Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Sweet Oblivion feat. Geoff Tate (2019)

2019.06.04. 22:35 | Dionysos | 5 komment

y_237.jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlap:
facebook.com/SweetOblivionGeoffTate

Ez a frigy az égben köttetett. Itt persze Geoff Tate (Queensryche) és Simone Mularoni (DGM) párosára gondolok. Sokszor ekézem a Frontiers üzletpolitikáját, de alkalomadtán tényleg egyfajta Midász királyként változtatják arannyá azt, amihez hozzányúlnak. Tudjuk, milyen nyűglődéssel teli volt a Queensryche Chris DeGarmo utáni korszaka (ebben nyilván vastagon benne volt a grunge trutyis keze is), fájdalmas emlék Tate és a banda ronda szakítása is, nem beszélve az énekes gyönge szólólemezeiről. Ettől azonban még Tate zseniális, egyedi, sőt korszakos énekes, akit minden ép eszű ember szeretett volna végre kiváló, hozzá méltó lemezeken hallani. Hogy ennek van legitimitása, azt Tobias Sammet is bizonyította a két legutóbbi Avantasia albumon (itt és itt).

A másik oldalon ott van Mularoni, a Frontiers legújabb üdvöskéje/házi zeneszerzője, aki már többszörösen bizonyított a DGM soraiban (és egyéb projektekben), jóllehet bennem mindig ott mozgott a kisördög, hogy mi lenne, ha végre nem egy olyan fülledt, darálós, túlsűrített muzsikában villogtatná kivételes képességeit, mint a DGM. Régóta vágytam valami tagoltabb, de a progresszív metál gyökerekhez rendületlenül hűséges produkcióra tőle. És íme, megérkezett a hónapok óta türelmetlenül várt Sweet Oblivion, ahol egyszerre hallhatom Tate elragadó orgánumát és Mularoni szédületes szólóit, anélkül, hogy Tate önfejűen agyarkodna vagy művészieskedne, Mularoni pedig zeneszerzőként a sebességet tartaná a legfőbb kompozíciós szempontnak. (Úúú, ez egy kicsit szigorúnak tűnik újraolvasva, de nem alaptalan, így inkább benne hagyom.)

Minden tiszteletem a Tate-lenné vált Queensryche jelenlegi muzsikusainak (küzdenek becsülettel, mint disznó a jégen), de az övékkel szemben az én legfrissebb verdiktem (ítéletem) az, hogy a Sweet Oblivion most az utóbbi évtizedek legjobb Queensryche lemezét készítette el, ha nem is beszélhetünk tökéletes alkotásról. Szerettem volna kicsit több olyan húzós-pörgős nótát hallani, mint "True Colors" és az "A Recess From My Fate", a dallamok sem mindig bújnak be a bőr alá (mint egykor az "Operation: Mindcrime" vagy az "Empire" slágerei esetében), ráadásul, ha már rendelkeznek egy olyan billentyű-varázslóval, mint Emanuele Casali (DGM, Astra, Empyrios), nem értem, miért nem használták ki jobban.

Ugyanakkor életemben nem hallottam olyan fenomenális gitárost Tate mellett, mint Mularoni (beleértve DeGarmót is), és ez hatalmas fegyvertény. Nem tudom, hol olvastam; valamelyik külföldi kritikában: ha Tate nem is rendelkezik már a régi hangterjedelemmel és erővel, még mindig birtokában van a "kontrollnak és technikának". Ezt én sem fogalmazhattam volna meg jobban. Fogalmam sincs, hogy a dalszerzést milyen arányban osztották meg egymás között, de léleksimogató Tate hangját ilyen "kerek" zenei környezetben, ilyen fajsúlyos dalokban, ilyen virtuóz szólók kíséretével hallgatni.

A lemez egyre csak pörög a lejátszómban és ez előreláthatólag így is lesz az elkövetkezendő néhány hétben. Csak azt sajnálom, hogy a kb. háromnegyed órás anyag olyan szemtelenül gyorsan véget ér. Talán tudatos volt, talán nem, de ez az album nekem egyértelműen az "Empire" hangulatát hozza vissza. És micsoda bűvös hangulat volt az! Bár az "Empire" 65 perces hosszát is sikerült volna reprodukálni! Eddig vitathatatlanul az év egyik legjobb lemeze, talán csak a Myrath és a rövidesen megjelenő Teramaze vetekedhet majd vele.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr2614879002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ezrrl 2019.06.05. 17:41:30

Jaaaajjjj!

Meghallgattam.
Mennyire fantasztikus lemez,zene...Mularoni 1 zseni.

DE!

...én,kinek szívének szerelme a Queensryche(PL albumig),akinek első dolga volt 91-ben gitárt kapva ajándékba,hogy az I will remember-t megtanulja,aki az MTV Unplugged Queensrychal kelt és feküdt vagy 3 hónapig...akinek Dzseff Tét volt az Isten hangilag...szóval egyelőre nem tudok mit mondani,mert úgy érzem,hogy Geoff hangja az,ami miatt veszít a lemez értékéből.
Annyira sajnálom,de ezek a kitartott lebegtetések mindenütt,a kopott mély-közép regiszter,... volt 1-2 pillanat amikor hamisnak is hatott az úr,...egyszerűen nemhogy a varázs tűnt el,de szinte kínosan fészkelődtem az ének miatt.

Pár nap múlva újra megpróbálom...

saszi11 2019.06.06. 20:57:53

Az új Death Angel teljesen letaglózott, utána bármi egy picit erőtlennek tűnik. Első belehallgatásra nem rossz lemez ez, de azért nem hozza egyenlőre az az extázist, amit az Empire okozott. De nem adom fel. Csak a Death Angel menjen ki a fejemből

SaviourMachine 2019.06.07. 01:56:30

@saszi11:

A DA kurva jó, de itt a thrash kb. szitokszó, pont úgy, mint a "trutyis grunge" (sic!).

Egyeseknek még mindig fáj, hogy a "gitárszóló-mentes, kockásinges, cipőbámulós" műfaj pár évig lesöpört mindent népszerűség tekintetében. Fáj az a kemény 4-5 év a '90-es évek elején... hűha! Nyilván Cobain, Vedder meg Cornell a felbújtók, ők és a páholytagjaik tehetnek arról is, hogy a Queensryche szar albumokat készített a PL után.

Nyugalom, szarkazmus rulez! ;)

Régi Olvasó 2019.06.07. 10:15:36

Nem emlékszem, hogy hallgattam-e valaha is Queensryche lemezt, már csak az idétlen nevük miatt sem, így semmi előítéletem (bocs, ezúttal múltítéletem) nincs velük kapcsolatban. A kritika és a belinkelt dal viszont erősen megsimogatta az agyalapomat, így teszek vele egy próbát!
Hátha nem lesz tele lebegtetésekkel háromnegyed órán át a lemez, mert kicsiben még elment!

saszi11 2019.06.08. 22:47:16

@SaviourMachine: Pedig az év lemezét alkották. Csoda, amit művelnek hangszereiken,,(ritmusszekció hihetetlen) . A dalok is egytől egyig 10 pontosak