Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak




 

ws szines.jpg

Intervals: The Shape Of Colour (2016)

2016.07.06. 11:48 | Dionysos | 5 komment

inte.jpg

Honlapok:
www.intervalsmusic.net
facebook.com/intervalsmusic
intervalsmusic.bandcamp.com

Aaron Marshall joggal ábrándozhatna autóversenyzői karrierről is, hiszen a nem túl nagy múltra visszatekintő Intervals történetben több a kanyar, mint egy F1-es pályán. A djent hullámba beszállva 2011 legvégén hozták ki az első kislemezt, majd szűk két évre rá az "In Time" EP-t, ami már nagyobb sikert hozott a srácoknak. Az eredmények, gondolom, nem voltak teljes mértékben kielégítőek, ezért kitalálták, hogy egy énekessel is megpróbálják a sztorit. Mike Semerskyvel a fronton született a "Voice Within" lemez. A stílus maradt, sokhúros gitárok, kicsi djent, kicsi matek, mindez megfejelve dallamos énekkel. Próbáltak a Periphery, Tesseract és sok egyéb hasonló zenekar rajongó táborából is elcsípni valamennyit, így alakították ki az album arculatát. Gondolom, nem meglepő, hogy ez sem jött be, emellett kialakult a zeneiparban standard, dalszerző, frontember konfliktus is, ez válást eredményezett. Annyi extrával bővült a mese, hogy ezúttal a banda is otthagyta Aaront, mivel ők énekessel szerettek volna továbbnyomulni.

Így érkeztünk 2015-be, az Intervals egyszemélyes intézmény lett, Marshall úr egyedül állt az új album megírásának. Ismételten instrumentális lett az irányvonal, viszont nyomott egy masszív "reset" gombot és sokkal poposabbra vette a figurát. Igazából nekem egy olyan érzésem van ezzel az anyaggal kapcsolatosan, hogy Aaron végigtúrta a youtube menőbb modern rock zenekarait és az ő stílusukban szerezte a dalok egy jó részét. Gondolok itt a Polyphiára, Nick Johnston stratocaster mágusra, Plinire és még valószínűleg egyéb pályatársak manírjait is ki lehetne szúrni. 

A "Sweet Tooth" egy az egyben felférne az "Atomic Mind" albumra, a "Slight of Hand" hangszerelésén sem sokat kellene változtatni, hogy szintén beilleszthető legyen az előbb említett lemez profiljába, egyébként Nick is vendégszerepel a dalban.  Az ilyen mértékű copy-paste jelenséget nem tudom értelmezni, kétlem, hogy ez hozná meg a sikert, a kivitelezéssel természetesen semmi gond, profi iparos munka. Szinte minden dalban észlelhető a tini-instru csapat Poliphya hatása, ezt itt-ott ambientes lebegés tarkítja, ami a jelen futó neo-progger színtérhez próbál idomulni. A djent és a sokhúros gitárok teljes mértékben száműzve lettek az anyagból, szóval, aki valami zsigeribb keménykedést vár, mint az első két EP-n, az rossz helyen keresgél.

Ha összegezni kellene az albumot, akkor azt mondanám, hogy egy végletekig profi, ámde erőteljesen hatásvadász anyagot kaptunk, ami egy bizonyos korosztálynak (12-22) készült. Ennek ellenére is találtam nekem tetsző pillanatokat, mint pl. a "Meridian" és "Fable" című dalokat. Extra adalékként megemlíteném, hogy az Animals As Leaders felvezetője az Intervals & Plini páros lesz az augusztusi A38-as koncerten. Szóval, akinek bejön az anyag, menjen bátran, a live felvételekbe belenézve kijelenthető, hogy profi előadás lesz.

Jack Rose

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr898870060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lesliedawn 2016.08.09. 10:46:53

Jó ez a zene, köszi az ajánlást! A sorolt hatások mindegyike bejövős, de még mindig Micic az ász.
Nem írtál az új anyagáról, így én is csak most leltem rá:)

MádiN. 2016.08.09. 11:17:04

@lesliedawn: Örülök, tervben volt, hogy megyek szerdán a Plini, Intervals, Animals koncertre, talán még beszámolót is írtam volna, de sajnos a konzervdobozban rendezik, oda meg értelmes mennyiségű néző nem fér be.

Valóban érdekes zenéket készít Micic, egyedi atmoszférával. Melyikre gondolsz az EGO/ECO párosra?

lesliedawn 2016.08.10. 09:52:38

@MádiN.: Nem, nem. Idei a cucc, igaz csak pár dal: The Stock Challenge - Vol.1
Ami idén még szintén bejött: Polyphia - Renaissance

MádiN. 2016.08.10. 20:57:27

Ja igen, 2-3x végig futottam rajta, rövidke az az értekezéshez.:)
A reneszánszon is végigfutottam nekem az első bejövősebb sokkal.

lesliedawn 2016.08.11. 10:57:28

@MádiN.: Igen, Micic beborult az elektronikába, a gitárját viszont nem nagyon használja közben. Nem a legjobb dalai...
A Polyphia előző cuccát nem ismerem, de már turkálom is:)