Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • garael: @saszi11: Szerintem helyén van kezelve a dolog, oda került, ahová való - a polcra. Bár Coldy szánd... (2018.09.21. 17:40) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • saszi11: Napok óta a Voivod bűvöletében élek, ezért csak belehallgattam, mert kíváncsivá tettél a sok feles... (2018.09.21. 11:06) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • garael: @CsiGabiGa: Nem mondanám, hogy nem az én világom, talán csak az énekestől várnék valami keményebbe... (2018.09.15. 17:14) The Unity: Rise (2018)
  • CsiGabiGa: Nekem a Serious Black ugrott be erről az albumról. Tudom, az sem a te világod, de az is hasonló tő... (2018.09.15. 15:28) The Unity: Rise (2018)
  • garael: @tipeti: Köszönöm, az az igazság, hogy könnyen írok, általában negyed óra alatt készen vagyok egy ... (2018.09.14. 17:57) The Unity: Rise (2018)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Tomorrow's Eve: Mirror of Creation III – Project Ikaros (2018)

2018.04.26. 19:57 | Dionysos | 7 komment

y_162.jpg

Kiadó:
Baze/Dr. Music Records

Honlapok:
www.t-eve.com
facebook.com/Tomorrows.Eve.official

Az elmúlt kb. 10 év nem volt igazán kegyes a progresszív metál műfajhoz. A zászlóshajóként egykor élen haladó Dream Theater ma már csak halovány árnyéka önmagának, az egész színtér elvékonyodni, elfáradni látszik, miközben egy-két kivétellel olcsó és középszerű epigonok próbálnak az óriások által egykor fölkorbácsolt, ma már egyre erőtlenebb sodrású, habot alig verő hullámokon lovagolni. Talán éppen ez volt az oka a német Tomorrow's Eve egy teljes évtizedig húzódó hallgatásának (legutolsó lemezük ugyanis 2008-ban jelent meg), de lehet, hogy más, egyéni problémák, vagy éppen a kreatív energiák elapadása hátráltatta őket. Akárhogy is, nagyon örülök annak, hogy túl vannak a válságon!

10 év hosszú idő, s ezalatt simán elpilledhet, berozsdásodhat egy inaktivitásba süllyedt banda. Nos, ennek a német proggerek esetében nyomát sem találjuk. Sőt, még friss vérrel is képesek voltak fölpezsdíteni a zenei vitalitásukat. A teljes ritmusszekció kicserélődött és nem is akárkikkel vették föl a jó csillagzat alatt született "Mirror Of Creation" szériájuk harmadik etapját (a második részről annak idején mi is írtunk laudációt). John Macaluso dobos (Yngwie Malmsteen, Ark, TNT) és Mike LePond bőgős (Symphony X) olyan feszes, kemény alapokat biztosítanak ehhez a visszatéréshez, hogy azt öröm hallgatni.

Persze ez a banda mindig is Rainer Grund gitáros és Oliver Schwickert billentyűs szerzőpárosáról szólt, akik úgy komponálnak és játszanak agyas, komoly technikai fölkészültséget követelő progresszív muzsikát, hogy közben minden fölösleges magamutogatástól, végletes kérkedéstől mentesek. A 2006-os lemez recenziójában írtam: "Ezek a srácok dalokban, sőt koncepcionálisan egységes albumokban gondolkoznak. Az eredmény pedig egy nagyon élvezhető, intelligens, atmoszférikus muzsika, amiben én az amerikai és európai progresszív műfaj-irányzatok szerencsés ötvözetét vélem fölfedezni." Ennek valóban eklatáns példája az Ikarusz-projekt, azon belül pl. a súlyosságában is fülbemászó "Dream Within A Dream".

Ez persze nagyon nem pihe-puha, lájtos muzsika, sokszor és elszántan kell nekifutni, de már most, néhány hallgatás után érzem, hogy nagyon ütős anyag született, ami talán még egységesebb, dallamosabb is az elődeinél. Mindig nagyon tudok lelkesedni egy jól sikerült visszatéréstől, és ez ízig-vérig az. Olyannyira, hogy a progresszív kategóriában nyugodt szívvel merem a zseniális tavalyi Ayreon mellé tenni, és egyelőre idén – a kilátások szintjén – csak a türelmetlenül várt Teramaze fogja biztosan überelni (no meg az új Spock's Beard). Ezt a műfajt, kérem szépen, mindaddig mafla dolog temetni, amíg – ha ritkán is – ilyen életjeleket képes adni magáról.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr113872626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

turisas 2018.04.26. 21:11:59

Ayreon az 2017-es.... Ott tolongott a listákon, a tiéden is.

DVD jött ki az idén...

Dionysos 2018.04.26. 21:35:14

@turisas: Valóban... görög van a falóban. Tényleg... majd' elveszett a lényeg. Csakugyan... darált húsos raguban.

saszi11 2018.04.27. 15:19:32

nagyon jó zene. Köszi a kritikát

saszi11 2018.04.28. 14:30:22

Egy nagyon jó zene. A Rush után kis hiánypótlás
anasazi.bandcamp.com/

Régi Olvasó 2018.04.28. 20:40:45

@saszi11:
Köszönöm!!!
Az 1000 Yards lemezüket négy éve sercegősre hallgattam volna ha nem mp3-ban szedem le...
Nem tudtam, hogy új lemezzel jelentkeznek.

saszi11 2018.04.28. 21:36:27

@Régi Olvasó: én csak most ismerkedem velük, de a régebbi lemezeik is nagyon jók.

Régi Olvasó 2018.04.30. 20:39:32

Harmadszor rágtam át magam a Project Ikaroson és nekem is tetszik a lemez. Azt viszont el kell mondanom, hogy nem tudtak számomra olyan maradandót alkotni a stílusban, mint tette azt az Andromeda, Division by zero, Threshod, Vangough, Circus Maximus, Anthropia, Affector...
Valahogy a pikánsságot adó fűszer hiányzik.