Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

The Magnificent: The Magnificent (2011)

2011.11.07. 19:54 | Dionysos | 14 komment

Kiadó:
Frontiers Records

The Magnificent... Mi a szösz!? Csak nem a hollywoodi klasszikus film, a "The Magnificent Seven" (itthon: "A hét mesterlövész") zenéjének valami új kiadása? Már a fedetlen keblű szárnyas-glóriás hölgyet (?) ábrázoló borító is azt sejtette, hogy nem erről van szó, de azután az is gyorsan kiderült, hogy ezek nem is heten vannak! Ha úgy nézzük, csak ketten vannak, név szerint Torsti Spoof gitáros (Leverage) és Mike Eriksen énekes (Circus Maximus), akiket a '80-as évek aréna rock bandái iránt érzett múlhatatlan szimpátiájuk hozott össze egy finn-norvég koprodukció erejéig. Ők a projekt szíve-lelke. Más szemszögből viszont sokkal több ember tapossa itt egymás lábát: néhány kiváló zenész, mint pl. Rolf Pilve dobos (Status Minor, Essence Of Sorrow), Jukka Karinen billentyűs (Thunderstone, Status Minor), valamint Mats Haugen (Circus Maximus) és Tuomas Heikkinen (Leverage) gitárosok, akik zeneszerzőként is jegyeznek néhány nótát. A komponálásban segítségükre volt még több más zenész is a Leverage, Brother Firetribe és Urban Tale nevű és rokonlelkű formációkból.

Mind az alap-páros zenei preferenciáiból, mind pedig a közreműködő és zeneszerzésbe besegítő muzsikusok eddigi munkásságából nagy biztonsággal kikövetkeztethető (ha a Frontiers kiadó atyáskodása a projekt fölött nem lenne elég nyilvánvaló), hogy egy ízig-vérig európai (pontosabban skandináv) jelenségről van szó, könnyen emészthető dallamokkal, üvölthető refrénekkel, fogós kórusokkal, egetverő gitárszólókkal; méghozzá úgy, hogy a '80-as évek napfényes hangulata, de a harmadik évezred elejének dögös megszólalása köszön vissza az albumról.

Valójában a Leverage és a Brother Firetribe már régóta iparkodnak azon, hogy ezt a fajta "retro" hangulatú zenét divatos, modern köntösben tegyék elérhetővé a reménytelenül "maradi", dallamfüggő rajongóknak. Most azonban - talán a dalszerzők nagyobb száma vagy a közreműködők közti figyelemreméltó kémia miatt - az egész új, mindennél magasabb szintre emelkedett. Nyilván a Circus Maximus, Thunderstone és Status Minor környékéről, azaz a erőteljesebb vagy progresszívebb műfaj felől érkező muzsikusok bevonása sem maradt eredménytelen. Persze ez nem annyira a kompozíciók komplexitásában, hanem inkább a hangzásban és a hangszeres megközelítésben, pl. a kövérebb riffekben vagy a lélegzetelállító szólókban válik tetten érhetővé.

Talán nem is akkora sületlenség mint amekkorának így elsőre tűnik, ha azt mondom, hogy amennyiben a pénzéhes kiadók, az élvhajhász életmód és a seattle-i trutyi (grunge) nem szól közbe (azaz egy szerves fejlődés esetén) napjainkra ilyen lett volna a rádióbarát metál arculata. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az egyébként jellegzetesen progresszív metál közegben forgolódó Mike Eriksen mekkorát énekel itt, és milyen döbbenetesen jól passzol a hangja ehhez a stílushoz! Nélküle sokkal kevesebb lett volna ez a projekt; teljesítménye alapján inkább hozzá illettek volna az angyalszárnyak, nem a borítón pucsító ledér nőszemélyhez.

Tisztázzuk: nem vagyok sem AOR, sem hajbanda rajongó, jóllehet tipikusan nem is zárkózom el egy műfajtól csak azért, mert a riffek nem szaggatják le a fejem, vagy az énekes nem hajlandó hörögve-rikácsolva borzolni a gyengébbik nem idegeit. Ez a muzsika azonban az elejétől a végéig tényleg pazar és fönséges, ahogy azt a projekt neve is hirdeti. Totál padlón vagyok tőle, csak iszom és iszom be a dallamvirágok bódító illatát: refrén ordítás, ököl rázás, léggitározás aktiválva! Ha ezután puhapöcsű nyálrockernek kiáltanak is ki, ez az album akkor is rajta lesz a 2011-es top listámon!!!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr603361794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

turisas 2011.11.07. 20:11:00

Te puhapöcsű nyálrocker! :-)

Dionysos 2011.11.07. 20:47:56

Viccesfiú! Te meg inkább az idei Arch Enemy kritikát fogalmazzad, ne ilyen szellemes kis beszólásokkal múlasd az időt!

CsiGabiGa 2011.11.07. 21:55:36

Nekem a Brother Firetribe második lemeze volt eddig ebben a kategóriában a nyerő, de ez már első hallgatás után is ott van a közelében, gondolom harmadikra meg már majd magasan veri azt.

tipeti 2011.11.08. 07:13:20

Puhapöcs ide vagy oda, elolvasva a felállást (meg a kritikát), alig várom hogy megvegyem ezt a lemezt.....

TShaw 2011.11.08. 09:25:51

Épp a minap hallottam belőle részletet a Frontiers promó videójában, és baromira bejött. Kíváncsi leszek, egyben tényleg ennyire jó-e a korong - azért húsz másodpercért már önmagában járna nekik egy elismerő hátba veregetés.

ezrrl 2011.11.12. 19:01:38

Évek óta olvasója vagyok az oldalnak,de eddig nem regisztráltam,mostanra ez is megtörtént!Megjegyezném sokat köszönhetek az oldal létrehozóinak,szerkesztőinek!Ennyit a nyalásról! :)))

Fantasztikus ez az album hangról-hangra,dallamhegyek,klasszikus,mégis modern íz!Az év végén valóban toppos!

turisas 2011.11.19. 11:09:24

Csigabigának köszönhetően megjött a CD és igazat kell adjak Tartuffe-nek, ha nem is az én zeném ez mostanában, valóban, az elejétől a végéig leköti a figyelmet. Telitalálat.

Ja, és nem akarok gonoszkodni, de meghallgattam az Avatar lemezét, ami nem rossz, nem is kiemelkedő, mindenesetre dallamos rock/metal stílusban nem világszínvonal, mint ahogyan azt sokan és fellelkesülve írták. A világszínvonal az ilyen...

garael 2011.11.19. 13:42:47

Jó lemez, bár ha nem ez az énekes lenne, akkor ment volna a kukába. Nekem ebben a műfajban jobban bejött idén a Grand Design, de az biztos, hogy ezt a tökösebb megközelítésű AOR-t ( bár az elnevezés már önmagában is paradoxon) ezek a mesterlövészek is a csúcsra járatták.

CsiGabiGa 2011.11.19. 18:11:59

@turisas: Én is most vettem meg a HammerWorld-öt, és nem dobtam hátast az Avatartól. Méghogy Foreigner/Journey magyar megfelelője. Olyan tipikus 80-as évekbeli dallamklisékkel van tele, hogy ennél még az előző lemezük is jobb volt. A Journey-feldolgozásban meg egy olyan szinti-hangszínt sikerült találniuk, amilyen az első polifónikus Casio-mnak volt.
Gondoltam, hogy írok róla kritikát, de nem akarom ledorongolni őket éppen ma, a lemezbemutató koncertjük napján.
Egyébként meg toll a fülébe a HammerWorld kiadóinak, akik csináltak egy A/4-es oldalt az újság "minőségi" papírjából a kivágható borítónak, aztán melléírták, hogy akinek kell a teljes booklet, az megrendelheti külön.
Ha ezt tudom, inkább a koncerten megveszem a fiúktól, mint az első lemezt.

CsiGabiGa 2011.11.20. 06:20:01

@garael: lehet, hogy te úgy gondolod, az elnevezés önmagában is paradoxon, de épp most olvastam a Daylight Robbery albumáról, akik saját magukat aposztrofálták úgy, hogy "Heavy Melodic AOR Rock". Szóval megítélés kérdése.
Én a Youtube-ra feltett "közönséges" koncertfelvételüket
www.youtube.com/watch?v=LRkK81JcEWA&feature=related
megnézve úgy érzem, nincs ebben semmi heavy, vagy ha igen, akkor a szombathelyi Lord zenekart is hívhatjuk így. Csak ők sokkal jobbak!
A Grand Design-nal meg az a bajom, mint a Work Of Art-tal:
végig ott lebeg a feeling, hogy ez most egy Def Leppard (vagy éppen Toto) album, csak utólag nem emlékszem egyetlen számra sem. Miközben egy "Pour some sugar on me"-t, vagy egy "Home of the brave"-et nem lehet elfelejteni.

garael 2011.11.20. 08:45:50

@CsiGabiGa: Az biztos, hogy ez a műfaj nem működik ragadós dallamok nélkül, a leppard sem a bonyolultszólóiról és ritmusképleteiről lett híres, hehehe. Az én melodikus világomat az AOR bandák közül a Last Autumn's Dream kapta el az első két albumával, kicsit szirupos, kicsit giccses, de legalább nem törik bele a szám, ha el akarom fütyülni a dallamaikat.

CsiGabiGa 2011.11.20. 08:52:06

@garael: Attól függ, hogy tudsz fütyülni!
Klaus Meine-nak koncerten még a Wind Of Change-be is beletört a fütyülője. :)))

garael 2011.11.20. 11:37:22

@CsiGabiGa: Hát ja, de biztos csak azért, mert angolul próbált meg fütyülni, és az akcentus félrefalsolta a hangot, hehehehehhe.

garael 2011.11.20. 11:43:13

@garael: Ja, és most jöttem rá, hogy nem is Grand Design-t akartam írni, hanem Grand Illusiont, már ami a kedvenceimet illeti. A Grand Design valóban nélkülözte a szükséges dallamokat.