@Styxusa: üdv, a Beardfish későn érkezett hozzám, de mindenképpen érdemes lenne írni róla, tervezem is. Riot V-ről szerintem írtam valamelyik Ballroom Blitzben.
@beardfish: a szerkeztőség mellett neked is köszönöm a listát, klassz dolgok bukkantak fel itt is!
Beardfish és a Ballroom Blitz után szabadon (január közepén) itt van még egy lista azokról az anyagokról, amik ugyan nem bukkantak fel az oldalon, de érdekesek lehetnek másnak is
(főleg prog/hard rock/pszichedelia/nwobhm irányban):
1. Geordie Greep - New Sounds (két Frank, Sinatra és Zappa véletlenül egy testben reinkarnálódtak és latin zenében "egyeztek meg". Idén az egyik legeredetibb dolog, amit hallottam)
2. SLIFT - Illion (Franciaország a Gong/Trust/Gorija-n túl is tud még minőségi rockzenét produkálni, mégha gyengébb is lett egy hajszálnyival mint az előző album)
3. Jack White - No Name (ha szeretted a White Stripes-t)
4. Danava - Live (gyakorlatilag egy best-of a zenekar munkásságából, 70-es évekbeli hard rocktól, NWOBHM-on modern psychedeliáig minden van itt)
5. Sacri Monti - Retrieval (Radio Moscow/korai Blues Pills, Black Sabbath és Wishbone Ash kombója)
6. Moggs Motel - Hogy ne csak (amúgy megérdemelten) Schenkerről emlékezzünk meg, az UFO énekese, Phil Mogg összerakott egy elég kellemes hard rock albumot Neil Carterrel meg egy rakat ismeretlen zenésszel kb a késő 80-as/kora 90-es évek UFO stílusába. Amúgy Schenker április 17-én Bécsbe jön!
7. Black Country Communion - V: Nagyon sokára adta meg magát az album, de nagyon megszerettem végül. Amúgy ők is jönnek ám Bécsbe június 17-én (puffogás: majdnem kétszer annyiba kerül a jegyár mint Michael Schenkerre)
8. Beardfish - Songs for Beating Hearts
9. Riot V - Mean Streets (őszintén szólva inkább a Satan/Accept/Saxon új albumait említeném itt, de azokról írtatok, a Riot V talán pont kimaradt)
10. Deep Purple =1 (na jó, erről írtatok, de annyira tetszett ez az album, hogy nem lehet elégszer meghallgatni!)
További élvezetes írásokat és jó zenei termést kívánok!
@turisas: a pokolgép - Dokken "ihlet" még meg is van, de a Bikinit nem igazán ismerem egy-két slágert leszámítva. Egy-két linket tudsz adni, hol nyúltak Malmsteen-től?
Azért ez az albumborító "büntető" kategória...Én bevallom, hogy a tényleg rocktörténeti szerep ellenére Schonra az általad recenzált Hardline albumról figyeltem fel. Bár a Soul Sirkust is sokat hallgattam annak idején, de akkor nem tűnt fel.
@turisas: ja, es Bikini - Yngwie!
Bikiniék arcátlansága azért tényleg döbbenetes, mert egyszer sem ok lenyúlni egy megtetsző riffet, de kétszer is meglépni a legkisebb változtatas nélkül, az már több mint kínos...
Talan erdemes lett volna belinkekni a dalunkat is, hogy egyértelmű legyen a pofátlan, sunyi elbirtoklás (pl.Bikini -Warrant; Pokolgep - Dokken) es a zenei ihlet közti különbség. :-)))
@Kotta: En chemical fan vagyok. Brutalis megszólalás, fasza dalok. Meghallgattam az újat, nekem sehol nincs ahhoz a lemezhez. Ugyanazt tudom mondani, ami már itt ismert vesszőparipám; hiaba telt el sok-sok év, a megszólalás visszafejlődött, döglött, konzerv hangzás, kiábrándító. Tényleg csak azt inditja el bennem, hogy hoppá, hallgatok már egy kis faja chemical weddinget. Apetizer. :-)
@Dionysos: én is azt a lemezét szeretem igazán/legjobban (még a Balls is tetszett anno), mégis a Chemical Wedding lett valamiért klasszikus az idők során. A Mandrake szerintem utóbbi vonalát követi, azzal lenne érdemes összehasonlítani inkább.
Akinek az Accident az etalon, az szerintem sem ezt, sem a Weddinget nem igazán érti/szereti. De láthatóan vannak, akik igen. :)
Nem föltétlen vagyok az a típus, aki azt mondja: régen minden jobb volt. De miután szinte mindenhol (pl. a Hammerworld szerkesztőségében) jól szerepelt a tavalyi Bruce Dickinson lemez, újrahallgattam a régieket, főleg az "Accent of Birth"-öt. Hááát, nem is ugyanaz a kategória!!! Egyszerűen nincs összehasonlítás!!! Ha a "The Mandrake Projekt" pl. az említett "Accident of Birth" után jön ki, mindenki farkast kiált és végzetes minőségi zuhanásról beszél, de ma már ez is élbolyos. Ne, ez nincs rendjén.
Azért ez a hónap akkor is extrán kiemelkedőnek számított, én úgy emlékszem, hogy még elég sokáig emlegettük is, hogy ilyen nem volt és nem is lesz még egy.
Ha jól emlékszem a fenti listáról 9 kazettát is megszereztem viszonylag rövid időtávon belül (kb. 1 év :)), az átlag pedig szerintem max 2-3 volt egy adott hónap sokkoló korongjai közül.
Nem akarok semmit mondani ezzel, csak letámadott a nosztalgia.
@Borathan: Ezt írtam volna én is, mint te! Nem szabad, nem is lehet összehasonlítani a különböző generációk zenei befolyásoltságát, érdeklődését, a zene szerepét. Akkor az volt, ma más van.
Emlékszem édesapám reakciójára, amikor elmagyaráztam neki, hogy miért hallgatok 14 évesen 30 külföldi együttestől is kazettát és ő értetlenkedve csak annyit mondott: amikor itt vannak a Beatles, a Bee gees, az Abba és a BoneyM, lemezek, akkor minek több?
Mellesleg ma már én is megmosolygom azokat, akiknek elég 30 zenekartól szerzeményeket hallgatni...
A No prayer for the dying valóban gyengébb lett az elődeinél, de szerencsére én pont akkor vettem meg műsoros kazin, amikor lelkileg az talált be a legjobban. És azért, mert más volt, mint amiket addig megismertem. Azóta is szívesen hallgatom, annak ellenére is, hogy magam is úgy vélem, nem lett klasszikus.
Amúgy tenyleg kulturtörténeti aranybánya.
Pl Tyketto debüt. Lenard Laci azt irja, hónapok múlva egész Amerika a zenekar labai előtt fog heverni.
Ehhez képest...
Na de honnan tudhatta volna, hogy nehany hónap es az egesz stilus megy a kukába. Amugy meg velhetően igaza lett volna.
De erdekes az is, ahogy ugyanő eppen ebben a szamban ir az Alice In Chains - Facelift lemezeről összesen 6 sorban;
Honap legfurcsabb albuma/ Megfoghatatlan, szinte kabíto muzsika/világfajdalommal telített, kántálásszerű énekkel. Hangulatzene, kimondottan pesszimistáknak.
És lám, hónapok múlva nem az életigenlő Tyketto, hanem az AIC es tarsai előtt kapitulál a zeneipar.
Dionysos Rising
Utolsó kommentek:
turisas 2025.01.16. 23:16:24
Yngwie :Crystall Ball - szeles tagas a ter
Mindkettő arcátlan.
Bejegyzés: HSAS (Hagar-Schon-Aaronson-Shrieve): Through The Fire (1984)
Styxusa 2025.01.16. 19:20:50
(@Kotta: szintén, időközben a Riotról szóló cikkre is rábukkantam)
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
garael 2025.01.16. 18:16:49
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
Kotta 2025.01.16. 10:54:51
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
Dionysos 2025.01.16. 09:21:34
dionysosrising.blog.hu/2024/06/13/black_country_communion_v
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
Styxusa 2025.01.15. 23:58:52
Beardfish és a Ballroom Blitz után szabadon (január közepén) itt van még egy lista azokról az anyagokról, amik ugyan nem bukkantak fel az oldalon, de érdekesek lehetnek másnak is
(főleg prog/hard rock/pszichedelia/nwobhm irányban):
1. Geordie Greep - New Sounds (két Frank, Sinatra és Zappa véletlenül egy testben reinkarnálódtak és latin zenében "egyeztek meg". Idén az egyik legeredetibb dolog, amit hallottam)
2. SLIFT - Illion (Franciaország a Gong/Trust/Gorija-n túl is tud még minőségi rockzenét produkálni, mégha gyengébb is lett egy hajszálnyival mint az előző album)
3. Jack White - No Name (ha szeretted a White Stripes-t)
4. Danava - Live (gyakorlatilag egy best-of a zenekar munkásságából, 70-es évekbeli hard rocktól, NWOBHM-on modern psychedeliáig minden van itt)
5. Sacri Monti - Retrieval (Radio Moscow/korai Blues Pills, Black Sabbath és Wishbone Ash kombója)
6. Moggs Motel - Hogy ne csak (amúgy megérdemelten) Schenkerről emlékezzünk meg, az UFO énekese, Phil Mogg összerakott egy elég kellemes hard rock albumot Neil Carterrel meg egy rakat ismeretlen zenésszel kb a késő 80-as/kora 90-es évek UFO stílusába. Amúgy Schenker április 17-én Bécsbe jön!
7. Black Country Communion - V: Nagyon sokára adta meg magát az album, de nagyon megszerettem végül. Amúgy ők is jönnek ám Bécsbe június 17-én (puffogás: majdnem kétszer annyiba kerül a jegyár mint Michael Schenkerre)
8. Beardfish - Songs for Beating Hearts
9. Riot V - Mean Streets (őszintén szólva inkább a Satan/Accept/Saxon új albumait említeném itt, de azokról írtatok, a Riot V talán pont kimaradt)
10. Deep Purple =1 (na jó, erről írtatok, de annyira tetszett ez az album, hogy nem lehet elégszer meghallgatni!)
További élvezetes írásokat és jó zenei termést kívánok!
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
Styxusa 2025.01.15. 18:11:55
Bejegyzés: HSAS (Hagar-Schon-Aaronson-Shrieve): Through The Fire (1984)
Dionysos 2025.01.11. 15:51:13
Bejegyzés: HSAS (Hagar-Schon-Aaronson-Shrieve): Through The Fire (1984)
garael 2025.01.10. 18:31:27
Bejegyzés: HSAS (Hagar-Schon-Aaronson-Shrieve): Through The Fire (1984)
turisas 2025.01.10. 11:50:27
Bikiniék arcátlansága azért tényleg döbbenetes, mert egyszer sem ok lenyúlni egy megtetsző riffet, de kétszer is meglépni a legkisebb változtatas nélkül, az már több mint kínos...
Bejegyzés: HSAS (Hagar-Schon-Aaronson-Shrieve): Through The Fire (1984)
turisas 2025.01.10. 11:43:48
Bejegyzés: HSAS (Hagar-Schon-Aaronson-Shrieve): Through The Fire (1984)
Kotta 2025.01.10. 10:47:47
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
turisas 2025.01.10. 01:31:38
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
Kotta 2025.01.09. 21:01:41
Akinek az Accident az etalon, az szerintem sem ezt, sem a Weddinget nem igazán érti/szereti. De láthatóan vannak, akik igen. :)
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
Dionysos 2025.01.09. 20:04:42
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
turisas 2025.01.06. 12:54:20
Így van, ez messze nem átlagos hónap volt azért...
De egy átlagos hónapban is volt 1-2 olyan lemez, ami a mai napig klasszikusnak számít.
Bejegyzés: Daliás Idők
chandalen 2025.01.06. 11:41:29
Ha jól emlékszem a fenti listáról 9 kazettát is megszereztem viszonylag rövid időtávon belül (kb. 1 év :)), az átlag pedig szerintem max 2-3 volt egy adott hónap sokkoló korongjai közül.
Nem akarok semmit mondani ezzel, csak letámadott a nosztalgia.
Bejegyzés: Daliás Idők
Régi Olvasó 2025.01.05. 20:39:06
Emlékszem édesapám reakciójára, amikor elmagyaráztam neki, hogy miért hallgatok 14 évesen 30 külföldi együttestől is kazettát és ő értetlenkedve csak annyit mondott: amikor itt vannak a Beatles, a Bee gees, az Abba és a BoneyM, lemezek, akkor minek több?
Mellesleg ma már én is megmosolygom azokat, akiknek elég 30 zenekartól szerzeményeket hallgatni...
A No prayer for the dying valóban gyengébb lett az elődeinél, de szerencsére én pont akkor vettem meg műsoros kazin, amikor lelkileg az talált be a legjobban. És azért, mert más volt, mint amiket addig megismertem. Azóta is szívesen hallgatom, annak ellenére is, hogy magam is úgy vélem, nem lett klasszikus.
Bejegyzés: Daliás Idők
garael 2025.01.05. 18:29:40
Bejegyzés: A szerkesztőség kedvencei – 2024
turisas 2025.01.05. 13:59:28
Pl Tyketto debüt. Lenard Laci azt irja, hónapok múlva egész Amerika a zenekar labai előtt fog heverni.
Ehhez képest...
Na de honnan tudhatta volna, hogy nehany hónap es az egesz stilus megy a kukába. Amugy meg velhetően igaza lett volna.
De erdekes az is, ahogy ugyanő eppen ebben a szamban ir az Alice In Chains - Facelift lemezeről összesen 6 sorban;
Honap legfurcsabb albuma/ Megfoghatatlan, szinte kabíto muzsika/világfajdalommal telített, kántálásszerű énekkel. Hangulatzene, kimondottan pesszimistáknak.
És lám, hónapok múlva nem az életigenlő Tyketto, hanem az AIC es tarsai előtt kapitulál a zeneipar.
Bejegyzés: Daliás Idők