Pendulum Of Fortune: Return To Eden (2019)

y_221.jpg

Kiadó:
El Puerto Records

Honlap:
www.pendulumoffortune.com

Nem igazán tudom, mi történik Victor Smolski zenekara, az Almanac háza táján, de úgy tűnik Andy B(rainstorm) Franck kilépése után David Readman is más elfoglaltság után nézett. Manapság egy számomra ismeretlen Patrick Sühl nevű csákó énekel az Almanacban, Readman pedig – egy kiváló Pink Cream 69 album után – tök váratlanul egy projekt-szerű német csoportosulásban tűnt föl, a Pendulum Of Fortune-ben. Ez gyakorlatilag Michael Schenker dobosának, Bodo Schopfnak szabadidős önmegvalósító tevékenysége, amihez sikerült befűznie néhány muzsikust, köztük az épp ráérő Readmant, illetve egy tehetséges moszkvai stúdiózenészt, Vladimir Shevyakov szólógitárost.

A koncepció már a legelső nótától kezdve világos: Schopf teljes egészében régisulis európai hard rockban gondolkodott, ami David Readman szereplése miatt leginkább a Whitesnake-kel mutat rokonságot, annak is inkább a (hál' Istennek!) nemrégen remaszterelve megjelent "Slide It In" korszakával. A lemezindító "Diamond In The Rough" (pl. a "We Stand For Rock ’N Roll, vagy a "Skin And Bones" című nótákkal együtt) tényleg olyan, mintha David Coverdale, Mel Galley és Mickey Moody kooperációjában született volna. Pontosabban mégsem olyan, mert a "Slide It In" kiváló lemez volt, a "Return To Eden" pedig nem az; még a régi Whitesnake színvonalához sem sikerült visszatérnie, nemhogy a paradicsomi Éden-kertbe!

Ezt a középszerű teljesítményt csak tovább rontja egy-két kifejezetten rossz és érthetetlen döntés: pl. a lemezt már a második számnál belassító, unalmas ballada (Wings Of A Dove), a "Rockanini" című neo-klasszikus instrumentális szösszenet, ami már a '90-es évek elején is nagyon ciki lett volna, valamint egy iszonyúan gyönge, csaknem komikus doom-jellegű próbálkozás (Bitter End). Rendes srác ez a David Readman, de én a helyében nem adtam volna a nevem ehhez a produkcióhoz. Persze ha nem ő énekelne az albumon, valószínűleg meg se hallgatom az anyagot.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika