Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Mystery: Lies And Butterflies (2018)

2018.07.16. 19:12 | Dionysos | Szólj hozzá!

y_173.jpg

Kiadó:
Unicorn Digital

Honlapok:
www.therealmystery.com
facebook.com/mysterysound

Talán akad még olyan olvasónk, aki emlékszik a kanadai neo-proggerek két korábbi albumáról írt recenziónkra. Talán. Ha van ilyen, jelentkezzen a szerkesztőségünkben, mert olyan ritka őskövületnek számít, mely után bármelyik paleontológiai intézet két kézzel kapkodna. A tréfát félretéve: biztos vagyok benne, hogy a Mysteryt bazi kevesen ismerik errefelé, s ez alatt nem csak a blog olvasóközönségét értem, hanem nagyjából az egész megvénült és elkurvult kontinenst. A Québecben őshonos anglicizált (és nem anglikanizált!) franciákból álló Mystery minden kétséget kizáróan a lényegileg brit eredetű neo-prog rock legtehetségesebb képviselője Észak-Amerikában. Én is csak a 2012-es "The World Is A Game" apropóján ismerkedtem meg velük, de azóta árgus szemekkel figyelem a szokásos internetes forrásokat, hátha belefutok egy jutányosan árazott példányba. Sajnos sem ezt, sem a 2015-ös folytatást (Delusion Rain) nem szoktam látni "kicsi pénzért".

Ne ijesszen meg senkit, hogy az albumon csak hét dal kapott helyett, a Mystery megtartotta azon szokását, hogy kevés, de annál tartalmasabb nótát rögzít egy lemezre, melynek játékideje így is jóval 60 perc fölött van. Az első tétel mindjárt egy 17 perces opusz, és a többi sem a tipikus 3 perces rádiósláger kategóriába tartozik. De ez nem is az a műfaj! Itt lassan hömpölyögnek a fokozatosan, késleltetve kibontott atmoszferikus témák.

Nem vitás, hogy a zeneszerzésért felelős gitáros Michel St-Père gyerekkora óta a Pink Floyd bűvöletében él, de az is tagadhatatlan, hogy nagy hatást gyakorolt rá a Yes és más brit progresszív rock zenekarok is. A zeneiparból (és a Yesből!) kiábrándult Benoît David helyére érkező Jean Pageau énekesnek a "Lies And Butterflies" már a második Mystery lemeze. Tökéletesen beilleszkedett ebbe a pszichedelikus zenei környezetbe, utólag talán már azt is hajlandó vagyok elismerni: kevésbé metsző és magas orgánuma még jobban is tetszik, mint Davidé.

Nincs mit cifrázni ezen, a Mystery három év után (immáron hetedik alkalommal) újabb neo-prog rock mesterművet készített, amit simán oda lehet tenni a náluk sokkal ismertebb és elismertebb hasonszőrű európai zenekarok (Marillion, Pendragon, IQ, Arena, Kino stb.) anyagai mellé. Nagyon fincsi hallgatós, bejövős muzsika!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr114116723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.