Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • garael: @saszi11: Szerintem helyén van kezelve a dolog, oda került, ahová való - a polcra. Bár Coldy szánd... (2018.09.21. 17:40) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • saszi11: Napok óta a Voivod bűvöletében élek, ezért csak belehallgattam, mert kíváncsivá tettél a sok feles... (2018.09.21. 11:06) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • garael: @CsiGabiGa: Nem mondanám, hogy nem az én világom, talán csak az énekestől várnék valami keményebbe... (2018.09.15. 17:14) The Unity: Rise (2018)
  • CsiGabiGa: Nekem a Serious Black ugrott be erről az albumról. Tudom, az sem a te világod, de az is hasonló tő... (2018.09.15. 15:28) The Unity: Rise (2018)
  • garael: @tipeti: Köszönöm, az az igazság, hogy könnyen írok, általában negyed óra alatt készen vagyok egy ... (2018.09.14. 17:57) The Unity: Rise (2018)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Steve King: Cigarette Break (2018)

2018.04.23. 10:22 | Dionysos | 5 komment

51y2v-ykmzl_ss500.jpg

Instrumentális gitármuzsikával a hazai és nemzetközi mezőnyben is egyaránt nehéz (értsd: lehetetlen) sikert elérni, ha ez mégis megtörténik, akkor ott a minimálisan elvárható technikai tökéletességen túl kell, hogy legyen valami, ami talán könnyen nem is definiálható. Valami, ami csak a sikerre ítélt ember sajátja, valami, ami nem tanulható, sőt nem is utánozható, de hallgatóként, zeneszerető emberként nehéz neki ellenállni. Amikor sikerről beszélek, nyilván nem a mesterségesen kreált médiabuborék-sikerre gondolok, amihez csak aktuális nézettségi és hallgatottsági számok rendelődnek, de mélysége nincs, idővel szépen ki is kopik a köztudatból.

Király István sikere megérdemelt és szakmai siker. Néhány év alatt nemcsak a gitáros szakmai elit által (olykor talán némileg belterjesen és féltékenyen) védett várakat vette be tehetségével, de rengeteg olyan emberrel szerettette meg  instrumentális muzsikáját, akik egyébként erre a stílusra nem igazán vevők. Tudom, mert számos olyan ismerősöm hallgatja őt, akiket amúgy nem köt le a gitárinstrumentalizmus. Pitta olyan természetességgel kezeli a hangszert és olyan dalokat ír. hogy akiben van minimális érzékenység és muzikalitás és nincs gitár ellen beoltva, az nem tud közömbös maradni dalaival szemben. A sikerhez kell a közérthetőség is, elvont zenei gondolkodással csak egy szűk körhöz lehet eljutni. Népszerűsége éppen abban áll talán, hogy ezek a dalok azonnal, a legtöbb ember számára érthetőek, de mégsem "olcsósított" melódiák. Nagyon nem. A technikai részt pedig, ha nem is értik, de megérzik. A szakmai elit pedig éppen azért kapitulált, mert ők pontosan látják és értik: úgy formálja meg a hangokat a gitáron, mint csak nagyon kevesen. Mint akinek (test)része a hangszer, mint akik összetartoznak. És azért mert ők ketten tényleg összetartoznak.

Az új lemez tulajdonképpen folytatja azt az utat, amiért eddig is szerettük. Hallgattatja magát az anyag, fütyülhető melódiák, végig él, lélegzik a gitár, közben rengeteg zenei finomság, trükk, a gitáron túl is hangszeres bravúrok. Nem tudok dalokat kiemelni, egy-két nap alatt hozzám nőtt a teljes (egyébként nem hosszú) lemez. Ha volt is némi változás a kísérőzenészekben (Kovács Balázs -dobok, Pénzes Máté  - billentyűs hangszerek, Pfeff Márton - basszusgitár és Mits Márton - szaxofon), ha most máshol is készültek a felvételek ( a debreceni MMP stúdióban, illetve egy részük a mátészalkai "jajj" stúdióban), a különbségek a legtöbb ember számára nem lesznek érezhetők, mert eddig is maximalizmust és minőségi munkát kaptunk mindig, minden tekintetben. Nekem a gitárhang talán most a legjobb, hihetetlen vérbő a sound, de ahogy most is, a megelőző találkozásainkkor is mindig kirázott a hideg. 

De hogy kritika is legyen; nekem ez a Steve King név fura. Értem én, hogy ez legitim, merthogy a Király az king, de ahogy a Stephan König, úgy a Steve King is kicsit esetlennek tűnik, a Király meg király, talán még nem magyar nyelvterületen is izgalmasabb hangzású. De hogy ezen nem múlik semmi, az is biztos. Ja, és CD formátum is kell!!!!!!!!!

Túrisas

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr7113856520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi11 2018.04.23. 11:55:24

Ez a dal nagyon jó. Énekel a gitár a kezében. Hogy lehet ehhez a lemezhez hozzájutni?

saszi11 2018.04.23. 11:58:22

ja, már látom, :)

CsiGabiGa 2018.04.24. 08:36:46

A lemezhez sajnos sehogy. :( Beszéltem vele, nem érdemes kiadni a magyar közönségnek. Persze ő nem ilyen nyersen fogalmazott, csak azt mondta: a józan észre hallgattam és a pénztárcámra...
A művészből kikívánkozott az anyag, de inkább ingyen letölthetővé tette, minthogy további pénzeket öljön a CD-kiadásba.

saszi11 2018.04.24. 15:46:01

hát ez a szomorú valóság. az emberek nem is tudják mitől fosztják meg magukat azzal hogy nm törődnek a minőséggel. Most szereztem be egy Fiio lejátátszót, amin össze tudok haonlítani egy mp3-at egy wave, flac, vagy hasonló formátummal ugyanazon az eszközön. Hatalmas a különbség, persze nem mindegy min hallgatja az ember. És az mp3 még mindig király a youtube-os linkekhez. Van még ennél lejjebb? Engem leginkább az szomorít el, hogy nagyon sok lemezt már csak mp3 ba tudod megvenni

ArgonX 2018.04.25. 10:57:51

Kellemes meglepetés volt hallgatni ezt a jóféle muzsikát egy magyar előadótól. Két észrevételem van.
1. Nekem a lemez túl homogén, hiányzik belőle az a sokszínűség, mint pl. a Peta első lemezén hallható. Ez nem feltétlenül az ő hibája, maga a stílus ilyen sajnos, kevesen képesek erre a változatosságra.
2. Az első, amit megláttam a cikknél, az a borító. És egyből levágtam, hogy ez egy magyar lemez lesz... Párszor már írtam erről itt, a fórumon. Képtelen vagyok megérteni, hogy egy ilyen remek muzsikus miért elégszik meg egy ennyire igénytelen borítval. De hát ez úgy tűnik, magyar sajátosság, drága a stúdió, a design-ra már gondolom nem telik...