Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

West Bound: Volume I. (2019)

2019.04.18. 09:48 | garael | Szólj hozzá!

westbound.jpg
Kiadó:
Frontiers Music

Honlap:
www.westboundofficial.com

Milyen hálátlannak tarthatjuk a metal közvéleményt, hogy Roy Z. aktuális megjelenéseit nem kiemelt figyelemmel kíséri, holott kétszer is sikerült neki az, aminek csak a vágyát tudja a Manowar dalaiban megfogalmazni, tetteiben nemigen: a heavy metal megmentését. No jó, lehet, hogy túlzok, de az biztos, hogy az amerikai gitáros és producer nélkül Halford vélhetően még mindig a tollboáiba gabalyodva hirdetné a szivárvány mozgalmat, Dickinson pedig útját tévesztve kóborolna a stílusok labirintusában. Erre persze lehet mondani, hogy hát ilyen kvalitású tettet nem is hajtott többet végre hősünk – bár a tavalyi, ismeretlenségbe fulladt, ám igazi gyöngyszem, a Tomorrow's Outlook fajsúlyosan jelzi Roy jelenlétét – és az is igaz, hogy a Ripper Owens és Chris Caffery társaságában elkövetett idei Spirits Of Fire lemez kínosan gyengére sikeredett, de úgy gondolom, azok lehetnek igazán nyertesei a kukaturkálásnak, akik fél szemmel tudatosan követik a zenész tevékenységét, mert ki tudja, mikor csusszan ki kezei közül valami maradandó. (Érdemes megnézni a nevéhez fűződő produkciókat: telis-tele underground sikerekkel, a Tribuzytól kezdve a Warrioron keresztül Andre Matosig, nem beszélve saját, egykori bandájáról, a Tribe Of Gypsiesről.)

Jelenlegi társa sem kisebb név, a Resurrection Kingsből ismerős énekes, Chaz West a Plant iskola kitűnő bizonyítványával rendelkező végzőse: kettejük együttműködése pedig azt a blues alapú hard rockot idézi, amiből a Zeppelin és a korai Aerosmith kettőse szülte meg az amerikai metal/hard rock nyolcvanas évekbeli hőseit. Roy Z. nemcsak remek gitáros, de kitűnő dalszerző és producer, így végül minden tényező rendelkezésre állt, hogy ígéretes lemez szülessen, hiszen West dallamérzéke hasonló vokális tehetségéhez, ráadásul rendkívüli módon érzi a blues lüktetéséből csiholható dallamokat, melyek valahol félúton állnak az említett csapatok, és a későbbi aréna bandák, vagy a Whitesnake dalszerzési metódusa között.

Van hát itt minden, mi szem-szájnak ingere – már ha szereted a hatásként felismerhető zenekarok által teremtett konyhát: a "Dance Of Life" simogatóan idézi a "Kashmir"-t, az "Ain't Gonna Drown" a "Permanent Vacation" korabeli Aerosmith-t, a "Nothing" pedig mind dallamában, mind szólójában a Deep Purple-t. Legyintésre azonban nincs ok: egyrészt, mert Roy Z. azért a mai kornak megfelelően erősebb, vaskosabb riffekkel szórja tele a dalokat, másrészt szólói vannak annyira egyediek, hogy a plágium vádját messzire űzzék.

A lemez tehát sokarcú – még szerencse, hogy nem sokkarcú –, mert ha egyes szerzeményekbe belehallod a Scorpionst, a Lynch Mobot vagy a korai európai metalbandákat – "Rool The Bones" –, akkor bizony jól ismered a metal fejlődés történetének kihagyhatatlan állomásait.

Kellemes meglepetés a "Volume I.", ami ugyan nem ér fel Roy klasszikussá érett műveihez, de az idei mezőnyben mindenképpen versenyképes formát mutat, és ehhez még dopping sem kellett, pusztán pőre tehetség.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr1514772964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.