Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Yngwie Malmsteen: Blue Lightning (2019)

2019.04.03. 10:18 | Dionysos | 6 komment

1553700441_front.jpg

Kiadó:
Rising Force Records

Honlap:
www.yngwiemalmsteen.com

Igazából csak az röhögött cinikusan Yngwie blues-lemez ötletén, aki gitárilag teljesen fogalmatlan és tényleg nem lát tovább a Mester szemére hányt leegyszerűsítő kliséken, amelyet a "lélektelen, eszetlen tekerés" hívószavakkal lehet leginkább kifejezni. Viszont aki kicsit is hajlandó volt objektíven közelíteni az elmúlt 35 évben a munkásságához, annak pontosan hallania kellett, hogy ha van kivezető út a saját maga építette labirintusból, az éppen a blues...

Igen, az elvetélt neoklasszikus vokalizálásával ellentétben, ehhez még a hangja is tökéletes. Koncertjein rendre megszólal egy-egy klasszikus blues dal, ráadásul óriási feelinggel (G3 – "Red House", megvan?), de az "Inspiration" lemezén is bizonyította, hogy az ő ösztönös neoklasszikus világa, bizony, a blues-ból szökkent szárba.  

Egy szó, mint száz, nekem egyértelmű volt, hogy abból a teljesen ellaposodott zenei labirintusából, amelyben nagyon régóta csak magának, ám ahol a szimpatizánsok és drukkerek nagyrészének is (szinte) teljesen értelmezhetetlenül önmegvalósít, most teljes dicsőségben kisétál. No, persze, azt nem vártam, hogy ezt mindenki felismeri, de legalább mi, akik tényleg mindig és mindig adunk egy újabb esélyt, most végre azt kapjuk, amire ebben a zenei közegben képes. A maximumot. 

"Lószart, mama!" – hogy klasszikusokat idézzünk! Csak sikerült most is a gólvonalon lassan érkező labdát mellédurrantani! Az eszem megáll! Valaki, aki tényleg ekkora érzéssel képes bluest játszani, jót röhög magában és folytatja az eddigi utat, de előtte még deklarálja, hogy ez most blues lemez lesz... Merthogy ez nem lett blues lemez. Ez egy ócsított "Inspiration 2" – extra light(ning), olyan dalokkal, mint a "Smoke On The Water", "Paint It Black"... Nooooormális? De most tényleg! 

Miért, de miért nem lehet jobban átgondolni ezeket a megjelenéseket, és tényleg érdekel, hogy milyen gondolatmenet végén jut arra, hogy a valóban blues  "Blue Jean Blues" (pedig milyen jó ez!!!) dalok csak mutatóban lesznek a korongon? Hogy nem ezeket, hanem egy kisvárosi tehetségkutatón is már ciki-kategóriás feldolgozásokat kell újrahasznosítani. Egyetlen kérdésem maradt; a "Paranoid" és az "Enter Sandman" miként maradhatott ki? Az utolsó esély is elszállt.

Túrisas

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr8914735855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kotta 2019.04.08. 11:34:25

Számomra nem volt kérdés sosem, hogy a csávó hatásai között Hendrix épp úgy ott van, mint Paganini, ugyanakkor azt nem gondoltam, hogy ő is képes lesz ugyanolyan elegánsan átlavírozni idősebb korára a bluesba, mint mondjuk Gary Moore. Annál ő exhibicibb :)

A produkció (nem a gitározás) megint un block kritikán aluli, asszem én feladom a kísérletezést. Az ő ideje úgy látszik lejárt, és nem tud szépen megöregedni, megújulni egy másik stílusban.

A korai lemezek azért itt maradnak velünk, az se kutya.

turisas 2019.04.08. 14:31:34

Nehezen tudnék vitatkozni a leírtakkal, csak az bánt, hogy ennek a lemeznek nem volt tétje, sőt jutalomjáték-ziccer volt, mégis sikerült elbasznia...
Semmi mást nem kellett volna, mint ízes blues dalokat keresni (amilyen pl. a Blue Jeans Blues) és eljátszani feelingből, lehetőleg arpeggio-mentesen. Úgy ahogy ez megtörtént már nem egyszer (pl. Inspiration-Manic Depression) Tegnap volt a lemez a kezemben, de nem vettem meg, pedig bárcsak meg kellett volna vennem...

CsiGabiGa 2019.04.10. 18:39:01

Én azt nem értem, ha a Mascot felvállalta a kiadást, akkor miért nem mondták, hogy gyere ide, drága apám, ebben a stúdióban, ezzel a hangmérnökkel vedd fel az anyagot! És akkor még lehetne is élvezni, ha blues, ha nem blues.

Kotta 2019.04.10. 19:01:14

@CsiGabiGa: hát ez szerintem Malmsteennel nem így megy :)

turisas 2019.04.10. 19:54:08

@Kotta: Így-így. Éppen olvastam a Hammer interjút, ahol elmondja, hogy kb, két percet agyalt a válogatáson, mármint, hogy melyik dalok legyenek rajta...na, ez a gondos törődés hallatszik is.

CsiGabiGa 2019.04.10. 20:42:22

Értem én, hogy Malmsteen öntörvényű, én csak azt mondom, ha én lennék egy kiadó vezetője, nem tolnék bele pénzt egy ilyen ramatyul szóló lemez kiadásába.