A metal birodalomban a "twilight" szó jelentése ellenére tökéletesen fényes kedvet tud fakasztani: a felütött Metal Enciklopédia mintegy 100 olyan formációt talált, akik elő-utó, vagy szingli tagként vették fel a nevet, és ha ennek a halmaznak mintegy kilenc-tizede kutyaütő is (esetleg eltévedt a nagy homályban), még mindig van 10 olyan csapat, akikről érdemes emlékezni.

Nekem, mint szűkebb látókörű rajongónak, elsősorban a Mystic Twilight, a Twilightning, az Ivory Twilight, a Twilight Force, a Twilight Guardians, és természetesen, elsősorban a Beyond Twilight jelenti a minőséget, e legutóbbi úgy gondolom, teljesen megérdemelten vonult be a metal szent teheneinek istállójába, úgyhogy sérthetetlen underground csodaként képes még most is elismerések tucatjait begyűjteni. Éppen ezért furcsállom, hogy az együttes elődjéről, a pőre Twilightról oly kevés szó esik a fórumokon, jóllehet Finn Zierler – ha nem is annyira elborult művészieskedéssel –, de már itt megmutatta, ki az úr a háznál. A megfejtés persze itt is progresszív metal, a maga kilencvenes évek eleji erőteljes bájával, amihez Zierleren és Thomas Ferdlén – vagyis a későbbi Beyond Twilight magján – kívül a fiatalsága minden erejével repesztő Anders Engberg (Section A, Sorcerer, Lion's Share) csatlakozott: az énekes kivételes dallamérzéke képes volt Zierler esetleges ámokfutásait (és itt értsd a szót pozitív tartalommal, lévén cél szentesíti az eszközt) visszafogni. Így aztán az elkészült lemez világa inkább közelít a Balance Of Power-höz, vagy a kevésbé dehumanizált Pagan's Mind-hoz, mintsem Zierler későbbi munkáihoz, hallgasd csak meg a cikk tárgyának klasszikus ívelését és a Mount Everest csúcsával vetekedő tetőpontját.

Az eredmény pedig a hangzás gyengeségei ellenére is meggyőző, és a mélyén minden dallamhalmozása ellenére ott van az a furcsa őrület is, ami évekkel később három kikezdhetetlen lemezben nyilvánult meg.

Garael