Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

In memoriam Neil Peart (1952-2020)

2020.01.11. 01:50 | Dionysos | 3 komment

y_6.png

Szomorú kötelességünk megemlékezni a rockzene egyik legnagyobb legendájának, a kanadai Rush zseniális ütősének, Neil Peartnek haláláról. Nem volt teljesen váratlan, éveken át emésztette csendben, de módszeresen a legaljasabb kór, mégsem lehet földolgozni a szörnyű veszteséget. Szerintem Jon Lord elmúlása óta nem érte ilyen katasztrofális veszteség a szakmát (pedig mostanában is hunyt el egy csomó legendás muzsikus). Fantasztikus zenész volt, generációkat, stílusokat meghatározó egyéni játékkal, noha tolakodó ideológusa is volt az ordas ateizmusnak (Isten irgalmazzon neki, ha tud!). Amit Peart ehhez a műfajhoz hozzátett, páratlan és megismételhetetlen!!! Két dolgot tehetünk kegyeleti szempontból, még több Rusht hallgatunk, illetve megnézzük az esetlenségében is megkapó 2008-as filmet, az "Adventures Of Power"-t, amelyben joggal szerepel a Rush klasszikusa, a "Tom Sawyer" a lég-dobolás világbajnokságának mindent eldöntő, fölülmúlhatatlan alaptételeként. Álljon itt most emlékül ennek a dalnak tréfás, ámde legalább annyira kifejező videóklipje! Neil Tesó, legyen neked könnyű a föld!

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr6115403102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi11 2020.01.11. 08:53:08

Szinte felfoghatatlan ez a hír. Soha nem felejtem el, mikor először hallottam Rusht kemény rockerként , teljesen ledöbbentett a dobjáték. A többi egyáltalán nem tetszett, de a dob teljesen elvarázsolt. Azonnal beszereztem tőlük, amit tudtam és csak hallgattam a dobot körbe -körbe. Azóta az egész zenekar a legmagasabb polcra került nálam egyedüliként. Neil pedig lemezről lemezre lenyűgözött. Ha valaki zenél, általában olyan hangszeres a példaképe , amilyen hangszeren játszik. JNálam ez másképp van ő kimagaslóan a legkedvencebb ZENÉSZ, PÉLDAKÉP

SaviourMachine 2020.01.12. 02:03:43

Elég slendrián és cinikus "memoár".

"Szerintem Jon Lord elmúlása óta nem érte ilyen katasztrofális veszteség a szakmát..."

Szerintem kicsit illetlenség zenészhalálok esetén rangsort felállítani, de akkor tessék: engem Warrel Dane eltavozása jobban megérintett, mint a Hammond Mesteré, pedig imádom a régi DP-t. Csak hát a Nevermore közelebb áll hozzám... Nyilván Lord nevét többen ismerték/ismerik, tragédiákat ilyetén módon "rangsorolni" azonban akkor sem túl ízléses.

Ahogy kiemelni az ateizmust, az plane nem az, ez már tényleg a "túltolás" tipikus, szagos esete: miért is baj az, ha valaki nem hívő, és ennek hangot is ad? (Nyilván ne habzó szájjal, kirekesztő módon tegye, ezzel egyetértek.) Ha viszont a másik oldal propagálhatja a saját meggyőződését, méghozzá sok esetben kellőképp agresszíven, akkor az ateistának pont ugyanennyi joga van ehhez. Az élet minden területén. Kár, hogy egy ilyen kivételes zenészóriás halálakor is ehhez hasonló bigott és demagóg gondolatokkal szembesülünk. Itt Neal Peartre emlékezünk, erre te mégis a saját hitvilágodra emlékeztetsz minket. Bocs, de ez amúgy sem ránk tartozik, egy memoár alatt pedig - mondhatni - kurvára senkit nem érdekel.