Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Bloodbound: Rise Of The Dragon Empire (2019)

2019.03.20. 16:50 | garael | 11 komment

bloodbound-rise_of_the_dragon.jpg
Kiadó:

AFM Records

Honlap:
www.bloodbound.se

Hogy kicsoda Bloodbound? Hogy nem ismeritek? Hát igazából senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan zenét játszik. Ha kell, olyan, mint az Iron  Maiden, vagy egy skandináv szigorú power csapat, vagy a Nightwish kevésbé szimfonikus kiadásban. Most leginkább egy Hammerfall nevű együttesre hasonlít, ahogy könnyedén dobálózik a jól ismert sablonokkal, ide-oda. A legutóbb ugye éppen Tuomasék bőrébe bújt, persze csak annyira, hogy egy-két Judas-féle parafrázissal ne lehessen azzal vádolni, hogy Pom-pom módjára idomul egy-egy kiválasztott példaképhez. Pedig de. Jelenleg visszavettek kissé a tömény, szimfonikus, ezer-kórusos hangvételből, és előtérbe helyezték azokat a győzelmi himnuszokhoz kellő dallamokat, amitől olyan sokszor sújtott le az a bizonyos kalapács a metal ellenségeire.

Lehetne persze most köpködni, hogy pfú, már megint más helyett akarják elvinni a dicsőséget, de az az igazság, hogy…, hogy replikáns létükre tényleg jobban játsszák azt a zenét, amit egyébként a Hammerfall is lopott, mégpedig a Stormwitch-től. Nem tudom, mi lehet eme vérkötelék éltető eleme, de valószínűleg azok a dallamok, melyekkel két kaptárnyit is el lehetne adni, annyira édesek és fülbe ragadóak. Ráadásul nem mennek át popmetalba – legalábbis nem úgy, mint a Battle Beast, és a gitárszólók vagy a dobok harci ütemei inkább idézik a "hagyományos európai heavy metalt", mint az új metal hullám jelenleg közkedvelt kedvenceit.

Hatásvadászatból aztán nincs is hiány, a "The Warlock Tail" azzal a keltás folk elemmel indít, amitől Gary Moore is elmosolyodhat a zenészek túlvilágán, a "Rise Of The Dragon Empire" olyan Hammerfall himnusz, amilyet maguk a példaképek sem írtak vagy tizenöt éve (azért a hangjegyek között ott kísért Rolf Kasparek szelleme is), a "Breaking Blast" pedig az ős-Accept hívők szemébe csalhat könnyet, ahogy a kezdő riffre elképzelik, hogyan masírozik Udo fel és alá a színpadon.

Minden van hát itt, ami szem-szájnak ingere, és még a kínai piachoz sem tudom hasonlítani a lekoppintott termékeket, mert minőségükben bőven idézik az eredetit, és ha kell, a "Blessing Sorcery"-vel azért megmutatják a popmetal csapatoknak is, hogy tudnának ők olyanok is lenni, ha akarnának – de most nem akarnak.

Végeredményként: nem haragszom a fiúkra, mert hát ki tudna haragudni pl. Pom-pomra, hiszen olyan pillanatokat idéznek bámulatos precizitással, melyekkel felnőttem, ráadásul tele a fiatalság bizonyítani vágyó erejével. Kövezzetek hát meg, de kénytelen vagyok fejet hajtani a lopás ilyen szintű művészete előtt, mert nem hiányt okoznak vele, sőt, én gazdagabbnak érzem magam, akárhányszor lefuttatom ezt a "Balerion" neoklasszikus futamaival megbolondított sárkányeposzt.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr9514703606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ezrrl 2019.03.20. 21:08:54

Hali!

Kicsit offolok,bocsánat.

Esetleg beférne az oldal profiljába az új Flotsam&Jetsam...úgy érzem igen.
Szívesen olvasnék 1 értő rezenciót róla,számomra az év eddigi legjobbja,hihetetlen fogós,profi munka...nem igazán lehet nem szeretni.

Köszi!

turisas 2019.03.20. 21:44:34

Beleférni egészen biztos, hogy belefér, csupán az a kérdés, hogy hármunk közül dönt-e úgy valaki, hogy megírja. Tartuffe esetében nem tartom valószínűnek, részemről sem hiszem (bár amit hallottam róla, az kimondottan jó volt), tehát maradt Garael. Ha Garael megírja, akkor lesz. :-)

Dionysos 2019.03.21. 00:52:54

@turisas: Nagyon kategorikusan ki lettem zárva! :) Bár jogosan. Egyszerűen arról van szó, hogy a stílus nekem annyira nem fekszik, és nem is ismerem őket igazán, bár amit hallottam, szimpatikus volt. Valójában az amerikai thrash Kotta asztala lenne, de ő már "nyugdíjas". :)

garael 2019.03.21. 18:10:16

Sajnos nem vagyok a thrashben jártas, nem szeretem, nem is hallgatom őket, így nem tudnék szakmai kritikát írni róluk.

Régi Olvasó 2019.03.21. 19:07:22

A Bloodbound nagyon hangulatos lemezt adott, meg is lepődtem, hogy mennyire bejött! Igaz, az utóbbi lemezeik is rendre betaláltak.
Köszi a kritikát!

Kotta 2019.03.21. 19:29:20

Az új Flotsam hibátlan!

Haveroknak csak annyit dobtam, miután meghallgattam, hogy Hetfield oda adná a bal heréjét, ha még össze tudna írni egy ilyen albumot.

Egy recenzióban is max. ezt tudnám leírni, csak kicsit bővebben :)

turisas 2019.03.21. 22:58:58

@Kotta: De Kirk is a szólómunkáért....

Kotta 2019.03.23. 09:30:55

@turisas: És akkor Lars-ról még nem is beszéltünk :D

saszi11 2019.03.24. 09:05:55

Szeretem a thrasht, nagyon is. Ezzel a lemezzel sincs gond. Meglepően sokat fejlődtek. De az utolsó Metallica köröket ver rá. Miért kellene Heitfieldnek egy náluk ezerszer sikertelenebb lemez?