Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

SinBreed: IV (2018)

2018.11.23. 17:36 | garael | 6 komment

sinbreedi_iv.jpg
Kiadó:

Napalm Records

Honlap:
www.sinbreed.com

A SinBreed nevű csapatra az a Herbie Langhangs irányította rá a figyelmem, aki valóban alkalmas arra, hogy a nagy nevű sztárok pótlékaként kisegítse azokat az együtteseket, ahonnan első számú sztárjuk, és a hallgató csalogató név angolosan, svédesen, németesen – ki-ki válassza ki a megfelelőt – távozott. Egy ideig ugye azt hittük, hogy a Rick Altzi nevű prototípus a megoldás, de mint a digitális technológiában, az énekesek világában is találhatunk magasabb verziószámú – vagyis jobb, tökéletesebb – alkalmazást, és hát Langhangs legalább két generációval többet tud, mint szegény Altzi. Sajnos Langhangs gyártása során a "vándormadár" nevű bug is bekerült a programsorok közé, úgyhogy a SinBreed jelen albumán már a számomra ismeretlen Nick Holeman – aki azért nem abszolút kezdő, hiszen megjárta a Vicious Rumors nevű átjáróházat is – próbálja irányítani a zenei műveleteket, több, de inkább kevesebb sikerrel.

Sajnos ugyanis nem csak az énekes változott, hanem a zenei irányvonal is: a szigorú, skandináv powert felváltotta a német speed-power-heavy metal, ami nem lenne baj, ám a dalok nem csak stílust, hanem színvonalat is váltottak, és ha nem is kerültek a béka feneke alá, a tisztes középszer unalmas ismerőssége azoknak is lelohaszthatja a kedvét, akik szerint a német minőség még mindig az igazi.

Zakatolnak, vágtáznak, rohannak egymás után a dalok, néha némi lopkovárival, hiszen a "Wasted Trust" akkor sem vakarhatná le Iron Maiden gyökereit, ha azt maga Adrian Smith tagadná le, de különösebb jelleg nélkül, ami úgy olvasztja egybe a dalokat, mint napsütés a finom csoki kockáit. Kár, mert a tehetség megvan valahol odalenn, a mélyen, talán csak egy jobb producer – legalábbis Flo Laurinnél jobb – hiányzott, aki képes lett volna némi kreativitást odalopni a stúdióba, de az is lehet, hogy jelenleg ez a maximum, akkor pedig hulljon a bandára a feledés megérdemelt fátyla.

Ráadásul a hangzás sem segíti az előrehaladást – pedig azt nagyon szeretnék a fiúk, mert a számokban nem menetelnek, hanem újkori zombi módjára rohannak, sajnos azonban nem a legújabb koriként, mert azoknak némi eszesség és finesz is került szétlövésre érett koponyáikba – a gitárok kásájától még az egyszeri középkori orosz paraszt is elhúzná a száját, pedig ők aztán meg tudták becsülni a ma már az emlékek mélyére űzött nemzeti ételt.

Az egészben csak egy örülni való akad: elmondhatjuk, hogy a SinBreednek mind a feltűnéséről, mind a bukásáról blogunk ejtett szót először a magyar palettán, ennél már csak akkor leszek boldogabb, ha legközelebbi albumukon egyfajta feltámadásról értesíthetem a kedves olvasókat, addig azonban marad a búbánat és Langhangs kutatása, aki kérésünkre hátha meggondolja magát.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr714389568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SaviourMachine 2018.11.25. 09:23:34

Jól ismerem az eddigi összes albumot, ezért furán állok a svédes hatások említése előtt: a Sinbreed tipikus germán speed metalt tolt mindegyik lemezén valahol a Rage és a Helloween nyomvonalán, kicsit sarkosabban és horzsolósabban. Az újhoz még nem volt szerencsém, csak a klipes dalhoz, de a srác hangja elég vékonyka ide, holott - ha az emlékezetem nem csal - a Vicious Rumors koncertkiadványán jól álltak neki a Carl Albert-es témák is.

garael 2018.11.25. 09:59:07

@SaviourMachine: Lehet, hogy neked van igazad, akkor meg legfeljebb a mostani dalcsokor gyengébb.

saszi11 2018.11.26. 08:07:47

Félve mondom ki, hogy kint az új Virgin Steele trilógia.

turisas 2018.11.26. 15:33:58

@saszi11: Én meg félve hallgattam bele....
előzetes félelmem jogosnak bizonyult.
Nem vonom kétségbe, hogy jó muzsikus a faszi, de nem nekem szól, az biztos, pedig alapvetően nyitott vagyok erre a pátosszal teli, dagályos zenei világra (is) .

saszi11 2018.11.26. 15:54:03

@turisas: Ez valahol olyan, mintha volna egy baromi jó zenész barátod, aki megmutatja neked az otthon felvett dolgait. Sok rossz tulajdnoságom mellett van egy jó, elég jó képzelőerőm van zene terén. AMikor valaki megmutat egy témát, én hallom a végeredményt, elképzelést is benne. Ezekben is hallom mi akar lenni, és engem még így , ebben a formájában is lenyűgöz, mert rengeteg zene is van benne. De persze értem, hogy amit hall az ember az valami más :)

garael 2018.11.27. 17:31:55

Hát én az első három szám meghallgatásáig bírtam. Egyszerűen nem tudom elviselni, amit DeFeis éneklés helyett művel - sikolyok, hümmögés, mormogás, rekesztés, fejhang- minden, ami jó lenne egy rendes énekmód színesítéseként - no de lényegeként?