Honlapok:
micheloliveira.bandcamp.com
facebook.com/MichelOliveiraOfficial

Molière még mit sem tudott arról, hogy Tartuffe nemcsak vallási szemfényvesztő volt, de kukás bácsi is. Aki viszont rendszeresen ellátogat erre az oldalra, már régen tisztában van vele, hogy olykor virtuális túrára indulok keresgélni, gyűjtögetni, a lomtalanításból válogatni. Sokadik ilyen akcióm közben leltem rá Michel Oliveira, brazil énekes-gitáros x-edik szólólemezére, mely fizikailag ugyan nem jelent meg, de jutányosan letölthető a különböző legális és ingyen a nem annyira legális megosztó oldalakról. (A bejegyzés végére beágyazom szépen a teljes lemez anyagát!)

Talán Kottán kívül is akad olyan olvasó, aki emlékszik még, mennyire szeretem a brazil zenekarokat, és azon belül is milyen nagy rajongója vagyok az Oficina G 3 nevű keresztény metál formációnak. Amikor megláttam ennek az Oliveira fiúnak a fizimiskáját, rögvest azt hittem, hogy az Oficina G 3 énekeséről van szó, de némi kutakodás után kiderült, hogy "hát de nagyon nem", merthogy azt Mauro Henriquének hívják, szóval ez egy másik. Másik, de semmivel sem bágyadtabb vagy tehetségtelenebb!

Nehezen tudom leírni azt a döbbenetet, amit az anyag hallgatása közben éreztem; ez a csákó nemcsak kiváló énekes, aki ha úgy hozza úri kedve, odabőg egy hatalmasat a mikrofonba, de bizony technikás gitáros is, aki (ezt nem csak kitaláltam, tessék megnézni referenciaként a klipet!) 9 húros gitáron nyomja. A Shockmagazinon a napokban olvastam egy interjút Nuno Bettencourttal, aki azt mondta, hogy neki még a 7 húros is sok, mert az extra húr összezavarja. Ezt a megjegyzést persze egy csipetnyi sóval kell fogyasztani, mindazonáltal Oliveirán a 9 húros kezelésekor semmiféle zavarodottság nem mutatkozik...

A lemez címe magyarul "Élet, avagy kampány a depresszió és öngyilkosság ellen". Furcsa, de pozitív kicsengésű, legalább annyira, mint maga a zene. Találunk a lemezen angolul és portugálul énekelt nótákat vegyesen, de akadnak instrumentális szerzemények is. Van rövidebb és hosszabb szám, hard rock és djentbe hajló progos szigorkodás, de némi portugál rap is (A Alma Che Chora). Oliveira mellett szerepel még hét vendég, de nekem egyik se ismerős; föltételezem, helyi brazil csákók – ahogy a braziloktól megszoktuk, egyik sem "jaffa fiú". Az utóbbi idők egyik legkellemesebb meglepetése ez a lemez, különösen a 9 perces "I'm Free", ami csont nélkül ügyeletes kedvenc matéria!

Tartuffe