Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

TOP 15 (2018) – Garael

2018.12.25. 14:06 | garael | 15 komment

boldog-karacsonyi-unnepeket-a-csaladfo-nelkuli-csalad-a-fanal-katona-felszerelesben-ajandekot-kuld-cb0a_1_big.jpg
Valószínűleg történelmi magyarázata van a kialakult magyar népléleknek, ami úgy vonzódik az önsajnálathoz, mint egyszeri mágnes a vasorrú bábához. Nem véletlen, hogy bármely sorozat első nézői reakciója a "tavalyi jobb volt" mondás szállóigévé, valamint a popkultúra részévé vált, és a dicsőségnél csak a megdicsőült bukását várjuk – persze titkon – nagyobb elánnal. Különösen jól jöhet ez a szemlélet a listák készítésénél, hiszen ennek szellemében egyre kevesebb nekünk tetsző lemezről emlékezhetünk meg, így azok is jól járnak, akik kritikaírás helyett lassan csak egy már megírt kritika hivatkozását vágják be a recenzálni való alá, pedig így, a rabszolgatörvényes idők táján bőven lenne idő a mottónkká vált kukaturkálás sebességét duplájára emelni. (S hogy mennyire lehetséges is lenne ez, példa rá az egészségügy és az oktatás – ezeken a területeken a "belét kidolgozza" mondás csak azért nem érvényesül, mert a szívét is beleadta tevékenység után nehéz élve sikeres munkát végezni.)

Szerencsére mi nem foglalkozunk ilyen komoly dolgokkal, és ha a siránkozás természetes simogató érzése a heavy metalra is jellemző, legyünk hát bátrak, és búslakodó könnyek helyett magasba emelve a zászlót hirdessük: ez az év is kiválóan sikerült, talán csak egyetlen könnycseppet ejthetek – és kollégáim preferációit ismerve ebben tényleg magam vagyok –, mégpedig azért a harangkondulásért, amit David DeFeis követett el a metal operák (és David valamikori tehetsége) idén megásott sírjánál. Letargiába persze nem esek, mert a zene olyan, mint a Biblia: biztosan tudhatjuk, hogy a végén minden arra érdemes fel fog támadni, így aztán nem is kell mást csinálnom, mint türelemmel várni, és a végső zenei ítélet után ismét lubickolni kedvenc stílusom bombasztikus – naná! – újjászületésében.

De ha operából ennyi elég is volt, lett máshonnan néha jobbra érdemes (értsd: általunk felfedezett, egyébként agyonhallgatott), néha az internetet felrobbantó kivételes teljesítmény, így a bőség zavarában most is könnyebb lenne 11 két ballábas magyar futballista kiválasztása, mint 15 nekem tetsző produktumé, még akkor is, ha kritikáikat, bevallom, én is bal kézzel írtam.

1. Tomorrow's Outlook: A Voice Unheard

Siránkozunk, hogy milyen válságban van (ismét) a heavy metal, pedig talán csak kicsit jobban szét kellene néznünk és rájönnénk, siránkozás helyett inkább hálát kellene mondanunk. Talán 10 év is elmúlt azóta, hogy a válságkezelők fő professzora, Roy Z. aktivizálta magát, és kézen fogva Halfordot és Dickinsont, újra a helyes útra vezette őket. Jelenleg ugyan nem időleges vakságban szereplő zenészeket kellett terelni, de az eredmény akkor is meggyőző lenne, ha a társak csak a világtalanságban kiélesedett hallásukat tudták volna használni a végeredményhez.

2. Angra: OMNI

Néha követek el én is hibákat – talán ez is az, hogy bevallom –, de a kezdeti hőbörgés után most kénytelen vagyok elismerni, hogy a pályát módosító Angra igazán elismerendőt alkotott ezzel a progresszív-power eleggyel. De hát nincs is mit ezen csodálkozni; dzsungeljáró ősökkel nehéz tévútra tévedni.

3. Michael Romeo: War Of The Worlds / Pt. 1

Ha gonosz lennék és felületes, azt mondanám, Michael Romeo maga a Symphony X. Ebben csak egyetlen személy akadályoz meg, Russel Allen, aki lovag lévén hordhat kardot, így könnyedén büntetheti az elhamarkodott kijelentéseket. Ettől függetlenül az elkészült eposz első része – zeneileg – tökéletesen illene a Symphony X diszkográfiájába, és az ismerős részek sem csalás eredményei a jól hallható zenei hivatkozás-jelölések miatt.

4. Redemption: Long Night's Journey Into Day

Nem volt egyértelmű a siker – még szerencse, hogy ez különösképpen nem szokott érdekelni. A Redemption az énekesváltással természetesen nem követett el bakit, Tom Englund releváns hangja pedig akkor is képes csodálatos dallamokra, ha nem szürkében kell felénekelni a világ összes fájdalmát.

5. Ghost Ship Octavius: Delirium

Nem tudom, hogy a szellemek mennyire tudnak zenélni, de egy kísértethajó legénységébe tömörülve minden bizonnyal. Ráadásul immár másodszor bizonyítják, hogy a sziréneken kívül a szellemek is tudnak földöntúli minőségben delíriumba csalogatni.

6. Saffire: When The Monsters Dwell

Érdekes, hogy a nagy retro láz idején a Saffire-t nem helyezték a hetvenes évek rajongói trónra: úgy látszik, hogy a demokrácia – legalábbis itt, a zenében – hajlamos a királyi hőstetteket hétköznapi ismeretlenséggé változtatni.

7. Powerwolf: The Sacrament Of Sin

Igen, tudom, a rossz ízlés nem ismer határokat, ráadásul rendelkezik azzal a tulajdonsággal is, hogy nagy tömegeket szólítson meg, a Powerwolf csahosaira azonban nem tudok úgy tekinteni, mint az ízléstelenség négy lovasára. Egyébként is, farkasok lovon? Ki látott már ilyet?

8. Lords Of Black: Icons Of The New Days

Szerénytelenségemben nem győzöm hangsúlyozni, hogy a csapat énekesét előbb fedeztem fel, mint Blackmore mester, aki azonban még az azonnal leigazolt énekessel sem tudott olyan színvonalú produkciót nyújtani, mint amilyet Romero – igaz, a mai korra igazítva – saját csapatával. Ez pedig, úgy gondolom, tapsra illő teljesítmény.

9. Collibus: Trusting The Illusion

Ez az év a női énekesek éve volt, legalábbis itt, a blogunkon, ahol a "girl power" úgy pottyantott a macsó szellemre, mint a Vajna TV a magas kultúrára. Persze utóbbiban segített a vállalkozók nagy száma, no meg a közízlés genetikailag meghatározott többsége.

10. Mike LePond's Silent Assassins: Pawn And Prophecy

Amennyiben LePond csak a lemez utolsó, 20 percen felülre nyúló stílus kavalkádját írja meg, akkor is felkerült volna a listára, ha a többi 40 percet magyar nóta tölti ki, Magyar Rózsa műzenei előadásában.

11. Stryper: God Damn Evil

Van úgy, hogy a keresztényi jámborságnak is vége szakad egyszer, és a kenyeret osztó kézbe kemény furkósbot kerül. Vannak, akik szerint az együttes ezzel saját híveit kenegette el, de nekem, mint katonaember, határozottan tetszett ez a harcos kiállás.

12. Random Eyes: Grieve No More

Elégedetten nyugtáztam, hogy végre annak a Palinak is megfelelő zenei anyag került a birtokába, akit gyakran inkább játszani vágyó kisgyermeknek véltek. Ez a lemez azonban, ha az Index internetes portálon szerepelne, biztos, hogy a kockahas rovatban hirdetné a macsó kiállást.

13. Brainstorm: Midnight Ghost

A NAGY NÉMET IZOMVERSENY-ben végül is a Brainstorm győzött, hiszen a Primal Fearrel ellentétben idén is sikerült rákerülniük az éves listámra. Így váltak azzá a csapattá, amelyik eddig mindegyik lemezével elnyerte az adott éves kitüntető rokonszenvemet.

14. Bonfire: Temple Of Lies

Akik a Bonfire-re amolyan könnycsalogató balladagyárosra emlékeznek, azok most nagyon csodálkozhattak a ráncfelvarrásból adódó energia kitörésen. Ennyi szögletes német riffvasat utoljára a jelenlegi erőemelő világbajnok gurigatott egyik sarokból a másikra, természetesen a csapat zenéjének erőmotiváló ritmusaira.

15. The Unity: Rise

Bár az eklektika maradt, ezúttal nem sikerült a legnagyobb slágergyáros versenyén győzni. Ettől függetlenül a kicsiny visszafogottság is elég volt ahhoz, hogy a surranópályán becsúszva említésre kerüljenek, és még az sem baj, ha utolsóként.

Magyar fronton ezúttal nem igazán találtam az ízlésemnek megfelelőt – lehet, hogy metal operával és a euro-power galoppozással illegalitásba vonultak –, talán csak Paksi Endre születésnapjára összetrombitált válogatott szereplése és a Wall Of Sleep "BZ"-s felbukkanása volt képes arra, hogy megdobogtassa a szívem nemzeti érzületű részét.

És a végére mit is kívánhatnék? Hát hogy Magyarország gazdasági segélyben részesítse Amerikát, a Brunei-i szultán pedig ide járjon nyaralni a turizmus színvonala miatt – de talán akkor is elégedett leszek, ha egy ideihez hasonló listával tudok jövőre is jelentkezni.

Garael

Címkék: toplisták

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr1414514068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dionysos 2018.12.25. 16:00:11

Úgy nézem, idén négy közös lesz a listánkon! Hamarosan az enyém is érkezik... Már kész van, csak a maximum hatás érdekében visszatartom... :)

garael 2018.12.25. 18:05:37

@Dionysos: Hű, akkor a csúcs igazán nagyszabású lesz!:)

Régi Olvasó 2018.12.25. 18:44:31

Szép gyűjtemény!
A fele nálam is meghatározta az évben szóló muzsikákat, és lesz pár ami a listámba is bele került.
Szerintem jó évet zártunk, eddig 103 lemezzel gazdagodott a gyűjteményem, és még van egy hetes lemaradásom a megjelenések átguberálásában.

(Sikerült megint kackiásan kacifánosítanod a mondataidat, az első bekezdésnek kétszer futottam neki.) :)

Kotta 2018.12.25. 21:17:45

jó kis lista, nehany olyan van csak rajta, ami nekem annyira nem jott be, de szinte mind remek muzsika

turisas 2018.12.25. 21:39:30

@Dionysos: Rákérdezhetek az egyik közösre?
POWERWOLF!!!
Ja, nem....

saszi11 2018.12.25. 22:34:49

Hú én idén is művet tudok kiemelni. Az év lemeze nem lehet más számomra , csakis Becker lemeze. Hihetetlen fontos ez az alkotás. Ha ez nem lenne akkor barátja Friedman végezne az első helyen. És ha ők nem lennének, akkor a Voivod idei alkotása. Persze voltak még olyan lemezek, amik tetszettek. De ez a három , ami elkísér mostantól az utamon. Sajnos van egy nagy csalódás is. Alapi lemezét amennyire vártam, akkorát csalódtam benne.

Thomas27 2018.12.26. 07:10:41

Azért a új Judast kihagyni egy heavy metalt éltető listából... hát nagy merészség :)

garael 2018.12.26. 10:15:43

@Thomas27: Ennyi belefér egy ilyen kicsiny, családias blog életébe. Igazad van egyébként, mert tényleg remek album lett, de mivel ez egy személyes és érzelmeken alapuló lista, mertem kihagyni a nagy öregeket - engem ugyanis most nem szólítottak meg.:).

garael 2018.12.26. 10:22:55

@Régi Olvasó: És még van egy heted is az év végéig:)

Thomas27 2018.12.26. 10:28:45

@garael: az indoklás elfogadva :) Különben elgondolkodtam, öt év múlva vajon mit fogok még hallgatni erről a listáról (van egypár tétel, ami még nem futott nálam), és hát csak a Redemption és a Saffire maradt fel az erősen sűrű szövésű rostámon. :)

garael 2018.12.26. 16:56:37

A magyarok v
közül sajnálatos módon kihagytam a Dreyelands-et, pedig tényleg komoly - témában is - lemezt hoztak össze, igaz, éppen hogy csak nagylemez hosszban.

garael 2018.12.26. 16:58:07

@Thomas27: Nem lehet tudni, hogy milyen irányba változik az ízlés, öt év ráadásul nagy idő az érzelmek, ízlések és a kialakuló stílusok viszonylatában.

Thomas27 2018.12.26. 21:17:09

@garael: ha valaki lassan harminc éve hallgat metált, csak megtapasztal valamit az ízlésének a természetéről :) Szóval meglepődnék erősen ha a már említetteken kívül elővennék bármit. De most pl. kedvet kaptam a Random Eyes-re. Hátha beválik.

Régi Olvasó 2019.01.07. 20:31:49

Befejezem, nem formálom tovább az óesztendő általam legjobbnak vélt lemezeinek listáját.
Utólag vettem észre, hogy az első két helyezett rokon, hiszen oroszok, ismeretlenek, instrumentálisak, de az őket követő kettő is egy tőről fakad, finnek, népszerűek, death-be hajló elemekkel fűszerezettek. :)
Íme:
1. Aesthesys - Achromata
2. Human Factor - Let Nature Take Its Course
3. Amorphis - Queen Of Time
4. Omnium Gatherum - The Burning Cold
5. Frozen Crown - The Fallen King
6. Lords Of Black - Icons Of The New Days
7. Louna - Panopticon
8. Nordic Union - Second Coming
9. Veonity - Legend of the Starborn
10. Kingcrow - The Persistence
11. Temperance - Of Jupiter And Moons
12. Beyond The Black - Heart of the Hurricane
13. Ten - Illuminati
14. Brainstorm - Midnight Ghost
15. Redemption - Long Night's Journey into Day
16. Semantic Saturation - Paradigms
17. Great Leap Skyward - Map of Broken Dreams
18. Long Distance Calling - Boundless
19. Kobra and the Lotus - Prevail II
20. Royal Hunt - Cast In Stone

garael 2019.01.09. 17:39:08

@Régi Olvasó: Szép lista, a Eoyal Huntról sikerült teljesen megfeledkeznem, pedig megérdemelték volna az említést..