Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

TOP 10 (2008)

2009.01.13. 10:53 | Dionysos | 6 komment

Olyan nyögvenyelősen indult ez az év rockilag, hogy már komolyan aggódni kezdtem, az év végi tízes lista "stílusbepunnyadás" miatt elmarad. (Ez még akkor is igaz, ha egyébként a 2008-as év a legnagyobb rock ikonok visszatérésétől volt/van/lesz hangos, a szó szoros és legnemesebb értelmében.) Szeptembertől aztán elkezdtek bejelentkezni az élbolyba a lemezek, olyan váratlan irányból is, mint Izrael (Amaseffer), vagy akár Bosznia (Emir Hot).

A tavalyi kedvencekkel összevetve az idei befutókat, azt látom, hogy idén nem az agyas, progresszív, hanem az egyszerűbb (nekik legyen mondva...), klasszikus metal zenék vertek le a lábamról. Azt a megrázkódtatást pedig, hogy Yngwie és Uli Jon Roth még protekcióval sem kerültek az első két helyre, a mai napig nem hevertem ki.

Na nézzük!

1. Rage: Carved In Stone
Szar hír a többségnek, de ha a Rage lemezt ad ki, akkor olyan előnnyel indul a mezőnyben, mint Phelps az úszók között. Bumm a fejbe power metal, teketória nélkül. Maestro Viktor Smolski előtt pedig rogyjanak meg a térdek. Először ugyan furcsa volt a lemez szikársága, de aztán végem lett. Smolski for president!

 

 2. Emir Hot: Sevdah Metal
Már a borító alapján tudtam, hogy gyilkos. Yngwie-metal, jó adag balkánnal és páratlan ritmussal.  Hihetetlen, de felerősíti egymást a két eltérő markáns zenei világ. John West, Terrana, valamint Emir gitármágus. És ahányszor beindul a zabolátlan balkán henger, magam is átalakulok erős szőrzetű, szilaj dinári típussá, és szinte késztetésem van, hogy a hangulat tetőfokán a levegőbe lőjek egy sorozatot.
 

3. Andre Matos: Time To Be Free
Klasszikus zenével átitatott progresszív power-speed stílust ennél magasabb szakmai színvonalon képtelenség játszani. Matos karnagy úr Brazíliából oktatta Európát. Mesterkurzus.

 

 

 

4. Amaseffer: Slaves for Life
Kakukktojás, nem is igazán metal, bár Mats Leven énekel rajt'. Közel-keleti hangulat, a nyugati és az arab kultúra találkozása és kiengesztelődése. Engem úgy találtak el, mint az izraeli rakéták a Hamász kiképzőbázisait, ha már úgyis a kiengesztelődésnél tartunk.

 

 

5. Firewind: Live Premonition CD+DVD
Nem is kérdés. Klasszikus heavy metalban most nincs jobb náluk. Egy stílus, amelyen nem fog, hanem mint a jó boron, nemesít az idő. Még a koncertre is legszívesebben magasszárú pumában mentem volna.

 

 

 

 

 

6. Oliva's Pain: Global Warning
Savatage helyett. A szenvedélyes power metal mértékegysége és egyben féltve őrzött etalonja: J. Oliva.
 
 

 

 

 

7. Dalriada: Szelek
Végre! Magyar zenekar az első tízben! Már tavaly is be kellett volna kerülnie a Stainless Steelnek, de éppen lecsúsztak. Welcome!!!

 

 

 

 

8. Falconer: Among Beggars And Thieves
Nem lehetek elég hálás Mathias Blad-nak azért, hogy amikor a musical szót meghallom, elsőre nem a nanosztár kettes befutója jut eszembe, azzal a lehetetlen bárgyú fejével, hanem Ő és a Solymász. A kristálytiszta musical hang, és a középkori folk metal ötvözete nekem most lett először egy szép nagy, kerek 10-es.

 

 

9. Avantasia: The Scarecrow
Az első két nóta után akár végig is finghatta volna Tóbiás az anyagot, akkor is a legjobbak között lenne.  A Scarecrow önmagában az év dala.  DVD-t, de már!!!

 

 

 

 

10. Yngwie Malmsteen: Perpetual Flame
Ha valaki elolvassa a kritikát, nem fogja érteni, hogy mit keres itt a Mester. Én sem nagyon, viszont űzött vadként rohannék egész évben, ha nem adnám meg neki az esélyt. A lelki békém miatt, meg azért, hogy iszonyú energiákat öltem a lemez megkedvelésébe.

 

 

 

Akik viszont minden további nélkül Yngwie helyére kerülhettek volna egy igazságosabb világban...

1. Bob Katsionis (Firewind): Noemon
2. Metallica: Death Magnetic
3. Empyrios: The Glorious Sickness
4. Million: Thrill Of The Chase
5. Dragonforce: The Ultra Beatdown
6. Shadrane: Temporal
7. Harmony: Chapter II: Aftermath
8. Dreamtide: Dream And Deliver
9. Brainstorm: Downburst
10. Evergrey: Torn

Túrisas

------------------------------------------------------



A 2008-as esztendő valóban gyengécskén indult, de – mint kiderült – nincs okunk panaszra. Bár három nagy (és megjegyzem kimondottan jól sikerült) visszatérésnek is szem- és fültanúi lehettünk (Metallica, AC/DC, Guns N' Roses), de a szokásos nagyágyúk most elmaradtak, főleg azért, mert tavaly jócskán durrogtattak. De jól is van ez így, legalább kevésbé ismert bandák és előadók is kaptak egy esélyt, amit – hál' Istennek! – ki is használtak.

Elképesztően színes, változatos nemzetközi fölhozatal jellemzi a 2008-as TOP 10-es listát. A metál bizonyítottan globális jelenség! Svédország (Harmony), Finnország (Reversion), Németország (Brainstorm, Rage), Franciaország (Vivien Lalu's Shadrane), Görögország (Firewind), Olaszország (Marco Sfogli, Empyrios), Kanada (Dave Martone), USA (Neal Morse). És akkor még nem beszéltünk az olyan egyáltalán nem elhanyagolható közreműködőkről, mint Viktor Smolski (Fehéroroszország), Paul Bielatowicz (Nagy-Britannia), stb.

Nos, íme a lista! A helyezések ezúttal nincsenek kőbe vésve; a sorrend - ha nem is esetleges - mindenesetre képlékeny.

1. Harmony: Chapter II: Aftermath
Markus Sigfridsson (7Days, Darkwater) újabb mesteri húzása, amivel bebizonyította, hogy mind zeneszerzőként, mind gitárosként megüti azt az elképesztően magas szakmai színvonalat, amit honfitársa, Magnus Karlsson is képvisel (Allen/Lande, Last Tribe, Starbreaker, stb.).

 

 

 

2. Empyrios: The Glorious Sickness
A taljánok válasza a SymphonyX zseniális "Paradise Lost" lemezére: fejszaggató riffek, briliáns szólók, bődületes ének, s mindez rendkívül modern köntösben, jókora adag Nevermore, Strapping Young Lad és Raintime beütéssel.

 

 

 

3. Firewind: Live Premonition CD+DVD
Ezzel az élő anyaggal (amelyre itthon gyalázatosan kevesen voltak kíváncsiak) a görög Firewind ünnepélyesen bebocsátást nyert az Olymposz hegyén álló Pantheonba… és ez nem mese, mítosz vagy mendemonda.

 

 

 

 

 

4. Shadrane: Temporal
Az év egyik legnagyobb meglepetése. Az ilyen szuperprodukciós, sok meghívott zenésszel és énekessel dolgozó projektekben nagy a rizikó. Vivien Lalu billentyűs azonban hihetetlenül erős anyagot dobott össze, ráadásul mintha az én kedvenc zenészeimnek listájáról válogatta volna ki a munkatársait.

 

5. Reversion: King Of Deceit
De őszintén: ki a pikula hallott már ezekről a finn srácokról? Egyáltalán forgalmazza valaki a lemezüket? Lehet ezt boltban kapni? Pedig egészen egyéni, varázslatos hangulatú, keleti motívumokkal fűszerezett progresszív metál muzsikájuk rendesen odapakol. Állandó vendég a lejátszómban.

 

 

6. Marco Sfogli: There's Hope
Miután ezt az olasz gitárzsenit volt szerencsém Rómában James LeBrie-vel élőben is látni-hallani, türelmetlenül vártam a beígért instrumentális lemezt. Elképesztően széles skálája a különböző stílusoknak és hangulatoknak! Egyesek hiányolták a zenei koherenciát, én csak azt látom bizonyítva, hogy Marco határozottan sokszínű egyéniség.
 


 

7. Brainstorm: Downburst
Ó, az a húsvéti koncert az Avalon Klubban (R.I.P.)! Igazi power metal blitzkrieg; ebben nagyon szakosak a németek. A dalok hibátlanok és Andy B. Frank mellé (aki nálam elnyerte az év frontembere díjat) már csak egy Gus G (Firewind) féle szólógitáros hiányzik az üdvösséghez.

 

 

8. Neal Morse: Sola Scriptura & Beyond DVD
Nem tudom, hogy progresszív rock-ot lehet-e magasabb színvonalon játszani élőben, főleg úgy, hogy a zenészeknek csak néhány nap állt rendelkezésre a dalok összepróbálására. Nekem ez most jobban bejött, mint az új stúdióalbum (Lifeline). A "beugrós" ifjú angol titán, Paul Bielatowicz meg legitározza a csillagokat az égről.

 

 

 

 

9. Dave Martone: Clean
A magyar származású kanadai gitárbűvész, a nagy személyes kedvenc dicsőséges "visszatérése a földre", amihez nem kisebb nevek asszisztáltak, mint Greg Howe, Joe Satriani, Billy Sheehan és Jennifer Batten.

 

 

 

10. Rage: Carved In Stone
Nem vagyok nagy rajongója Peavy Wagner hangjának, de amit Smolski művel, az egyszerűen lehengerlő. Lehet, hogy reflexből vagy stíluspreferenciáim miatt a Malpractice vagy a Seventh Wonder új lemezének kellene itt szerepelnie, de a Wigwam-os április 13-i Rage koncerten végképp meggyőződtem arról, hogy ez a Düh-ös jelenség megkerülhetetlen.

 

 

Sajnos a tavalyi évet sem úsztuk meg kisebb-nagyobb csalódások nélkül. A Túrisas által is említett két gitáros óriás (Yngwie Malmsteen, Uli Roth) mellé kénytelen vagyok még odabiggyeszteni Joe Satriani mestert is, akinek "Professor Satchafunkilus and the Musterion of Rock" című albuma ugyanazt a reakciót váltotta ki belőlem, mint a lemez címe: "Mi a szar akar ez lenni? "

Ennél azért kisebb, de azért meglehetősen fájdalmas megrázkódtatás volt a svéd progresszív gigász, az Andromeda új hangzóanyaga. Az "Immunity Zone" övön aluli ütésnek számít azok után, hogy a "Playing Off The Board" DVD tavaly mindkettőnknél ezüstérmes volt.

Végül, az év faszkalapja címet vita nélkül Rick Rubin producer nyerte el (hangmérnökeivel osztozva e kétes értékű trófeán) azzal, hogy az elmúlt több mint 15 év messze legjobb Metallica anyagát tönkrevágta egy túlkompresszált, alul-fölül digitálisan "kopaszra" nyírt sound-dal. Botrányos, hogy a Box Set-ben megjelent demo verzió és a "Broken, Beat & Scarred"  Guitar Hero-nak újrakevert változata százszor jobban szól, mint a hivatalos CD. Hogy a "Death Magnetic" nem jutott be a TOP 10-be, az csakis ennek és Kirk "képtelen vagyok egy tisztességes, összeszedett szólót megírni" Hammett-nek köszönhető.

Nagy lemaradók:

Malpractice: Triangular
Seventh Wonder: Mercy Falls
Evergrey: Torn
Presto Ballet: The Lost Art Of Time Travel
Circle II Circle: Delusions of Grandeur
Dominici: O3 A Trilogy – Part 3
Tomorrow’s Eve: Tales From Serpentia
Cloudscape: Global Drama
Ivanhoe: Lifeline
Whitesnake: Good To Be Bad
Jorn: Lonely Are The Brave

Tartuffe

Címkék: toplisták

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr80874446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2009.01.13. 19:27:30

Kicsit let me piszkálódni - persze csak finoman, mert Moldova szavaival élve akkora szívem van, hogy egy hentes egy hétig elélne belőle:
Túrisas kolléga: ha Te az Emir Hot lemezborítót látva egyből meg tudtad jósolni, hogy ez biony balkáni virga-metal, akkor hagyd ott a mostani szakmádat, és menjél a NÁJ-ba dolgozni (Nagy Állami Jósda):D. Én bevallom, azt sem tudtam eredetileg, hogy létezik ebben a térségben zene.:D. Annyit még hozzá tennék, hogy a folkos részt adó "sevdah" nem éppen a lövöldözéses balkáni csürdöngölő, hanem melankólikus szerelmi műfaj, úgyhogy lövöldözés helyett inkább ifjú Werther felovasását ajánlanám a lemez hallgatása után :D.

Andre Matos lemezével egy évet csúsztál, mert az biza 2007-es.

A Falconernél persze csak szubjekív vélemény, de egyrészt Mathias csak a metal érában villoghat "mjuzikeles" hangjával, másrészt szerintem a gyors speedes részeknél gyakran lemaradt az ütemekről - ettől függetlenül nekem is nagyon tetszik az anyag, meg az énekes is.

Tartuffe dolgaihoz sajna nem nagyon tudok semmit fűzni, mert az én zenei ízlésem túl tufa ehhez a progresszív hokizomadta muzikális aggyúrásos világhoz. Talán csak annyit kötekednék - de goni vagyok - , hogy a Brainstorm-ot nem autentikus blitzkrieghez hasonlítani ,lévén nem speed metalos rohambrigád, hanem inkább középtempós favágó csapat.
no, most jól kigonoszkodtam magam, ja, és még egy koki a fejre - Csabikám, most akkor ki is a trágár?

Höhöhöhö, egyébként gratula a kommentekhez, jók lettek, és annnak különösen örülök, hogy nem a Gorgoroth ( vagy mi a franc) végzett a listátok első helyén.

Éljen a haza, meg Balázs Pali ( bocsi, de ez már végig rajtad fog maradni).
Gari

Dionysos 2009.01.14. 08:37:06

Azt kell gondoljam Gari, hogy törzsolvasó vagy, ami módfelett megtisztelő. Vagytok vagy tízen...
Megállapításaidhoz viszont szükséges némi helyreigazítás, de semmi baj, tévedni emberi dolog.
Tehát:
Nem lettem trágár, hiszen világ életemben az voltam.
Az Emir Hot borítója alapján csak azt éreztem, hogy gyilkos. Van ilyen, néha megérzi ezt az ember. A műfaji beazonosítás azonban empirikusan történt, ezért bátorkodtam a gyilkos jelző után pontot tenni, ami elkerülhette a figyelmed...
A sevdah tényleg inkább szomorú, de olyan jó mondat volt a lövöldözéses, hogy nem volt szívem lehagyni.
Andre Matos. Igen, te valóban türelmetlen ember lévén nem tudtad kivárni a hivatalos európai megjelenést (2008 február), ezért Netről letöltötted az illegálisan felpakolt japán kiadást. Legyen akkor ez is tévedés.
Falconer és Blad. - Lehet szeretni vagy nem szeretni, de az nem igaz, hogy akár csak egy ütemet is csúszna. Ezt még náluk lényegesen amatőrebb zenekarok is kieditálnák a stúdióban. Én egyedül eddig csupán rudi Pell lemezén hallottam olyat (Eye Of The Lost nóta), hogy az akkordbontás el lett baszva és úgy hagyta a marha, ami nemzetközi szinten szerintem példátlan, pedig jó néhány szar lemezt meghallgattam már életem során.
Egyebekben nincs kifogásom.
A Gorgoroth már csak azért sem lehet befutó, mert buzi a csávó, ami black metalban végkép sehogy nem mutat...

garael 2009.01.14. 20:48:49

@Dionysos:
Trágár mivoltodnak minden bizonnyal a női munkatársaid örülhetnek, látod , én nem lehetek ilyen - mert nincsenek női munkatársaim - (no, szar poén volt, tudom).

A pontot a gyilkos szó után valóban nem vettem észre.

Azért hallgasd meg Mathiast még egyszer, figyelve az általam írtakra, és hallani fogod, hogy valami nem stimmel ( valszeg mást értesz lemaradáson, mint én, de ugye én csak lelkes amatőr vagyok.) Örülök, hogy szegény Rudiba ismét sikerült belebikázni, szerintem Te a Túró Rudit sem szereted már a gitáros miatt :D:D:D.
A homoszexualitás mostanában már a vámpíroknál is menő, hát akkor meg földi szolgáiknál?.....D

Hiányolom a listáról egyébként Karlsson mester ténykedéseit, úgy vettem ki a korábbi írásaidból, hogy szereted az ipsét.

alízka (törölt) 2009.01.15. 15:57:45

hülyebuzííííííííííííííííík!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
nagyon jól írotk, basszátok meg, csak tényleg ne trágárkodnátok folyékonyan!
kétzenebuzinemnormáliselmebeteg!
puszi!

Dionysos 2009.01.16. 08:16:27

Kis feleségem, cukorfalat...

Karlsson tényleg nagy kedvenc, de csak olyan lemezek jöhetnek szóba a TOP 10-ben, amelyeket eredetiben birtoklom.

Kotta 2009.02.04. 09:23:45

Ezek is jó kis listák, sok helyen összecsengenek az enyémmel. Egy baj van csak, egyik-másik lemezt nem hogy megvenni nem lehet, de még letölteni is igencsak nehézkes...
Szóval nem kifejezetten mainstream a profil :-)