Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Ghost: Prequelle (2018)

2018.06.05. 17:18 | garael | 11 komment

y_168.jpg

Kiadó:
Loma Vista Recording

Honlap:
www.ghost-official.com

A gonosz itt van és egyre populárisabb módon osztogatja csapásait az arra érdemesekre: ebből is világosan látszik, hogy az emberiségre – illetve a rockerek bizonyos részére – nem a black és egyéb sátánista hordák jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem a fogós melódiákat a csábítás eszközeként felhasználó marketing gépezet, ami jelenleg  egy Tobias Forge nevű zenészben, és állandóan változó – egyébként szabadon cserélhető bérzenészekből álló – bandájában öltött testet.

Bár sokan egy jól kitalált blöffnek gondolják a dolgot, az azonban elgondolkodtató, hogy a válaszreakció nem minden esetben az elutasítás, vagyis vannak, akik felismerve a szélhámosságot, akarva is bedőlnek a trükknek – mi ez, ha nem a végítélet egyik előjele: a dallamok és a popularitás csíráját eddig mereven elutasító – és azt kvázi a zenei ízlés felsőbbrendűségével azonosító – szigorú kaszt tagjai most egymásra kacsintva emelik pajzsra a tulajdonképpeni zsinórmértékkel mért hatásvadászatot – ebből is látszik, hogy az ördöggel szemben mindig résen kell lenni, hiszen ott támad, ahol nem is várnánk.

Mert nem nevetséges, hogy a dallamok iránti látens igény az ironikus "pokoli szövegeket" (az irónia egyébként is gyakran a gonosz eszköze – lásd: gyilkos humorú szatírák) feloldozásként használva pont egy ilyen csapatnál tör ki, hogy ahol a vezéregyéniségnek, elismerem, van némi érzéke a ragadós dallamok kidolgozásához, ám közelében sincs a dallamközpontú stílus-mesterek tehetségéhez; már ha nem a marketingről és imázs-teremtésről beszélünk. Mert abból aztán vagy neki, vagy a mögötte álló kreatív csapatnak igenis bőven van, és ha rá tudtak érezni, hogy amennyiben az apokaliptikus szövegeket megfelelő megjelentetési formába csomagolják, akár AOR/pop keretek között is sikert lehet elérni egy eddig megközelíthetetlennek vélt rétegnél is. (Bár szerintem az okkult rock és egyéb szélsőséges metal-stílusok rajongói bázisa kereskedelmi értelemben túl kicsi ahhoz, hogy behozzák a reklámok költségét…).

A Ghost tehát jött, látott és győzött, és olvasgatva a zenei fórumokat, számomra kissé érthetetlen – ugyanakkor nagyon is érthető módon – aratott sikert olyan eszközökkel, melyeket már oly sokan felhasználtak, igaz, nem ilyen párosításban és csoportosításban. Okkult, sátán-imádó, szatirikus szövegek? Maszk mögé bújtatott zenészek? Ellentmondásos nyilatkozatok? A zenekar vezetőjének peres ügyei a többiekkel szemben? Pop-sablonok gitárba merevítése? Mindenkinek ismerősek ezek a panelek, ennek ellenére sikerült beetetni az erre hajlamos embereket, akik ráadásul, mint írtam, tudják, hogy az egész mire megy ki – és mégis. Ugyanakkor meg tudom őket érteni: itt van az a színtér, ahol végre "büntetlenül" lehet élvezni a dallamokat, csápolni, mint a punkok Korda György koncertjén, az egészet úgyis zárójelbe rakjuk – pedig nem, mert tényleg élvezzük, ahogy a gagyi műsort élvezi a kisember, aki boldogan ismer rá a mélység feneketlenségére, arra azonban csak részben, hogy manipulálják. (A markáns atmoszféra-teremtés képességét nem vitatom a bandától, de hát most gonoszkodunk vagy bulizunk? Esetleg bulizva gonoszkodunk?)

Én pusztán egyet sajnálok: míg Forge-nak sikerült az ügyes ötlettel – legyen az sajátja, vagy másé – a figyelmet magára fordítani, addig a sokkal tehetségesebb AOR bandák tucatjai véreznek el az érdektelenség hiányában, ami felveti bennem a következő kérdést: tényleg ennyit számít a csomagolás? De ezt talán csak az ördög tudja.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr4714025544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lesliedawn 2018.06.05. 19:21:17

Érdekes. A korábbi albumaikat pont a számomra nevetséges külsőségek miatt ignoráltam sokáig. Aztán gondoltam egyet, ugyan mi bajom lehet abból, ha belefülelek? Azóta ha nem is rajongó, de lelkes hallgató vagyok. Az idétlenkedés meg nem érdekel.

saszi11 2018.06.06. 06:16:53

Nekem nagyon bejött ez a lemez. Hangulata van, és sokszor nem szokványos dolgok vannak rajta.

saszi11 2018.06.06. 18:18:26

az új TNT-t hallgatom. nagy rajongójuk vagyok, elsőre kikészített, harmadik nekifutásra már kezd tetszeni

garael 2018.06.07. 17:16:33

@saszi11: Nekem is furcsa egyelőre ez a gitárhangzás, és vérszegény rifftermés. Meg kell hallgatnom többször nekem is. Az énekes mindenesetre kivételes választás.

saszi11 2018.06.08. 03:24:18

@garael: hát bizony teljesen érthetetlen a gitár hangzás. Ha direkt olyan, valamit nagyon félrenéztek

saszi11 2018.06.08. 15:33:22

@garael: hArmadik felvonás. És teljesen megadtam magam a lemeznek. Az ének az tényleg tökéletes választás, pedig tőle féltem egyedül :) Maguk a dalok is szuperek, tele egyéniséggel, dallammal, érdekes szerkezetekkel. Ha a hangzás is a zene szintjén lenne, számomra ugyanakkora klasszikus lenne, mint a régi lemezeik. De így is imádom

lesliedawn 2018.06.08. 21:43:19

Garael, nevezd már meg légyszíves a sokkal tehetségesebb AOR bandákat, hátha új kedvencet avathatok

garael 2018.06.09. 10:36:47

@lesliedawn:
Csak párat:
Bob Catley szólók, különösen ajánlom a Middle Earth - Immortal kettőst.
Last Autumn's Dream - hasonló mézes-mázos dallamokkal
W.E.T - H.E.A.T -gondolom, nem kell bemutatnom őket
Hardline - ismerős lehet
Ten pár albuma
De írok neked egy viszonylag ismeretlent is, ahol két csodavokalista szórja az áldásokat:
Grand Illusion, különösen a Brand New World-öt ajánlom ismerkedésnek.

lesliedawn 2018.06.09. 12:58:55

@garael: Köszi. Az ismeretlenekre rákeresek.

lesliedawn 2018.06.12. 10:58:59

A számomra eddig ismeretlenek: Bob Catley, Last Autumn's Dream, Grand Illusion valóban mézes-mázosak, csak épp nem az én ízlésemnek csurgatják a ragacsos szirupot. Azért köszi!

saszi11 2018.06.12. 12:28:16

Ha Sor akkor Boston, nálam ők az egyetlenek.