Vinnie Moore, Tara Lynch, Classica – Analog Music Hall, Bp. 2022.05.09.

20220509_214654.jpgNyomasztóan semmilyennek ígérkezett pedig ez a hét is, ám Tartuffe hétvégén rám írt, hogy nincs-e kedvem felmenni a koncertre, ő hétfőn ebéd után indul, nem kell vonatozni, sem aznap éjszaka még visszajönni, meg mindenféle járulékos nyűgöt még a nyakamba venni, amit a magamfajta 50+ rocker amúgy már nehezen visel. Gyors számvetés, tehát kényelmi pozícióból nem kibillentve megoldható a már harmadik Vinnie Moore koncert. Eldőlt.

Volt még egy tényező, ami alapesetben mindig a kötelezően lekésendő programpontból lépett most elő különösen fontos eseménnyé. Az előzenekar általában olyan szerepet tölt be, mint a ’70-’80-as évek mozijában a legfaszább Gojko Mitic filmek előtt Lázár György vagy Losonczi Pál a fekete-fehér híradóban. Nem volt ott semmi keresnivalójuk az égvilágon, de mégis, valahogy szarul érezte volna magát az ember, ha ezek ott nem kellemetlenkednek néhány percet elvtársi és pártalapon. Nincs igazán megfelelő érv mellette, de igenis kellett a felszop….rávezetés, hogy aztán szétnyíljon a vászon és induljon a szélesvásznú indiánosdi színesben.

No, itt most nem ez történt. Illetve nem csak ez. Eljött azért a kötelező "Losonczi Pál" is, de ő csak később következett. A Classica, a '80-as évek neoklasszikus trendjének hazai képviselője volt, Pazar hangszeresekkel, jó dalokkal, ám valahogy mégsem sikerült nekik, csupán 2006-ban tudták megjelentetni a kultikus (elveszettnek hitt) első lemezüket, leginkább a Hammer Records értékmentésének köszönhetően. Ahogy a zenekar zseniális gitárosa, Fejes Zoltán elmondta nekem a szünetben, nyitottak alapvetően mindenre, de valójában csupán erre az alkalomra állt most össze újra a Szalai Tamás (billentyű), Galántai Zsolt (dob), Gothár Ferenc (basszus), Kiss Zoli (ének) alkotta csapat. Nekem a nosztalgiafaktor miatt (is) óriási élmény volt, végig mosolyogva néztem a műsorukat, de a "Classica-szűz" Tartuffe is akként nyilatkozott, hogy ez a produkció bizony önmagában is megállt a lábán, a nemzetközi mezőnyhöz is nyugodtan mérhető hangszeres játékkal és dalokkal. Classica, le a kalappal, túl rövid az élet, ne tűnjetek el újabb 30 évre, pretty please!!!!!20220509_200038.jpg

Na, most egy kicsit felgyorsulunk. Rövid átszerelés után jött Jött Losoncz….Tara Lynch. Minden tudnivaló a mellékelt képen. A zenére guglizzon rá, akit érdekel. Nekem totálisan izgalommentes, érdektelen, unalmas félóra volt. Nézni is legfeljebb a kezében lévő Music Man Silhouette Special gitárt volt érdemes… Bent néhány percet bírtam, aztán néha be-bejöttem az előtérből, hogy csekkoljam, még mindig ugyanolyan vérszegény és zsibbadt-e a show. - Igen.20220509_203813.jpg

Vinnie. Tüneményes ember, művész, nem mellesleg kib…ott legenda. A "Mind's Eye" (1987) lemeze pedig rocktörténeti mérföldkő (erről bővebben itt). Koncert után kiüzent az öltözőből, hogy aki szeretne vele találkozni, ne menjen el, mert természetesen(?) kijön, de most lépett ki a zuhany alól, kicsit megszárad, hogy meg ne fázzon, aztán rendelkezésünkre áll. Az általa sebtében papírra vetett és saját kódolású (In C = In Control, SSS = Same Sun Shines) hevenyészett, low-budget setlistjét elhoztam, ami különösebben nagy meglepetést nem tartogatott, kb. erre lehetett számítani. Ezúttal is profi taljánok kísérték, hibátlanul. Egy Vinnie Moore koncert azt is jelenti, hogy – bár a létszám nem volt égő, sőt elég szépen összejöttünk, főleg ahhoz képest, hogy harmadjára köszönthetjük relatíve rövid időn belül – a koncertterem nem lesz zsúfolt, minden gitárfanatikus egészen közelről gyönyörködhet a játékában. Magam ezt megtettem és végig odaszögezett a színpad elé. Nem tudom, hogy a "The Maze" neoklasszikus, virtuóz dallamaira mikor tudnék élőben ráunni (nem élőben sem…), vagy a kötelező ráadásra (Meltdown) mikor nem headbangelnék izomból. Azonban még egy csúcspontot meg kell említsek; a Time Odyssey albumos "Morning Star" finoman szólva is örömteli meglepetés volt, amit egy különös, félmosolyban rögzült arckifejezéssel voltam képes lereagálni. Ezalatt Vinnie néhányszor lenézett rám - hiszen pont előtte álltam -, ilyenkor tuti azt gondolta (némileg joggal), hogy szegény faszi talán szellemi fogyatékos lehet, csak mered ki a fejéből végig a dal alatt, ugyanazzal az idióta, bamba vigyorral a képén,..20220510_075752.jpg

Fogalmam sincs, mennyit játszottak, egy pillanatnak tűnt. Amúgy meg jöhet tőlem még néhányszor, ha Tartuffe hív, azonnal ugrok!

P.S.: Hittem is, meg nem is, mikor egy ismeretlen, de szimpatikus fiatal srác megszólított, hogy ugye megírjuk a koncertet a blogon? WTF??? Van kb. öt(ven) olvasónk, nem a saját nevünkkel írunk, következésképpen közismertséggel nehezen lehet bennünket megvádolni. És erre tessék! Kedves Ezrrl! Óhajotok parancs, persze, már meg is írtam!

 Túrisas