Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Stormwitch: Bound To The Witch (2018)

2018.07.02. 17:41 | garael | 9 komment

stormwitch-cover-2018.jpg
Kiadó:

Massacre Records

Honlap:
www.stormwitch.de

A Stormwitch egyike azon őskövületeknek, ahol az ember hajlamos olyan rajongótábort vizionálni, akik bőrszegecses csuklóvédőben – szigorúan Pokolgép-Helloween-Iron Maiden kombó felvarrós mellényben – emelik öklüket ütésre, ha valaki megkérdőjelezi a metal stílusok-felettiségének voltát, olyan szentségtörést követve el, aminek egyetlen ítélete lehet: kitakarodás a teremből. Az egészben pusztán két hiba van: a rajongótáborra – már ha táborról beszélhetünk egy maroknyi "idősödő ember" esetén – egyrészt nem feltétlenül jellemző, amit írtam; másrészt, ha igen, akkor nekik éppen nem a Stormwitch-csel kellene példálózni. Mert az együttes hiába jelent amolyan "ősforrást" – amiből például sikerrel táplálkozott a Hammerfall is (ez a lopás eufemisztikus megfogalmazása), jóval túlnőve mesterén –, csak megmaradt azon a szinten, amit PC fogalmazással is undergroundnak lehet nevezni – és valljuk be, nem ok nélkül.

Pedig minden olyan szépen kezdődött – legalábbis itt, Magyarországon –, hiszen ha jól emlékszem, a csapat 1989-ben még egy külön koncertkiadványt is kiadott magyarországi szerepléséről, aminek nem csak a borítója – pucér seggű leányzót rabol a gaz harcos, aki minden bizonnyal nem pusztán a magyar leányzók, hanem a metal ellensége is –, hanem a zenei anyag is világosan mutatta, miért oly népszerű a csapat a régióban. A Helloween dallamosabb korszakát, és a Manowar harcos hevületét keresztező Stormwitch – megelőzve az említett két zenekart – sajnos nem jókor volt jó helyen, esetleg az idő-számítással álltak hadilábon, mert nem sikerült azt a bombát kirobbantaniuk, amit Kiskééknek aztán igen, pedig korai lemezanyagaik igazából mindent tartalmaztak, amit az akkori sztenderdek megkívántak. Hogy mégsem sikerült az áttörés, annak számtalan egyéb oka lehet, együttesek tucatjainál találgathat az ember, miért is nem lett belőlük milliós eladási mutatókkal megáldott hivatkozás-értékű ikon, s ha meghallgatod a most kiadott lemezt… nos, akkor viszont érteni fogod.

Mert a Stormwitch menthetetlenül beleszáradt a nyolcvanas évek hangzásába, megoldásaiba, ráadásul az eltelt idő a kezdeti fiatalos rohamtempót is öreges baktatássá változtatta, és ha az avítt szónak megfelelő zenei megfelelőt keresnék, akkor nem kellene sokat kutatnom. Az már más tészta, hogy a lejtmenetben volt már ennél lejjebb is, és ha a kissé megfáradt állapottól eltekintünk, a dallamok és az erős hangulati tényező képes lehet a régi rajongókat újra harcra buzdítani – még ha ez nem egy támadó, inkább béketeremtő jellegű művelet is.

Kicsit úgy érzem, hogy a csapat igazából már csak a maga szórakoztatására készíti albumait, leszegett fejjel, fel sem tekintve, esetleg annak a pár nosztalgia-huszárnak – én is közéjük tartozom –, akik számára az ismerős fordulatok képesek remekül felidézni a nyolcvanas években történteket – sőt, talán még az akkori lelkesedést is újra szítani (bár inkább egyfajta levezetési attitűdöt érzek, olyat, mint a kis villamosét, aki (vagy ami) álmában csönget még egy picit.)

Ha pedig így értelmezzük az új anyagot, akkor tulajdonképpen jókat kellene írnom, mert egyértelműen erősebben idézi meg az aranyéveket – a maga öreges módján –, mint 2015-ben kiadott elődje, bár az azért elgondolkodtató, hogy a lemez végére odabiggyesztett három ős-szerzemény még mindig megeszi újdonsült társait reggelire. Aki tehát szeretne időgépbe ülni, hogy újra átélhesse a magyarországi metal – mert a németek valahogy mindig ide is tartoztak – aranykorát, az bátran üljön neki az új lemeznek: a nosztalgia és az infarktus elmaradása garantált!

Garael 

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr714088911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi11 2018.07.04. 11:52:58

Csak én nem tudok hozzászólást írni?

saszi11 2018.07.04. 12:02:19

Na már működik. Háromszor írtam ehhez a cikkhez, egyik sem látható. Számomra a Rush mellett a Stormwitch a másik zenekar amiért rajongók. Nincs köze ennek stílushoz színvonalához. Olyan hangulata van ezeknek a zenélnek, hogy teljesen elvarázsolt akkor. A Stormwitch minden lemezének első hallgatását emlékszem. Az új lemezüket is napok óta hallgatom, újra bőrdzsekis rocker ék érzem magam miközben ezeket a himnuszokat hallgatom. Végre a hangzás is ok. Számomra az év lemeze minden elfogultsággal együtt. Az egyébként, hogy maguknak írták a lemezt, a legnagyobb dícséret, minden zenekarnak így kellene.

saszi11 2018.07.04. 12:04:10

Bocs a hibákért, a telefonom szereti átfogalmazni az írásom.

turisas 2018.07.04. 15:34:33

A nosztalgia-faktor miatt a korai lemezeket szívesen hallgatom, sőt az Eye Of The Storm néhány dalát a mai napig kifejezetten jónak tartom, de tény, hogy a jellegzetes és szerethető énekhang mellett a néhai Lee Tarot gitáros volt a hajtóerő. Nélküle ez már tényleg csak harmadik ,negyedik vonal.

garael 2018.07.04. 17:46:44

@saszi11: Nem, részemre kellene írni a lemezeiket:).

saszi11 2018.07.04. 19:41:30

Jól van ez így, a részedre ír más.

garael 2018.07.08. 16:23:54

Meghallgattam a két klasszikus lemezt. Amit hiányolok ennek fényében innen, az egyrészt a gitármunka, másrészt a NWOBHM-os, néha korai Maidenes lendület. A hangulat megmaradt, de ez nekem most kevés.

saszi11 2018.07.09. 01:18:45

Kedvenc bandámhoz ideteszem új dalunk linkjét, hátha érdekel valakit. Üdv
www.youtube.com/watch?v=NTdPtCpPKgg&feature=youtu.be

garael 2018.07.10. 17:39:39

@saszi11: Nekem az énekhang annyira nem jön be, de a szikra biztos él bennük.