Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Brainstorm: Midnight Ghost (2018)

2018.09.29. 10:12 | garael | 10 komment

brainstrom_midnight_ghost.jpg
Kiadó:

AFM Records

Honlap:
www.brainstorm-web.net

A komfortzóna kellemes dolog, bár amellett, hogy biztonságot ad, paradox módon termel veszélyt is: a kreativitás nem szereti a zónahatárokat, aminek az eredmény látja kárát, mondjuk az unalom képében.

Ezzel nem azt mondom, hogy elbóbiskoltam a Brainstorm új lemezén, mert a fiúk saját, belőtt világukban képtelenek tartósan egy bizonyos színvonal alá menni, de az utóbbi három album fényében – melyek ugyanazon kreatív-vonal mentén helyezkednek el –, talán szívesebben fogadtam volna némi kockáztatási hajlandóságot, esetleg egy-egy olyan momentum megjelenését, amin képes vagyok meglepődni.

Persze piciny elmozdulás érezhető – főleg az album első felében –, mert a nyitó három-négy szám kissé szellősebb, slágeresebb felfogása arrébb löki a csapatot a merev, németes kockagurítástól, és képes azonnal együtt dalolhatós slágereket teremteni, de ilyet szintén tapasztalhattunk már a Brainstorm birodalomban – igaz, most különösen magas, netán tán még szörnyűség kimondani is, rádióbarát – színvonalon. Az említett dalok ugyanis teljesítenek minden követelményt a közérthetőséggel szemben, és bármelyik szerepelhetne egy nagy Brainstorm válogatás duplalemezes változatának A oldalán. Hallgasd csak meg a nyitó „Devil’s Eye”-t, és rögtön érezni fogod, miért is lehet a csapat sikeres már évek óta – ha ezt nem történik meg, akkor ne is kezdj bele a diszkográfia meghallgatásába, mert az együttes eszközrendszerében nem fogod megtalálni a neked kellőt.

A lazább hangulat a „The Pyre”-nél szakad meg, nos, ez az a thrash-közelibb attitűd, amit annak idején Andy prog.-metal együttese, a Symphorce is annyira szeretett, és ez lehet az első szám a lemezen, amit a „keményvonalasok” is üdvrivalgással fogadhatnak, majd ezek után egy szimfonikus jellegű, hosszabb, epikus szerzemény mutatja meg, hogy történelmi témában nem feltétlenül csak az Iron Maiden képes az egyszeri rockert megszólítani. (Filmbarátok számára, az említett „Jeanne Boulet (1764) ihlette a Farkasok szövetsége c. francia szuperprodukciót, és a téma első lehet a sorozatgyilkosok felbukkanásának hitelesen dokumentált esetei között.) A hangulat megragadásához Andy természetesen kiváló segítséget nyújt: az énekes hangjában a bikavadító keménység mellett ott vannak azok a finom érzelmi árnyalatok, melyek túl is mutatnak a Brainstorm zenei világán, és esetleg eggyel magasabb szintű bajnokságba képesek lökni a zenekart, mint amit megérdemelne.

Innentől kezdve azonban mintha bicsaklott volna az ötlettár, sőt a „The Four Blessing” kínos gajdorászása inkább egy rock-kocsmát juttathat az eszünkbe, mintsem őrjöngő tömeggel teli stadiont, ráadásul a refrénteremtés szintjére még egy zeneileg képzett óvodás is csak legyinthetne: talán itt találhatjuk meg a már említett nyitószám színvonalbeli ellenpólusát, az átlagot számítva azonban még mindig jól járunk, és  ha a „Haunting Voices” is betalál nálad, akkor nem is igazán értheted, miért is fanyalgok.

A lemezt záró ballada talán szerencsésebb lett volna bónusznak, mondjuk Japánba, mert kiválóan passzol a szaké ivás mellé kesergőnek, de a csapat rajongóinak európai ingerküszöbét valószínűleg nem fogja elérni a kinyilvánított mélabú.

A Brainstorm tehát nem kockáztatott, izomból elnyomott egy olyan edzést aminek minden gyakorlatát töviről-hegyire ismerjük, de talán most már jobban járnánk, ha bemutatnának egy olyan gimnasztikai gyakorlatot is, amibe mi is beleizzadunk – természetesen az izgalomtól és nem az erőlködéstől.

Garael

 

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr4414270673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi11 2018.10.01. 09:03:46

ezzel a lemezzel még nem volt időm ismerkedni, de belefutottam egy kanadai bandába, ami első hallásra eléggé megfogott . Leah - The Quest lemezétől van szó, ha valakit érdekelne

garael 2018.10.01. 17:50:39

@saszi11: És elérhető az új Ghost Ship Octavius is!.

tipeti 2018.10.01. 18:33:01

A Southern Empire nevü ausztrál banda is elég igényes lemezzel lepett meg. Èrdemes belefülelni...föleg a Tartuffe féle zenei világ kedvelöinek...

Régi Olvasó 2018.10.01. 20:53:03

Jó volt olvasni a lemezkritikát!
Fura, nekem meg pont az az érzésem, hogy nagyot ugrottak előre a minőség terén, magyarán visszafelé a régi lemezekhez. Nagyon tetszik a változatossága, a dallamvilága (igaz, sok új nincs a napp alatt), a borítója.
És ha már megemlítetted a Symphorce vadhajtást, nagyon örülnék a feléledésüknek, mert zseniálisak voltak!

saszi11 2018.10.02. 07:06:10

köszi , meghallgatom mind a két bandát

garael 2018.10.02. 17:52:53

@Régi Olvasó: A Symphorce-nak sajnos semmi esélye, hiszen Andy még a Smolskyval történő együttműködést sem tudta időhiány miatt folytatni.

garael 2018.10.02. 17:55:59

A Crimson Glory, Genyus rajongóknak egy tehetséges utód:
www.youtube.com/watch?v=tN4YPnF6s2Q

saszi11 2018.10.04. 03:29:15

És ha ez nem elég, még az új Impellitteri is kint van

saszi11 2018.10.05. 00:59:44

És akkor mára a Coheed and Cabria. Első hallásra hatalmas