Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Speaking To Stones: Speaking To Stones (2006)

2008.06.05. 12:00 | Dionysos | Szólj hozzá!


Kiadó:

Lion Music

Dalok:

01. Still Life
02. Rescue Me
03. Waiting For…
04. Down
05. My Final Sin
06. Close To The Sky
07. Shallow
08. Nothing


Honlap:

www.myspace.com/speakingtostones

Zenészek:

Tony Vinci – gitár, billentyűk, dob program
David Callari – bőgő, dob program
Richard Fink IV – ének
(Rich Dellapietra – billentyűk)

Ez a furcsa nevű progresszív metál csapat Rochester, New York-ban alakult meg jellegzetesen olasz amerikai közegben. Az STS zenei agya a kiváló képességű gitáros, Tony Vinci, aki kb. 2-3 éves munkával majdnem teljesen egyedül írta meg az egész lemezt. A bandához szinte az utolsó pillanatban csatlakozott Richard Fink IV énekes, akinek hangja ugyan jó és hallhatóan képzett, ebben a közegben mégis kakukktojásnak tűnik. Stílusa és dallamai inkább a grunge vagy az alternative rock kategóriában jogosítanák föl vérmesebb reményekre.

Bár az ének erősen tájidegennek tűnik, zeneileg-hangszeresen alig lehet kifogással élni. Tony Vinci gitáros stílusa egy másik nagy New York-i olasz amerikai zenészével rokon; John Petrucci hatása egyszerűen tagadhatatlan. Bár Tony Vinci biztosan sok Dream Theater-t hallgat (ez különösen tettenérhető a "Shallow" című dalban), az STS világa sokkal borongósabb, belassultabb; sok tekintetben a Sieges Even-re emlékeztet. Érdemes megjegyezni, hogy ütős hiányában a lemezt dob programokkal vették föl, s még magam is meglepődtem, hogy ez mennyire nem zavaró. Általában az ilyen anyagokat íves mozdulattal hajítom a kukába, de úgy látszik, a technika mérföldekkel jár már előttem.

Nos, a végeredmény rém fura, bár rossznak egyáltalán nem mondanám: kb. olyan, mintha John Petrucci a Sieges Even-nel és Chad Kroeger-rel (Nickelback) állt volna össze egy projekt erejéig. A "Down", a "My Final Sin", és a már méltatott "Shallow" című nóták kifejezetten szórakoztatóak. Az egész inkább érdekes, mint maradandó.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr34504897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.