Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Holter: Vlad The Impaler (2018)

2018.11.02. 09:34 | Dionysos | 2 komment

y_198.jpg

Kiadó:
Frontiers Records

Honlap:
facebook.com/TrondHolterOfficial

Utólag végigolvasva Trond Holter (Wig Wam) Jorn Landéval közösen készített 2015-ös lemezének kritikáját, ma már úgy gondolom, kicsit szigorú voltam. Mentségemre legyen mondva, hogy a hideg ráz ki (és nem a jó értelemben) a drakulás, vámpíros történetek közhelyességétől (hogy ne mondjam: ostobaságától). Nem mellesleg akkori zenei ítéletemet alapvető megállapításait tekintve ma is helytállónak tartom: Jorn Lande kiváló teljesítménye ellenére (ezen mondjuk olyan rettenetesen nem lepődünk meg, ugye?) a "Swing Of Death" kicsit egyenetlen, csapongó, inkoherens anyag lett, amit viszont darabjaiban alkalomadtán tök jó hallgatni.

Akkor a kommentekben ért is kritika az ítéletem "elhamarkodott és igazságtalan" volta miatt. Nem kis megelégedésemre, utólag maga Trend Holter is valamelyest igazolni látszik a véleményemet. Amikor ugyanis Norvégiában színpadra állították a rockoperát, Trond is érezte, hogy a történetben (zenei értelemben is) vannak hiátusok. Ezeket új dalokkal igyekezett orvosolni, kiegészíteni, kerekebbé tenni, majd rájött, hogy az új anyagból, némi erőfeszítéssel kijönne egy másik album is. Ebből lett a "Vlad The Impaler".

Ezúttal nem Jorn énekelte föl az anyagot, hanem Nils K. Rue, aki a Pagan's Mind (számomra is) fájdalmas inaktivitása miatt pont nagyon ráért. A csere valószínűleg azért történt, mert a színpadra állított darabban is ő játszotta a főszerepet. Egyébként tökéletes választás erre a posztra úgy hangi adottságai okán (van benne valami gonoszkás és hisztérikus), mint kicsit őrült/ijesztő fizimiskája miatt (lásd a mellékelt videót!). Eva Iselin Erichsen személyében kapott egy női partnert is, aki érdekes színt és egészséges egyensúlyt hoz a mixbe.

A darab koncepciójára továbbra sem vagyok hajlandó időt pazarolni (jót nem tudok írni, rosszat meg minek), de zeneileg érezhetően kompaktabb, átgondoltabb, egységesebb anyag született. Lehet, hogy valakinek hiányozni fog majd Jorn hangjának jellegzetesen "északi", hátborzongató hidegsége, de a maga módján, ha kicsit másként is, Rue simán képes hozni a figurát. A vastagabbra kevert hangzás is része annak, hogy Holter projektjének második fölvonása tett egy fordulatot (ha nem is túl éleset) a hard rocktól a metál felé.

Lehet, hogy a körítés frusztrálna egy picit, de nagyon megnézném élőben ezt a fölturbózott, friss vérátömlesztésen átesett darabot. Mondjuk, ezért nem fogok Norvégiáig utazni...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr8114339485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2018.11.02. 09:53:02

Szegény Vlad (tepes-karóba húzó): a román történetírás nemzeti hőst, a magyar pszichopata despotát, Hollywood pedig hol szerelmes, hol kegyetlenkedő vámpírt csinált belőle. Úgy látszik, a heavy metal sem hagyja békén, bár ezek a próbálkozások azért jól sikerültek. (Halld még az Iced Earth klasszikus dalát, és ezt a számomra is tetsző lemezt.)

tamassap 2018.11.09. 09:38:36

Szerintem az első lemez sokkal jobb, mint a második. Jorn hangja miatt is, de a számok is erősebbek, a szólók jobban pörögnek. Ez sem rossz, de nem kéri annyira, hogy hallgassam.