Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Circle II Circle: Delusions Of Grandeur (2008)

2008.03.19. 21:20 | Dionysos | Szólj hozzá!


Kiadó:

AFM Records

Honlapok:
www.circle2circle.net
myspace.com/circleiicircle

Zenészek:

Zak Stevens - ének
Paul Michael Stewart - bőgő
Andy Lee - gitár
Evan Christopher - gitár
Robert T. Drennan - dobok




Dalcímek:


01. Fatal Warning
02. Dead Of Dawn
03. Forever
04. Echoes
05. Waiting
06. Soul Breaker
07. Seclusion
08. So Many Reasons
09. Chase The Lies
10. Every Last Thing

Azon szerencsések közé tartozom, akik láthatták a Savatage-t élőben Zak Stevens számomra tökéletesen érthetetlen kilépése után is. A 2002 februári koncert (Bécs, Planet Music -- az előzenekar az Ark és a Threshold volt!!!) új énekese, Damond Jiniva nagyon meggyőző teljesítményt nyújtott, de nekem azért nagyon hiányzott Zak kiváló orgánuma. Fogalmam sincs mi volt a kiválás valódi oka, de a legendás floridai power banda legénysége ilyen-olyan projektekben azóta is csak teremtő erői szétforgácsolásával van elfoglalva. Zak Stevens saját együttesével csupán annyit ért el, hogy a Savatage hatalmas árnyékában gyalogolva visszaminősítette magát a másodosztályba.

De ne legyünk olyan szigorúak! Történetesen az új album, a "Delusions Of Grandeur" a három korábbi Circle II Circle lemezhez mérve egyértelműen a banda legjobb teljesítménye.  Az új nótákat hallgatva az a vélemény formálódott meg bennem, hogy a Sava-leszármazottak közül (beleértve Jon Oliva legújabb "fájdalmát" is) most Zak Stevens társulatának sikerült előállni a legizmosabb anyaggal. A hangzás sajnos egy kicsit aránytalan, a vokál-sáv eléggé tolakodó, de végeredményben ez a zene mégiscsak Zakről szól. Nos, szerez is nekünk néhány nagyon szép pillanatot; kiváltképp a "Forever", az "Echoes", a "Chase The Lies" és az "Every Last Thing" érdemel dicséretet.

Azért a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy akármilyen dögös - mondhatnám Savás - is az új CIIC album, mégis sovány vigasz ahhoz képest, amit egy új Savatage lemez jelent(het)ne. Ebben az értelemben szinte prófétai a lemez címe: nem más ez, mint a Sava néhai nagyságának puszta káprázata!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr7388420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.