Kiadó:
Nuclear Blast

Honlap:
www.avantasia.com
www.facebook.com/avantasia

Az Avantasia ugyanazon a tengelyen lavírozik, mint a Savatage/Trans-Siberian Orchestra: power metal indulással kissé geil, habos, teátrális, néha túlcicomázott mainstream metal opera lett a végállomás – ilyenkor sóhajt fel az egyszerű feketeöves Helloween rajongó, emlékezve az első rész bődületes visszaidézéseire, melyek a Himalája tetején írták égő mammutfenyőkkel a metal-panoptikum tetejére az európai power metal legnagyobb pillanatainak múltbéli dicsőségét. Ezt a fejlődéstörténetet azonban szűk látókörűség lenne Tobias Sammet számlájára írni, hiszen az Avantasia egyes részei különböző stációiban is tudtak kiváló, sőt kiemelkedő darabokkal szolgálni, és ha jól belegondolok, egy bizonyos színvonal alá sosem sikerült pozicionálni az újabb és újabb darabokat.

Sammet kiváló dalszerző – még ha kissé bele is ragadt a kritikán elején említett világba – és még a számtalan deja vu-t okozó pillanat ellenére is tud meglepetéssel szolgálni, emlékezzetek csak az ezt megelőző rész thrash-vendéges morcosságára, de igazából az sem lenne – és ismétlem, lenne – baj, ha szokatlan megoldások nélkül csorog le az újabb etap, mint ahogy az jelen lemez esetében is történt.

Ami legelőször feltűnt, az album hossza (nem úgy, mint a címé); Tobias nem bonyolította túl a dolgokat, a kritikus pedig az utolsó számot eltekintve elbúcsúzhat az olyan jelzőktől, mint hogy epikus, nagy ívű, szentimentálisabbaknak lelket rezegtető: ez most bizony egy ügyes iparosmunka, különösebb csúcs- és mélypontok nélkül. Ezzel nem azt mondom, hogy unalmas lenne, a rövidségnek is megvannak az előnyei, az előző Avantasia kritikámban úgyis a túlírtságot említettem, mint levetendő köntöst, amit sikerült is megcselekedni.

A vendégek sorában sincs meglepetés, a szokásos társak a szokásos minőséget hozzák, gondosan vigyázva arra, hogy ne kelljen a komfortzónájukból kilépni, talán csak Eric Martin kapott egy tőle már régen hallott jellegű, indulósabb arche-Avantasia témát, amit persze könnyedén abszolvál, szegény Tobias pedig kétségbeesetten próbál kapaszkodni Martin után a vokális nagyszerűség létrafokain. Így aztán szépen meghallgathatjuk Scheepers Judas Priest parafrázisát, Kiske Helloween idézését, Floor Jansen Nightwish hangulatiságát, Bob Catley az album talán a lemez legnagyobb slágerét hozó Magnum varázslatát. (Ennek ellenére számomra a vendég nélküli, lemezt indító "Welcome To The Shadows" jár legközelebb a nagyszerűség szívet megdobbantó állapotához.)

A Tartuffe által sokszor emlegetett "libabőrt okozó megérkezések" most elmaradtak, a lemez hallgatása közben biztos voltam, hogy a "nagy mutatványt" az író az utolsó, 10 percen is túlmutató szerzeményére hagyja, ám az orientális témával induló dallamfolyamban az a meglepetés, hogy nincs meglepetés – a keleties környezet ugyan érdekes, de ezt mások sokkal jobban kiaknázzák, ráadásul csuklóból, és sokkal élvezetesebben. Igen, ezúttal nem sikerült a lemez fődarabjában emlékezetest alkotni – ami dramaturgiai szempontból azért is elszomorító, mert nincs kedve az embernek az utolsó benyomások alapján újraindítani a történetet. Bevallom, én kissé untam is ezt a rutinszagú, hosszan tartó óvatoskodást, amit még a dallamok sem mentenek meg, mert azok is olyan laposak, mint a kereskedelmi tévék agyzsibbasztó vetélkedői.

Sommás ítéletet persze lehet hozni, és tegyük is meg: minden bizonnyal lesznek olyanok, akik az Avantasia történetének leggyengébb darabját fogják kiáltani, hiszen egyenként hallgatva a dalokat, vannak élvezetes, de nem emlékezetes, esetenként önismétlő pillanatok, ám egyetlen entitásként szemlélve a végeredményt, már más eredményre juthatunk, amit porondmesterünk ihlethiányára lehet visszavezetni, és kénytelen vagyok nekik is igazat adni. Attól viszont nem tudok elvonatkoztatni, hogy a rövidebb, kissé célratörőbb slágereket már másodszori hallgatásra együtt dúdolom az énekesekkel, és ha a grandiózussággal szembeni elvárásból lejjebb adok, akkor az utolsó számtól eltekintve tulajdonképpen egy kiválóan szórakoztató előadást kaptam figyelmemért cserébe.

Garael