Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Ügyeletes kedvenc 53. – Rainbow: Man On The Silver Mountain (Live in Munich, 1977)

2018.06.19. 16:47 | Dionysos | 2 komment

y_170.jpg

Annak, hogy nagyon sokan mára már nem igazán lelkesednek a koncertlemezekért, megvan a maga (azt kell mondjam, nagyon is megalapozott) oka. Mostanában egy koncertlemez – tisztelet a nagyon ritka kivételnek, hirtelen nem is jut eszembe ezt igazoló példa – a nóták stúdióváltozata + közönségzaj, ráadásul mindez utólag erősen feljavítva a stúdióban.

Magam is a nem-lelkesedők táborába tartozom, viszont a színvonalas koncert DVD-ket kimondottan szeretem, így továbbra is gyűjtöm az ilyen anyagokat, merthogy mára azért szerencsénkre többnyire megjelenik a képanyag is opcionálisan a CD mellé csomagolva. De ha a ténylegesen a koncertek zenei részére szorítkozunk, akkor a reklámból ismert "csipszes tata" kifakadását nagyon is idecitálhatjuk, kontextusából ugyan kiragadva, de tartalmilag azzal teljesen azonosulva: "Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi..."

Szerencsére annak idején rögzítésre kerültek azok a koncertek, ahol az improvizációk az előadások szerves részét képezték, és hogy ezek mennyire nem öncélúak voltak (azért akadtak olyanok is...), arra legyen itt egy példa. A Rainbow "On Stage" klasszikus koncertlemezéről ismertnél is hosszabb és jobb ez a változat, és pontosan azt mutatja meg, hogy volt ugyan egy laza koncepció, de ezt estéről estére is variálták, úgy, hogy közben a Karmestert és annak aktuális, szintén estéről-estére kiszámíthatatlan hangulatingadozását figyelték. Szegény Blackmore-t ekézik eleget mostanában, azt hiszem, teljes joggal. Mert nem arról van szó, hogy gyorsaságban megkopott (erről is, de ez talán a korral természetes is), hanem arról, hogy zeneileg mintha nem lenne teljesen képben a színpadon, rossz hangokat játszik, az imprók is ötlettelenek, szétesik az egész produkció. Nézzük meg, hogy fénykorukban mit muzsikáltak össze! Egészen elképesztő összhang uralkodik a csapatban, egymás rezdülését is veszik, azonnal érkeznek a megfelelő hangok, és a megfelelő hangok alá a megfelelő harmóniák. Csoda.

Túrisas

Címkék: ügyeletes kedvenc

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr3014058488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2018.06.20. 12:22:43

Szívszorítő a különbség és nem csak technikai, hanem spiriutális-lelki vonatkozásban is.

szabzero 2018.06.26. 19:33:10

Ha lenne időutazás, ezért a koncertért kipengetnék egy komolyabb beugrót is..