Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Kamelot: The Shadow Theory (2018)

2018.04.05. 17:33 | Dionysos | 1 komment

y_157.jpg

Kiadó:
Napalm Records

Honlapok:
www.kamelot.com
facebook.com/kamelotofficial

Amint azt már a legutóbbi albumról (Haven, 2015) írt kritikámban kifejtettem, semmi kétségem, hogy a Kamelot "kiváló üzleti érzékkel fölépített és minden bizonnyal jól jövedelmező vállalkozás, amely sikerét az alapos piackutatásnak és profi marketingnek köszönheti. Nincs ezzel semmi baj, főleg úgy, hogy kezdettől fogva jó dalszerzői és zenészi kvalitások támogatták a szerencsés csillagzat alatt született alapötlet kivitelezését." Ehhez továbbra is tartom magam, főleg mivel a "The Shadow Theory" fazonigazított, modern hangzása jól hallhatóan komoly tudatossággal igyekszik az éppen divatos zenei trendeket kiszolgálni. Ehhez nem kevés tapasztalati háttérrel asszisztál Sascha Paeth producer és Jacob Hansen hangmérnök.

Egyébként a "Haven"-nel szerintem jó irányba indultak el, nem csak kurrensebbé tették a soundot, de a dögöt is jó arányérzékkel csempészték vissza ebbe a kezdettől fogva céltudatosan hatásvadász muzsikába. Az új album erre még rá is tesz egy lapáttal: már nem csak vendégségbe hívott hölgyek fokozzák a teatralitást (pl. Twilight Hours), de egy gyermekkórust is bedobtak a rockoperás karakter combosítása érdekében (Burns To Embrace).

A hírek szerint ez az utolsó lemez, amelyen Thomas Youngblood gitáros-dalszerző hűséges "fegyverhordozója", Casey Grillo dobol. A jövőben állítólag más zenei projektekre (esetleg a Queensryche-ra?), illetve saját személyre szabott drumheadekkel foglalkozó cégére (Drumstatic) kíván koncentrálni. Sok sikert neki! Youngblood már megtalálta az új ütőst Johan "Jo" Nunez személyében, aki jelenleg a Firewindben (is) dobol, de korábban dolgozott együtt Marty Friedmanel és Gus G.-vel is.

Az emberi elme legmélyebb bugyrait fölfedező lélektani utazás köré fölépített új anyag a tematikának megfelelően elég komorra és összetettre sikerült. Nekem kicsit nehezebben megközelíthető az elődjénél, így mindenképpen szükség lesz jó néhány hallgatásra mielőtt teljesen beérik nálam. Egyelőre úgy tűnik – valószínűleg éppen némileg csapongó jellege miatt –, hogy kevésbé erős, mint a "Haven", de ez a kezdeti benyomás utólag még megváltozhat. Továbbra is csak az fáj, hogy bár Youngblood ragyogó zeneszerző, gitárosnak (hangzásban, szólóban) kicsit középszerű, de azt sem érzem, hogy Oliver Palotai képességei ki lennének kellőképpen használva.

A "The Shadow Theory" megjelenik egy bónuszolt deluxe kiadásban is, melynek második CD-jén meghallgathatók az album dalai instrumentális verzióban. Aki pedig élőben szeretné őket látni, már dörzsölheti a tenyerét, mert október 9-én föllépnek a magyar fővárosban is, a Barba Negrában.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr7713812528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2018.04.08. 19:34:04

Sokkal jobban tetszik a lemez, mint ahogy arra előzetesen számítottam! Mást nem akarok a kritikához hozzátenni.