Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak




 

ws szines.jpg

Oficina G 3: Depois Da Guerra (2008)

2009.08.02. 15:38 | Dionysos | 2 komment

Kiadó:
MK Music

Honlapok:
www.oficinag3.com.br
myspace.com/oficinag3

Zenészek:

Mauro Henrique - ének
Juninho Afram - gitár
Duca Tambasco - bőgő
Jean Carlos - billentyűk

Na, itt egy brazil banda, amelyet tuti nem ismernek idehaza. Ha van olyan magyar rock/metál rajongó, aki hallott róluk, esetleg rendszeresen kagylózza őket, az előtt tényleg le a kalappal. Én kimondottan élvezem, amikor olyan együttesekre hívhatom föl gyér olvasóközönségünk figyelmét, amelyeknek egyébként alig vagy egyáltalán nem lenne esélyük eljutni az átlag magyar "rock-arcú" sráchoz (ha van álomarcú lány, akkor van rock-arcú srác is).

Köztudomású, hogy Brazília nagyon élénk zenei élettel és egy rakás neves metál bandával büszkélkedhet. A bizarr névre "keresztelt" Oficina G 3 azonban az Angrá-hoz, Shaman-hoz, Hibriá-hoz, stb. képest a nemzetközi piacon jelentős hendikeppel indul, mivel portugálul énekelnek. Ez engem éppen vajmi kevéssé zavar, mert egyrészt általában nem különösebben foglalkoztatnak a dalszövegek, másrészről az általam nagyon nagyra becsült Goncalo Pereira "@g_spot" (2004) című lemezének énekes nótáin immáron megedződtem (itt). Különben a lemez utolsó három nótája már angolul szólal meg; ezek közül a kimondottan (de pozitív értelemben) Nickelback-esre sikeredett "Unconditional" szerepel az albumon portugálul is (video itt), a "People Get Ready" pedig az ismert Jeff Beck – Rod Stewart sláger földolgozása (Jeff Back: Flash, 1985).

A Juninho Afram gitáros köré szerveződött csapat eredetileg a Stryper és Petra típusú white metal, hard rock stílusban kezdte pályafutását még a '80-as évek végén, majd később vett egy kanyart a populárisabb irányzatok felé, hogy azután a bődületes hangi adottságokkal megáldott Mauro Henriqe becsatlakozásával és a 2008-ban megjelent "Depois Da Guerra" (A háború után) lemezzel beálljon a progresszív metál táborba. Maradtak a keresztény hit által ihletett szövegvilágnál (hasonlóan a honfitárs Menahem-hez, kritika itt), de zeneileg frissítettek egy kicsit, főleg a "New Wave of American Heavy Metal" irányába, az Avenged Sevenfold és a Killswitch Engage stílusában. Az eredmény nagyon is fogyasztható egyvelege a brazil dallamérzéknek, valamint a NWOAHM-nak (pl. "Meus Próprios Meios") és az európai hagyományú progresszivitásnak (pl. "Meus Passos").

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr481283274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2009.08.02. 21:10:46

Nagyon szeretem a brazil heavy metal csapatokat, bele tudnak vinni a jó öreg angolszász alapú dallamokba némi latinos eleganciát és törzsi révületet.

Veréb Béla 2010.10.07. 22:55:39

Ennek a kritikának a hatására ismerem meg tavaly ezt a zenekart és (má' bocsánat) a pofám leszakadt. Ha 2008-ban hallom, abszolút favorit lett volna. Egyszerűen leírhatatlan mit zenélnek ezek a jóemberek. Ez is egy csoda kategória.
Azóta az internet segítségével minden lemezüket begyűjtöttem (pfújj, az a mocskos ingyenes letöltés!). Hát elég érdekes zenei világból jutottak el idáig. Jó lenne, ha ezen az úton maradnának.
Remélem mihamarabb lesz új lemez, minimum ugyanilyen szinvonalon. Bár sok mozgolódást nem látok sajnos a hivatalos internetes felületeken. Tartuffe: ha megtudsz valamit azonnal írjál!