Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

A.C.T: Rebirth EP (2019)

2019.04.13. 10:03 | Dionysos | 4 komment

y_228.jpg

Kiadó:
Actworld/Marquee Records

Honlapok:
www.actworld.se
facebook.com/acttheband

Erre bizony öt szörnyen hosszú évet kell várni, plusz azt a pár hetet, amíg brutális, irreális áron fizikai valóságában is megérkezik. Addig meg kell elégednem a digitális változattal (bár ez manapság a legtöbb embernek épp elég). Ezek a sajnálatosan kevéssé ismert malmöi proggerek valószínűleg fölismerték, hogy illetlenség maroknyi rajongótáborukat tovább várakoztatni, és – hozzájuk képest formabontó módon – egy 22 perces EP-vel gondolták enyhíteni az elvonási tüneteket. Nincs is ezzel az elképzeléssel semmi baj, azt kivéve, hogy ez a 22 perc fájdalmasan gyorsan lepörög, nem kis hiányérzetet hagyva a kiéhezett közönségben. De ne legyünk telhetetlenek!

A csapat káprázatosan fölkészült zenészekből áll, jóllehet a skandináv progresszív rock/metál szcénával kapcsolatosan kiterjedt ismeretekkel rendelkező, szakértő zenekedvelők előtt legföljebb Thomas Lejon dobos neve ismerős, aki a hosszú ideje inaktív Andromeda zseniális ütőse. Az A.C.T kezdettől fogva kiváló arányérzékkel keveri a klasszikus prog-rock stílusjegyeket a Queen-szerű "zsíros" kórusokkal és a színházi jellegű, már-már komédiás hangulatokkal.

A "Rebirth" a szó szoros értelemben nem jelent újjászületést, hiszen nem érezték úgy, hogy radikális változtatásokkal újra ki kellene találniuk magukat, talán két dologban jelent újdonságot ez az EP: úgy érzem, most még a korábbiaknál is rockosabbak (hallga' pl. lemezt záró "A Broken Trust"-ot!), illetve a beszédes című "Digital Affair"-ben megjelennek határozottan elektronikus hatások (amúgy Haken módra) – bár föltételezem, hogy ez leginkább a koncepcióra és nem valamiféle zenei fazonigazításra vezethető vissza.

Rövidsége ellenére ez az 5 számos anyag nekem sokkal tartalmasabbnak, frissebbnek, invenciózusabbnak tűnik, mint pl. a tavalyi, svéd progresszív elitből verbuvált The Sea Within vontatott, unalomba fúló művészieskedése. Ezt már a 2016-os A.C.T DVD-vel kapcsolatban is megjegyeztem: van ebben a formációban valami lebilincselő, játékos muzikalitás, valami megfoghatatlan zenei humorérzék. Nagyszerű visszatérés, bár hosszabb ideig tartana (that's what she said! :))

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr7314761796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2019.04.14. 09:53:41

Tényleg van egyfajta játékosság a zenéjükben. Szimpatikus banda.

Kotta 2019.05.14. 15:27:18

naggyon jóóóó!

Dionysos 2019.05.14. 16:46:06

@Kotta: Igen, az. Ezért hangos ettől a megjelenéstől az összes magyar rockzenei médiafelület, kezdve a kedvencemtől, a Lángoló Gitároktól a Rockstation-ön át a Fémforgácsig.

HelgAV 2019.05.15. 13:20:07

@Dionysos: Hogy Neked mi nem jut eszedbe! Majdnem elhittem.