Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Icarus Witch: Goodbye Cruel World (2018)

2018.10.27. 13:13 | garael | 2 komment

icaruswitchgoodbycruel.jpg
Kiadó:

Cleopatra Records

Honlap:
www.icaruswitch.com

Az amerikai csapat 15 éves tetszhalott állapot után, 2012-ben tért vissza, egyöntetű kritikai elismerést kivívva: ebből következően talán szerencsésebb lenne nevüket Phoenix Whitch-re változtatni, hiszen az "új korszak" immáron második albuma minden, csak nem Icarusra jellemző zuhanás. A fiúk ott vették fel a fonalat, ahol hat évvel ezelőtt abbahagyták: az alapvetően sötét tónusú világképben remekül megvan egymás mellett az Iron Maidenre jellemző galopp, az Evergreyre emlékeztető, darkba forduló mélabú, az US-power karcossága vagy a panteisztikus, elszállós merengés – ennél fogva boszorkányos ügyességgel bújnak ki mindenféle kategorizálás alól, és ha az alapvető hangulati tónusok sokszínűségéből megpróbálod kiragadni a leginkább jellemzőt, úgy jársz, mintha vizet markoltál volna.

A sokszínűség persze nem mindig eredményez sikert, hiszen az eklektika folyamán gyakran elveszik a lényeg, esetleg a sok ide-oda csapkodásnak seggre-csüccs lesz a vége, a csapatnak azonban mégis sikerült egy olyan egyedi világot kiépíteni, aminek ösvényein bátran elindulhatsz, és nem fogsz eltévedni. A lemez másik fő erénye a jó értelemben vett ráérősség, ez pedig azért is meglepő, mert a 10 szerzemény hossza nem éri el a 45 percet, ami azonban ne tévesszen meg: itt minden egyes hangnak fontos szerepe van, a kohézió pedig annak a bámulatos csapatmunkának az eredménye, ami vitathatatlan érzékkel találja el az instrumentális és vokális részek arányát.

Persze lehet, hogy a mai fiataloknak már túl ráérős ez a fajta megközelítés, és a "power"-ből is többet szeretnének, de Icarusék tesznek az elvárásokra – ennek természetesen folyamodványa az underground státusz és a behatárolt rajongói bázis, bár a csapatnak elsősorban az önkifejezés, és nem a "like"-halmozás az elsődleges célja. Ez természetesen nem csap át öncélúságba, a megfogalmazott dallamok és instrumentális hangulati lenyomatok első hallásra is képesek a figyelmet felkelteni, sőt napokig a fülben visszhangzó refréneket kerekíteni – ám érdemes többször is nekifutni az anyagnak, hiszen az említett lényeglátás rengeteg apró, zenei csemegét rejt magában.

Az Icarus Witch nem a mai kor terméke, és ez hallatszik is. Ennek ellenére nem tűnik avíttnak, a megfogalmazott szövegi és zenei mondanivaló kortalanul ível át az elmúlt évtizedeken, amihez tökéletesen megtalálták a releváns hangzást, ami olyannyira passzol a zenekar által közvetített hangulathoz. Javaslom, szánj rá egy kis időt, hogy elmerülj benne és megtapasztalhasd az időtlenség zenei erényeit!

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr8114325181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2018.10.31. 14:15:37

Nem lesz e lemeztől sárgább az aranyfog, de nem is marad csukva a száj! Jó hallgatni és kész, semmit több.
(Az Adramelch szerintem jobban csillogtatja ezt a stílust; a nevük különösen sokszor beugrott.)

garael 2018.10.31. 17:33:21

@Régi Olvasó: Nem ismerem őket, de rákeresek.