Tower Of Power: Soul Side Of Town (2018)

y_180.jpg

Kiadó:
Artistry Music

Honlapok:
www.towerofpower.com
facebook.com/OfficialTowerOfPowerBand

Istenúccse, ezt már csak azért megírom, hogy borsot törjek Túrisas cimbora méretes tokmánya alá. Műfajilag ugyanis nem föltétlen indokolt itt szerepeltetni, de régi és orbitális nagy kedvencem; még akkor is, ha a fémszívű haverokat a vérvörös ragya veri ki tőle. A Tower Of Power a kései '60-as évek szivárványos világának és a San Francisco-i öböl multikulturális régióinak (jelen esetben Oaklandnek) zseniális terméke. Alapvetően soul funk zenekar, de a jazz, r'n'b, blues hatások sem állnak távol tőlük. A '70-es évek elején megjelent 3 zseniális albumukkal (Tower Of Power – 1973, Back To Oakland – 1974, Urban Renewal – 1975) egyszer s mindenkorra beírták magukat a zenetörténelembe (összesen 8 Billboard Hot 100-as dalt jegyeznek), de az én szívembe is.

Az együttes lényegében megalakulása óta aktív és közel 20 lemezt jelentettek már meg, a kezdeti nagy sikerek után mégis hosszú ideig lappangtak. Ez persze nem teljesen igaz, hiszen a briliáns rézfúvos szekció műfajában a világ egyik legjobb, legkeresettebb formációjának számít, megannyi lemezen szerepeltek stúdiózenészként, és hatalmas előadókat kísértek koncertkörútjaik során. Csak néhány példa az olvasóknak ismerősök közül: Santana, Journey, Rod Stewart, Damn Yankees, Spyro Gyra, Aerosmith, Poison, Toto stb.

Az éppen 50 éves, jubiláló zenekarral már legalább 60 különböző muzsikus dolgozott együtt, lemezeken vagy koncerteken járulva hozzá a kollektív munkához. Jelenleg "csak" 10 tagja van a bandának, természetesen beleértve a két alapító szaxist, Emilio Castillot és Stephen "Doc" Kupkát, valamint a puskakezű "funky master" dobost, David Garibaldit. A lemez egyébként 2012 óta készülget, hat év alatt négy "recording session" szüleménye, és a zenekar célja az volt, hogy hosszú karrierjük egyik legjobb lemezét készítsék el.

Nekem az a véleményem, hogy a "Soul Side Of Town" nagyon jó anyag lett, baromi jól szól, kellően változatos is, de nekem azért az "Urban Renewal" marad az abszolút kedvenc. Persze az a fiatalos tűz már nem is várható el tőlük, több mint 20 éve leszoktak a százfajta bódító esszenciáról, amivel pusztították (inspirálták?) magukat. Mindazonáltal – ahogy Castillo nyilatkozta – bármit is csinálnak, az végül mégis Tower Of Poweresen szól. Arra a kérdésre pedig, hogy 50 éven át hogyan voltak képesek ilyen sok és ilyen minőségi muzsikát szerezni, azt felelte: "Mindezt Isten csinálta, mi csak ott voltunk."

Szóval a tufa rocker spanok minden kifogása ellenére kijelentem: az olyan vérpezsdítő, mámorító ritmusú dalok, mint a "Hangin' With My Baby", a "Do It With Soul", vagy az "After Hours" simán indokolják ezt a bejegyzést – ha itt netán stílusidegen is.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika