TYR: A Night At The Nordic House - Live With The Symphony Orchestra Of The Faroe Islands CD+DVD (2022)

tyr_symph.jpg

Kiadó:
Metal Blade Records

Honlapok:
www.tyr.fo
tyrband.bandcamp.com
facebook.com/tyrband

No, hogy is mondjam diplomatikusan... - nem biztos, hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember, ha a folk metal stílus érdekében kell egy-két dicsérő szót szólni. Kezdetben (óvatosan gyanakvó) érdeklődéssel fordultam a folk metal csapatok irányába, hiába is tagadnám, Dionysos nem felejt, itt a blogon visszakereshető, hogy fenntartásaim ugyan voltak, de összességében - legyőzve a bennem lakozó zene-elitistát - bőkezűen szórtam a dicséreteket mind a Korpiklaani, Turisas (naná!), Dalriada kritikáimban. Utóbbi különösen emlékezetesre sikerült. Meggyújtottam a népi-urbánus vitabomba kanócát... Be is robbant rendesen, a linken lehet szórakozva emlékezni...

Aztán teltek múltak a napok, évek, évtized és teljesen elvesztettem az érdeklődésem a stílus iránt. Egyszerűen baromi unalmassá vált, hogy bármelyik náció is igyekezett velünk megosztani a folk-hagyatékát, ugyanaz a  rendkívül fárasztó és hervatag csujogatós-csürdöngölős kocsmahangulat köszönt mindenhonnan vissza. Hoppácska, Bali Dávidnak mégis lehet, hogy volt igazsága... Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy a "népi" mulatós metállal párhuzamosan folyamatosan jelen voltak a színtéren azok a csapatok, ahol a nemzeti folk nem csapott át pogány nosztalgiával kevert vásári komolytalanságba, ezekről mindig az elismerés hangján szóltunk és szólunk a mai napig (Amorphis, Kaipa, Falconer stb.).

A TYR valahol a két halmaz metszéspontjában lehet, nem is szóltam róluk soha rosszat. Már a 2006-ban megjelent "Ragnarok" kapcsán is leírtam a tutit: "A végeredmény ugyan kétség kívül heavy metal, hol súlyos, hol finomabb harmóniákat hozó gitárokkal és technikás szólókkal, de a szokatlan, különös dallamvezetésű éneknek és kórusoknak köszönhetően egyáltalán nem válik tucatprodukcióvá a 'Ragnarok'. Heri Joensen éneklése szép, ráadásul szakít azzal a sztereotip megközelítéssel, hogy a pogány időket visszasírni csak hörögve, károgva, acsarkodva lehet." Nem követtem ugyan naprakészen a feröeri srácok munkásságát, de mindig is bírták a szimpátiámat. Amit pedig most kiadtak a kezükből, arról tényleg csak az elismerés hangján lehet szólni. Egy igazi professzionális előadás, kórussal és szimfonikus zenekarral. A megvalósítás kapcsán pedig a Rage és Smolski jutott eszembe, ami azt jelenti, hogy nem megy el egymás mellett köszönés nélkül a rock és klasszikus zenei gondolkodás, hanem értő fülek ezt a két világot, egymást kiszolgálva és kiegészítve hozták össze. Óriásit szólnak a dalok a megerősítő kórusokkal, a hangszeresek játéka pedig itt is, ott is kiemelkedően jó.

Hab a tortán, hogy kicsit magyar is lett időközben a TYR. A Dalriada remek ex-ütőse, Rieckmann Tadeusz már évek óta náluk dobol, Hartmann Kristóf a turnémenedzserük, Havancsák Gyula pedig szokás szerint gyönyörű grafikát készített a borítóhoz. A bookletben pedig további magyar neveket is fel lehet fedezni, akik segítették a koncert létrejöttét és lebonyolítását. A DVD szépen fényképezett, jók a vágások, a kép kristálytiszta, bivalyul is szól, hűen átadja a hideg észak ezen estéjének forró hangulatát. Az alig ötvenezres feröeri populációnak továbbra is maradok tisztelettel nagy rajongója. Van miért. 

Túrisas

Címkék: lemezkritika, dvd