Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Sonata Arctica: Talviyö (2019)

2019.09.08. 10:30 | garael | 2 komment

sonata-arctica-talviyoe_1000px-500x500.jpg
Kiadó:
Nuclear Blast

Honlap:
www.sonataarctica.info

Tony Kakko a lemez alapján végtelenül romantikus lélek, csak hát éppen a végtelenség az, ami rózsaszínes giccsmázzal telíti túl az új szerzeményeket. Erre mondjuk, már három-négy lemezzel ezelőtt is rájöhettem volna, de balgaságomra csak az ezt megelőző "The Ninth Hour"-nál kezdtem sejteni, hogy hősünk a metal Danielle Steeljévé vált. De talán hiba is ebben a környezetben a metal szót használni, mert az új albumban annyi a "fém", mint a műanyaggyár fröccsöntött termékeiben, amitől persze lehetne minőséget teremteni, mint ahogy a romantika korszaka is kitermelte a maga irodalmi, képzőművészeti zsenijeit, de hát Kakko nem zseni, sőt, ezek után már iparos létének tisztességét is megkérdőjelezem.

Hol van már a valamikori csikóviháncos lendület, ami a Stratovarius kistestvérévé avatta őket: a jelenlegi dalok vázát nem a gitárrifek, hanem a Richard Clayderman borzalmaira emlékeztető giccses zongorafutamok határozzák meg (csak ő jobban csinálta), ráadásul a tempó terén is olyanok, mint a 800-as futó, aki 5000 méteres versenyen is elindul: gyors kezdés után álmosító lötyögés, kínszenvedéssel telve, amit nem tudom, ki érez jobban, a csapat, vagy a hallgató? Esetleg mindkettő.

Mi is a lemez legnagyobb hibája azon kívül, amit a szörnyű lemezborító "esztétikája" hordoz? Talán az, hogy a zenekar nem érzi a mértéket: a "The Last Of The Lambs" egyetlen énekdallamot ismételget több mint négy percen keresztül, a lemez leghosszabb szerzeménye, a "The Raven Still Flies With You" pedig a váltásai ellenére is olyan, mint egy Csehov dráma, csak hát ott a tétlenségnek dramaturgiai szerepe van, nem beszélve arról, hogy a magasröptűnek szánt dallamokat már annyiszor felhasználták, hogy azt már én sem tudom megbocsájtani. (Az még rendben van, hogy a zenei tematika szerinti finn tél hosszú és unalmas, de kérem, ha már "havas" lelkiállapotot akarok zeneileg megjeleníteni, nem lenne szerencsésebb inkább olyat, vagy olyan aspektusban, amitől nem alszunk el ötpercenként?)

Ja, igen, dallamok. A stílusváltás még nem lenne oka nemtetszésemnek, szeretem én a pop-rockot is, már ha érzek bene spirituszt, és a riffek hiányát olyan himnikus dallamok pótolják, amelyek elfeledtetik velem a headbangre ingerlő ritmusok hiányát, de itt a legutóbbi lemez jellegtelen szürkesége uralja a dalokat – no tessék, előbb még rózsaszínről beszéltünk –, és ahogy hallgatom a záró "The Garden"-t, egyszerűen nem értem, mi volt a szándéka a csapatnak, hacsak az nem, hogy a dalolászásból, révedezésből, monotonitásból álló hangjegyfolyammal megalkossák minden idők legrosszabb Sonata Arctica szerzeményét.

Sajnos meg kell állapítani: az együttes ötleteinek tárházában már a panelek is csak szűken vannak jelen – ennél még a Magyar Építőipari Vállalat is többel rendelkezik –, tétován, koncepció nélkül bolyonganak a főnök zavaros gondolatai közepette, ami ha vezet is valahová, az legfeljebb az érdektelenség és unalom erdeje, amit giccsmázzal leöntve próbálnak meg álcázni a lemezborítón. De mi sajnos átlátunk az álcán.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr1215051166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2019.09.12. 17:21:07

Nagy átalakuláson esett át a csapat és nekem is kedvesebbek a régi lemezeik, de ezt a havas merengést is könnyen befogadtam. Egyáltalán nem rossz lemez, csak más.
...de még annyira az sem. :)

garael 2019.09.12. 17:51:38

@Régi Olvasó: Én nem a stílus váltás miatt húztam le az albumot, hanem a gyenge számok miatt.The Last Of The Lambs…? Basszus, mintha elakadt volna lemezjátszó tűje.A The garden meg egyszerűen méltatlan. A hangzást nem is említettem, a dob valahol a fenében, a gitárok meg műanyagból készültek. Soroljam még..? :)