Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Northward: Northward (2018)

2018.10.21. 10:54 | Dionysos | 5 komment

y_194.jpg

Kiadó:
Nuclear Blast

Honlapok:
www.northward.rocks
facebook.com/northwardband

Garael kolléga a tanúm, hogy nem akartam erről a lemezről írni! Átpattintotta e-mailben az új megjelenéseket, de én csuklóból passzoltam minden nevet a listán azzal, hogy érdektelenek számomra. Azután hátradőltem a székemben és elkezdtem gondolkodni: tekintve, hogy Jørn Viggo Lofstad, a Pagan's Mind zeneszerzője az egyik kedvenc gitárosom (evör!), vajon megengedhetem-e magamnak, hogy ne írjak róluk, nem köpöm-e magam szembe azzal, ha kvázi meghallgatás nélkül hajítom ezt az anyagot a rocktörténelem szemétdombjára. A válasz egyértelműen az, hogy nem kummanthatom el a dolgot, így kénytelen-kelletlen billentyűzetet ragadtam.

Lofstad annyira zseniális gitáros, olyan tökéletes zenei frazeológiával és irigylésre méltó sounddal, hogy egyszerűen képtelenség nem odafigyelni rá. Többek között ezért is fájdalmas nekem a Pagan's Mind érthetetlenül hosszú nyűglődése a gyakorlatilag hibátlan "Heavenly Ecstacy" 2011-es (!) megjelenése óta. A csajos metált – sajnos, vagy nem sajnos – majdnem minden formában kiveti a gyomrom. Ez alól nagyon kevés kivétel van, pl. a döbbenetesen süti legutóbbi Collibus (mondjuk Gemma Fox énekesnő minimum tiszteletbeli férfi), és – nyilván nem véletlenül – az ugyancsak Lofstad közreműködésével készült Beautiful Sin (Unexpected, 2006). Persze Magali Luyten sem az a tipikus áriázós nyafka (akit egy operából nagy valószínűséggel kifújjolnának).

A közismert holland énekesnő, Floor Jansen (After Forever, ReVamp, Ayreon) szerencsére a kevésbé operatikus jelenségek közé tartozik a metál-amazonok között. Vele a 2007-es Progpoweren melegedett össze Lofstad (na, nem úgy!), és már akkor elhatározták, hogy közösen készítenek egy anyagot. Erre azonban az egyébirányú elfoglaltságok miatt tíz évet kellett várni. Az eredmény egy elég vegyes dalcsokor lett, van itt a direkt északi power metál és a pop rock között majdnem minden. Én nyilván azokat a nótákat kedvelem, amelyek a keményebb hozzáállást képviselik, ahol Jansen "dögösebben" énekel, Lofstad pedig amúgy istenesen nekiereszti az ujjait, mint pl. az albumot indító, klippen mellékelt "While Love Died"-ban (Szent Ég! Az a szóló!).

Azt kell mondjam, hogy a női vokálos metál lemezek közül ez egyértelműen a jobbak közé tartozik, de azt is sietek hozzátenni, hogy nem Jansen, hanem Lofstad miatt. Talán még jobban sikerült volna, ha több az olyan pörgős rock n' roll, mint a "Let Me Out", az "I Need", vagy a tipikus Pagan's Mind riffel röfögő "Big Boy", illetve ha Ronny Tegner (Pagan's Mind) nem csak alibizik a billentyűkkel. Végkövetkeztetés: érdekes, de nem kötelező.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr4614313433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2018.10.21. 18:18:39

Egyetértek! Vannak rajta azonnal betalálós, dögös, kemény slágerek - ezekben Floor hangja igencsak idomul a kritikában is említett Luytenéhez- és vannak rajta átlagos, vagyis inkább szürke rock darabok. Persze a gitársound és a technika azokat is kiemeli - csak éppen meg nem szeretteti.

JonasTamas 2018.11.14. 18:58:19

Jørn Viggo Lofstad nekem is az egyik legnagyobb kedvencem. A jelenlegi egyik legjobb, legízlésesebb rockgitáros és dalszerző. A technikája is szenzációs, és soha nem öncélú, itt is érzi, hogy miből mennyi kell.

Dionysos 2018.11.15. 17:35:21

@JonasTamas: Túrisas szerint - idézem - jó-jó, de semmi különös. Lofstad mellett még Marcel Coenen az (Lemur Voice, Sun Caged), akinek minden egyes lefogott hangja telitalálat nálam, és a hangzás is tökéletes (Hallga: Sun Caged: The Lotus Effect)!

JonasTamas 2018.11.15. 17:39:39

@Dionysos: Marcel is nagy kedvenc, játszott is vendégszólót a Timeless Hour albumomon, és később csináltunk közös Pink Floyd: Comfortably Numb covert is. A Sun Caged egyéni prog együttes volt, sajnáltam nagyon amikor feloszlottak, nem tudtak a színtérre betörni annyira, hogy érdemes legyen folytatni.

turisas 2018.11.17. 13:32:30

Igen, valóban azt mondtam, hogy nekem ő is, Marcel is egy tökéletes gitáros, akiket bármikor jó és élvezet hallgatni, de nem érzem azt az pluszt, amit pl. az általad nem különösebben kedvelt Marty Friedman játékában. Azt hiszem ,hogy ezek ízlésbeli kérdések, amelyekről ugye nem érdemes vitatkozni. :-)