Nos, ... emlékezetes egy év volt, nem elsősorban, de zenei szempontból is, természetesen. Mivel a zene alapjaiban határozza meg a mindennapjaim, így a nem feltétlen és közvetlen zenei tárgyú történésekben is sok a zene. 21 év után intettem búcsút a munkahelyemnek, hogy egy teljesen más irányba…
Sikeres évet zártunk: nem mintha olvasóink száma az egekbe szökkent volna – megmaradtunk az underground hivatástudattal teli mélyén, amihez mindenféle magyarázatot kreálunk saját magunk vigasztalására –, de ha ez jelent valamit, talán még sosem hirdette ízlésünk kifinomultságát a magyar heavy metal…
Mint a cinikus alteregómat, "Önző/Nagyképű Antalt" ábrázoló mellékelt kép is mutatja, ez az esztendő nem igazán mozgatta meg a fantáziámat. Szó szerint egy-két kivételtől eltekintve még a rajongva szeretett zenekarok és a várva-várt lemezek sem nyűgöztek le. Sajnos akadtak korábbi toplistások által…
Ez van… Hazudni meg minek? Milliószor elmondtuk, hogy azért jó ez a blog, mert gyakorlatilag magunknak írunk, tehát semmiféle megfelelési kényszer nem nyomaszt bennünket. Egyetlen "félnivalóm" Tartuffe megvetése, de ahhoz meg finoman szólva is szokva vagyok…
Tehát: az éves listám kialakulásának…
Ácsi! Ácsi! Ácsi! Lemaradt egy már megjelenésekor előre dobogosként ünnepelt kiadvány! Ez pedig nem más, mint az Orphaned Land: "Unsung Prophets & Dead Messiahs" című albuma! Nincs erre elfogadható magyarázat, két okból sem, egyrészt bőven volt időm fölkészülni a toplista összeállítására,…
Szokásomtól eltérően most elhatároztam, hogy nem fogok panaszkodni, pedig személyesen, magánéletileg minden okom megvan rá (és ez most nem csak a szokványos "magyar epe"). Ami ellenben az év rock/metál fölhozatalát illeti, az sem jobb, sem rosszabb nem volt az átlagosnál. Lehet, hogy nem voltak…
Valószínűleg történelmi magyarázata van a kialakult magyar népléleknek, ami úgy vonzódik az önsajnálathoz, mint egyszeri mágnes a vasorrú bábához. Nem véletlen, hogy bármely sorozat első nézői reakciója a "tavalyi jobb volt" mondás szállóigévé, valamint a popkultúra részévé vált, és a dicsőségnél…
Első számú házi gitárhősünket nem kis feladat elé állítottam, amikor felkértem a TOP 15 megírására. "TOP 5 lehet?" – kérdezte, amire nem válaszolhattam mást, csak azt, hogy igen, hiszen magam is produkáltam már hasonlót, más kérdés, hogy kaptam érte hideget-meleget.. :-))
Nagyon nagy meglepetést…
Rengeteg grunge korszak előtti zenét hallgattam az idén, beszereztem a még hiányzó Dokken, Ratt, Quiet Riot, Vince Neil, stb. kedvenceket CD-n, tehát a lassan elmúló 2017-es évem alapvetően regresszív volt, ami nem jelenti azt, hogy nem figyeltem oda az új megjelenésekre, de nagyon kevés teljes…
Két sommás megállapítással is kénytelen vagyok vitába szállni, melyek lapunk hasábjain mostanában elhangzott, s bár az elsővel lehet nem egyet érteni, a másodikra abszolút bizonyítékom van, mégpedig az évi listám. Tehát: talán még sosem voltam ennyire nehéz helyzetben, ha idei kedvenceimet 15-ös…