wake-Ark album is, az Anathema – The Optimist,

Sons Of Apollo: Psychotic Symphony -nak adtam pár esélyt de nem áll össze, engem nem fogott meg,
Egy a sok közül.sem egyediséget, sem emlékezetes pillanatot nem tartogat az album.

nézegettem a külföldi listákat... hát érdekes.. valamiért szinte kivétel nélkül a hörgős, Black Metal-Death metal -metalcore bandák vannak...
Külföldön a Code Orange, 'Forever' és a Elder, 'Reflections of a Floating World' tarol meg az új mastodon album...Hát én egyiket sem tenném fel a listámra...
akkor ezek szerint külföldön ezek a populárisabb,
a heavy,AOR,és progresszív vonalak meg az underground irányzatok a metalban?:)

turisas 2017.12.29. 12:57:53

Szerintem magam is azt írtam, hogy kiemelkedő alkotás ,de legalábbis, az "év nagy durranása" megfogalmazás tartalmilag hasonlót jelent. :-)

garael 2017.12.29. 13:14:52

Most már bánom, hogy a Europe-ot nem raktam fel. Érdekes, hogy a Deep Purple egyikőnknél sem szerepelt, pedig máshol nagy elismerés övezte.

saszi11 2017.12.30. 11:16:39

A Europe nagyot alkotott idén(is). Szerintem az összes listán lévő zenekar nagyszerűt alkotott. Az , hogy kinek hogy mi hogy hogy jön be, az egyéni ízlés kérdése, nem az lemez minősége. Erre legjobb példa az Adagio. De a Sons of Apollo is. Valahogy engem sem tudott megfogni. Az emberek fele Isteníti, a másik fele meg nem érti miért. Ebből látszik, hogy jó zene, csak nem mindenkinek szól. Remélem jövőre legalább ilyen erős év lesz.

JonasTamas 2017.12.30. 13:38:33

Köszönöm szépen, sokat jelent számomra! És köszönöm a teljes Dionysos csapatnak, hogy ilyen sokat tesztek a zenék népszerűsítéséért, a kommentekben sokszor olvasom, hogy valaki általatok fedezett fel egy új kedvencet. Respect!