Aki úgy gondolja, hogy az Angra a csikóévek power metaljából lassan kinőve csak az utolsó pár albumával fordult a progresszivitás felé, az nagyot téved: az együttes – alapítójánál, a karnagyi végzettséggel rendelkező André Matosnál fogva – szinte predesztinálva volt a folkhatások integrálásával már…
Úgy látszik, hogy amerikai heavy metal lapok és együttesek szorgalmasan olvasgatták a Dionysos Risingon a kritikáimat, mert már 20 éve rájöttek arra, hogy mindenütt jó, de legjobb a Helloween!
Itt van hát ez az arénákat megtöltő, a mainsreambe bőven betört, a metalcore-ból akkoriban éppen a hard…
A dallal, ami Ted Nugent első szólóalbumának kezdő szerzeménye, először 2011-ben találkoztam, mégpedig a Rocksztár című film egyik betétdalaként. Mint az ismert, a film forgatókönyve Tim "Ripper" Owens Judas Priestbe történő bekerülésének alapjaira épült, ám mivel az egész sztorit a Sunset Strip…
Nem tudom, ki emlékszik még az olvasóink közül az évezred végi Metal Hammer kiadásokra, melyekhez mellékleteként egy kazettányi, később CD-nyi válogatást pakolt a szerkesztőség az aktuális, recenzált albumok egy-egy szerzeményével – beindítva a rockerek nyálcsorgató mirigyeinek működését az akkor…
Kíváncsi lennék rá, hogy blogunk húszas-harmincas éveit taposó olvasói közül – van ilyen? – ki tudja kapásból felmondani a Feinstein névről a heavy metal "egyszeregyet" – ha senki, akkor valószínűleg túlbecsültem oldalunk látogatóinak számát, vagy feltételeztem, hogy eléggé elmélyedtek kedvenc zenei…
Alighanem éppen egy mániás epizódomat élem, melynek tárgya a Yes, de rendjén van ez így. Lelkesedhetnék éppen a szó szerint betegre ajnározott, de minimum furcsa (mindössze 18 éves) Billie Eilishért is, csak azért még sokkal, de sokkal többet kellene az asztalra letennie, illetve el kellene mennie…
A Yes minden idők egyik legjobb progresszív rock zenekara, amelynél kevesebb formáció gyakorolt nagyobb hatást a kései utódokra. Ez eddig nem képez(het)i vita tárgyát, mert axiomatikus igazság. A fél évszázados karrier és a 21 stúdió album azonban akkora választékot, olyan már-már földolgozhatatlan…
Már napok óta tudtuk, hogy Ginger Baker súlyos beteg, ma pedig arról számoltak be a hírforrások, hogy a mogorva öreg ütős végleg itt hagyta ezt az árnyékvilágot. Még szerencse, hogy 2012-ben csináltak róla egy kiváló dokumentumfilmet (az egész megnézhető ITT). Tök véletlenül megtaláltam a kocsimban…
Úgy látszik, a 2019-es átmérőjű zenei vasfogaskerekek csikorgása még nem hallatszik fel a föld alól (az undergroundból), esetleg éppen azok a bányászok sztrájkolnak, akik a nekem tetsző stílusok telérében dolgoznak, így üssük el az időt blogunk jolly-joker rovatával, az "Ügyeletes kedvenc"-cel, s ha…
