Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Status Minor: Dialog (2009)

2009.08.31. 17:02 | Dionysos | 1 komment

Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.statusminor.com
myspace.com/statusminor

Zenészek:

Markku Kuikka - ének
Sami Saarinen - gitár
Jukka Karinen - billentyűk
Rolf Pilve - dobok
Eero Pakkanen - bőgő

Újfönt egy fiatal finn progresszív metál csapatról vagyok kénytelen írni. Kénytelen igen, de kelletlen biztosan nem, mert nagyon csipázom északi "rokonaink" színvonalas, nemzetközi porondon is bárhol, bármikor vállalható produktumait. A Status Minor az Adamantra után (lásd itt) már a második döbbenetesen jól sikerült finn debütáció az idén. A lemezt hallgatva egyébként nehéz levenni és még nehezebb elhinni, hogy egy elsőlemezes bandával van dolgunk.

A metálosok belterjes, de viszonylag népes mikrokozmosza sokat köszönhet Nino Laurenne-nek, aki Sonic Pump nevű stúdiójában eddig is olyan csapatokat istápolt, mixelt, támogatott, mint a Thunderstone, Ari Koivunen, Amorphis, Children Of Bodom, Lordi, stb. A Status Minor Laurenne hangmérnöki munkájának és a Lion Music istálló bevállalós üzletpolitikájának köszönhetően kapott lehetőséget a bemutatkozásra.

A szigorú tekintetű énekes, Markku zenei karrierje kezdetén alighanem Stratovarius lemezeket hallgatva gyakoroltatta hangszálait, s azután is még sokáig Kotipelto iskolájának padjait koptatta. Jukka Karinen (nem) mellesleg a Thunderstone-ban is billentyűzik, a kölyökképű dobos, Rolf Pilve pedig olyan szemtelenül fiatal, hogy szerintem még cigarettát sem tudna venni a sarki közértben. Sami Saarinen gitáros és legfőbb zenei agytröszt a maga 30 évével az öregfiúk közé tartozik a csapatban, s erre változatos riffjei, valamint érett, technikás szólójátéka alapján is megvan minden jogosítványa.

Nem fanyalgásból, hanem csak az elfogulatlanság érdekében megjegyzem, a "Fade Away" című ballada hard rock-os "elhajlása" nem tartozik az együttes legjobb ötletei közé, főleg mivel az erős Foreigner hatások (lásd: "I Want To Know What Love Is") túlságosan fülbeötlőre sikeredtek. Talán a címadó "Dialog"-ot se kellett volna elhúzni 15 percig, a narratív középrészt az aggodalmaskodó anyuka és lázadó tizenéves lánya között folytatott öt perces dialógussal nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Mindezzel együtt nagyon gyanús, hogy a 2009-es Top 10-be a végén bekerül még egy debüt anyag...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr821351153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2009.08.31. 17:46:24

Basszus, most bezzeg semmi pornó, na ja, itt javarészt most kiskorúakról van szó, hehehhee.

Viszont a Kotipelto hasonlat a myspacees hallgatás alapján nem jön le, lehet hogy jobb minőségben, és fülessel jobban kihallatszik.