Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • garael: @saszi11: Szerintem helyén van kezelve a dolog, oda került, ahová való - a polcra. Bár Coldy szánd... (2018.09.21. 17:40) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • saszi11: Napok óta a Voivod bűvöletében élek, ezért csak belehallgattam, mert kíváncsivá tettél a sok feles... (2018.09.21. 11:06) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • garael: @CsiGabiGa: Nem mondanám, hogy nem az én világom, talán csak az énekestől várnék valami keményebbe... (2018.09.15. 17:14) The Unity: Rise (2018)
  • CsiGabiGa: Nekem a Serious Black ugrott be erről az albumról. Tudom, az sem a te világod, de az is hasonló tő... (2018.09.15. 15:28) The Unity: Rise (2018)
  • garael: @tipeti: Köszönöm, az az igazság, hogy könnyen írok, általában negyed óra alatt készen vagyok egy ... (2018.09.14. 17:57) The Unity: Rise (2018)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Spock's Beard: Noise Floor (2018)

2018.05.24. 17:30 | Dionysos | 6 komment

yy_23.jpg

Kiadó:
InsideOut

Honlapok:
www.spocksbeard.com
facebook.com/spocksbeard

Amikor meghallottam, hogy Jimmy Keegan dobos, a zseniális kisember kilépett a bandából, már szemem sem rebbent. Nem azért, mert ez a húzás valamiképpen várható vagy megjósolható lett volna, hanem mivel abszolút biztos lehettem benne, ez a zenekar lendületét nem fogja vissza, teremtő energiáit nem apasztja el. Ennél durvább dolgokat is átvészeltek már, ráadásul csak annyit kellett tenniük, hogy fölhívták telefonon a régi ütőst, Nick D'Virgiliót, aki örömmel játszotta föl velük/nekik a dalokat a stúdióban. Az egyelőre talány, hogy mi lesz a koncerteken, ő kíséri-e majd a csapatot a turnéra, vagy valaki mást keresnek erre a szerepre. Mindenesetre remélem, hogy hazánk ezúttal sem fog kimaradni a szórásból.

A "Noise Floor" a prog-rock titánok 13. lemeze és csakúgy, mint elődje, az InsideOut kiadó támogatásával jelent meg. A 2015-ös "The Oblivion Particle" vonalát viszi tovább, amennyiben jobbára direktebb, rövidebb dalok kaptak helyet rajta. Ez a kijelentés azért leginkább csak a Spock's Beard egy-két korábbi nagyepikájához viszonyítva állja meg a helyét, hiszen a nyolc dal közül egy sincs öt perc alatt. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy talán az idejét sem tudom, mikor hallottam rock muzsikát utoljára ilyen eszméletlenül jól szólni. Minden hangszer tisztán, jól elkülöníthetően szól, az összhangzat mégis szerves és arányos; nincs torzulás, gerjedés, kása, de pihe-puha lekerekítés, fullasztó kompresszió sem: él és lélegzik az egész. Az érdem elsősorban Rich Mouser hangmérnöké.

Tagadhatatlan, hogy az Enchantből igazolt Ted Leonard mára teljes mértékben beilleszkedett a csapatba, sőt a zeneszerzési folyamatokból is kiveszi részét. Nekem most valamiért úgy tűnik, hogy talán egy kicsit túl dominánssá is vált, a bandában ugyanis mindenki jól énekel és a kidolgozott kórusokban is jól szerepel, de ezúttal szinte csak Leonard hangját hallani (e tekintetben üdítő kivétel a "Beginnings"). A frontember által egy személyben fölénekelt hangsávok ilyetén szaporításával a vokálok tehát kissé egyneműre sikerültek. Persze élőben másként fog mutatni a dolog...

Habitusomból adódóan én szeretnék valamivel több hangszeres részt, szólót, elszállást hallani (mint pl. a végig instrumentális, valószínűleg javarészt Ryo pihent agyából kipattant "Box Of Spiders"-ben), de ez már megint csak amolyan kötekedés. Az viszont tuti, hogy a rajongóknak nem kell azon tipródni, hogy érdemes-e megvenni az albumot; minden habozás, különösebb teketória nélkül mihamarabb meg kell rendelni a dupla CDs digipak csomagot, mert a második korongon helyet kapott négy dal is kiváló, alaposan kiérlelt szerzemény, nem pedig valamiféle koncként odavetett fércmunka. Toplistás anyag – kétség sem férhet hozzá.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr4013999054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rony70 2018.05.24. 20:35:02

Atyaég...eddig is volt bennük egy rakat Yes (nyílván a Rabin-es), na de ez? Köll, de mán....

Dionysos 2018.06.02. 09:51:01

A Hammer fölmérhetetlenül sokat tett a rock/metál muzsika hazai népszerűsítéséért és magyar rock/metál rajongókért, érdemei elévülhetetlenek, de mostanában egyre több igénytelenség szivárog be a lapba. Persze mi is elírunk néha valamit (szerencsére ezt egy digitális platformon lehet utólag javítani), de azért igyekszünk utána járni a dolgoknak.

Az egy dolog pl., hogy a 2018/05 szám Stryper kritikájában rajnai olaszrizlinget (?) emlegetnek, amire max. a borászok és a művelt borkedvelő közönség kapja föl a fejét. Renden, a szerző valószínűleg inkább sörös. De azután ugyanaz a Spock's Beard kritika valahogy kétszer is szerepel a lapban (50. old. és 84. old.). Ok, egy ilyen komoly terjedelmű magazin esetében ez is előfordul.

Amiért viszont kénytelen vagyok szólni (és ez már nem az első ilyen eset), hogy a szóban forgó Spock's Beard tele van tényszerű tévedéssel. G. V. állításával ellentétben a "Noise Floor" nem a második Ted Leonarddal készült lemez, hanem a harmadik, és az sem állja meg a helyét, hogy "többségében duplalemezes albumok készülnek az SB-műhelyben", hiszen a 13 soralbum közül (a deluxe, bónuszolt verziókat nem ideszámítva) egyetlen duplalemezes albumot készítettek (Snow,2002).

Ismétlem, nem piszkálódni akarok, hiszen a Hammer generációknak volt igazodási pontként szolgáló "világítótornya". Az aggodalom, nem pedig a rosszmájúság vezérel.

garael 2018.06.02. 10:34:50

@Dionysos: Ráadásul a fekete alapon piros apró betű - hát nem éppen olvasóbarát:). De többször tapasztalom, hogy a pontozási listában szereplő album kritikája meg kimaradt.
Ja, és még nem kaptunk köszönetet a rengeteg, tőlünk átvett kritikáért. Legalább jelzésértékűen.

turisas 2018.06.02. 18:06:24

@garael: Mivel a Hammer még mindig az elsőszámú hazai szaklap, akár megtiszteltetésnek is vehetjük, ha a forrás feltüntetésével megjelenünk. Én legalábbis ezt nem élem meg problémaként. Sőt akár fizetetlen hirdetésünk is lehet, mert a cikk alapján néhányan talán ránk keresnek. :-)

Dionysos 2018.06.02. 18:52:32

@turisas: Ja, ezzel én is így vagyok. Tényleg megtiszteltetés, ha találnak minket olyan érdekesnek, szakmailag annyira megbízhatónak, hogy közöljenek tőlünk írásokat. Engem az sem zavar, ha több oldal (a passzión és rockbookon túl) átveszi a cikkeinket, egyik-másiknak kifejezetten jót tenne (hadd ne említsek neveket...).

garael 2018.06.03. 09:34:35

@Dionysos: @turisas: Én a Hammer szerkesztőinek nevében biztos küldenék egy köszönömöt - amolyan úriemberest -, de hát mások vagyunk.