Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Leverage: Circus Colossus (2009)

2009.11.06. 19:22 | Dionysos | Szólj hozzá!

Kiadó:
Spinefarm Records

Honlapok:
www.leverageband.com
myspace.com/leverageband

Zenészek:

Pekka Heino - ének
Valtteri Revonkorpi - dobok
Pekka Lampinen - bőgő
Torsti Spoof - gitár
Tuomas Heikkinen - gitár
Marko Niskala - billentyűk

Nincs mese: Finnország rúlz! A népesség számától vagy sűrűségétől függetlenül nem akad senki széles e világon, aki ilyen színvonalon és ilyen mennyiségben szállítaná a minőségi metal zenéket. Ebbe a szinte már követhetetlen trendbe illeszkedik a számomra eddig teljesen ismeretlen Leverage. A kiadóváltást követően a "Circus Colossus" a tehetséges finn banda immáron harmadik nagylemeze: a 2008-as "Blind Fire" még a Frontiers-nál jelent meg, az új albumot viszont már a Spinefarm Records vállalta be.

Az anyaország géniuszának megfelelően: tipikus finn, dallamorientált power metal, amit kapunk, olykor a nyolcvanas éveket idéző inkább hard rock ihletésű, majdnem retró hangulatú dalokkal (pl. Movie Gods, Legions Of Invisible). A rádióbarát összképhez – ami egyáltalán nem jelent megalkuvó igénytelenséget! – nagyban hozzájárul a tiszta, némileg rock operás hangú énekes. A társulatot a Gondviselés megáldotta két irgalmatlan nagy gitárossal, akik fölváltva szólózgatnak – az értő közönség és a vájt fülű kritikusok őszinte örömére. Amit pl. a "Mean And Evil"-ben művelnek kb. egy percen keresztül, nem piskóta. Sokszor csak miattuk hallgatok végig egy nótát. Az együttes előszeretettel alkalmaz nagyzenekari betéteket és kórusokat is, de a nyolcvanas évek szinti hangszíneiről – ez mostanában sajna nagyon trendi lett – könnyű szívvel le tudnék mondani.

A lemezt indító nagyzenekari tételt követő "Wolf And The Moon" akár a legújabb Sonata Arctica korongon is szerepelhetne, de ezen kívül hallhatók még az albumon kiváló szerzemények, mint pl. a "Revelation" vagy az Yngwie-Göran Edman koprodukció stílusában fogant "Prisoners". A Leverage nem találta föl a kereket, nem forradalmasította a finn zeneipart, ellenben letett az asztalra egy aprólékosan kidolgozott és könnyen befogadható anyagot. Ha a zseniális jelzőt nem is, de a kellemest mindenképpen kiérdemelték.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr861505448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.